Manapság a hollywoodi forgatókönyveket úgy írják, hogy mindig legyen mód a folytatásra. Ez már ugyanúgy kötelezően hozzátartozik a stúdiófilmekhez, mint a sztárok maguk, mert ugye, ha egy film sikeres, akkor miért ne lehetne még többet kasszálni vele? Annak pedig, hogy egy rókáról hány bőrt lehet lehúzni, a jó ízlés már régóta nem szab határt. A Bourne-rejtély elkészültekor már a kezdetek kezdetén nyilvánvaló volt a folytatás, hiszen a film Robert Ludlum trilógiájának a feldolgozása. Fenntartásokkal ültem be tehát A Bourne-csapdára, amelynek már az első részével sem voltam teljesen kibékülve.

A film azonban igazolja a tételt, hogy ha valamitől nem vársz túl sokat, akkor nem fogsz túl nagyot csalódni, sőt esetleg még kellemes meglepetés is érhet. És lám, ez ezúttal be is jött. A nyitó képsorok tengerparti idillje pillanatok alatt vált feszes tempójú akciófilmre, Matt Damon pedig, pihenő ide vagy oda, Jason Bourne szerepében azonnal hozza Supermant meghazudtoló kvalitásait. (Akik emlékeznek az első részre, tudhatják, hogy azon túl, hogy mestere a harcművészeteknek: pontosabban céloz, mint a hét mesterlövész együttvéve; folyékonyan vált egyik nyelvről a másikra; jobban mászik a falon, mint Pókember; és az, ahogy ripsz-ropsz átalakítja Marie - Franka Potente - haját, nos, az még Vidal Sassonnak is dicsőségére válna.)

Folytatásról lévén szó, itt ráadásul mindenből többet hoz, és még hajmeresztőbb akciójelenetekben vesz részt, több üldözője van, és idegfeszítőbb a menekülése. Ami biztos, és ezzel talán nem árulok el nagy titkot, Bourne jól veszi az akadályokat, mert ha nem így lenne, akkor mi, jobban mondva ki maradna a trilógia harmadik részére? Az is biztos, hogy amíg él, addig mindig lesz olyan, aki el akarja tenni láb alól, így mindig lesz, ami gondoskodjon a feszültségről.

A feszesebb tempójú és mesterien kivitelezett, dinamikus akciójelenetek, amellett, hogy nem okoznak csalódást a nézőnek, ügyesen terelik el a figyelmét a forgatókönyv logikai hiányosságairól. Ráadásul a cselekmény úgy van bonyolítva, hogy maradjon jócskán megfejtenivaló az utolsó részre is. (Így talán majd a harmadik részben végre azt is megtudjuk, miért szúrja hősünk ennyi nagyhatalmú, befolyásos embernek a szemét.) Minden elismerés mindezért a rendezőnek, aki ezúttal a vérfrissítésnek szánt Paul Greengrass. Meglepő és merész váltás volt ez a producerek részéről, hiszen Greengrass előző munkái még véletlenül sem hasonlítanak A Bourne-csapdához.

A kockázat ez esetben bejött. Greengrassnak sikerült, amibe oly sokan belebuktak már, nevezetesen, hogy túlszárnyalja az első részt, mind tartalmilag, mind látványban; ugyanakkor csak annyival tudunk meg többet Jason Bourne kilétéről és az őt üldözőkről, amennyit feltétlenül tudnunk kell, meghagyva a slusszpoént a trilógia záró részére – ad is kicsit a nézőnek, hogy fenntartsa a figyelmét, de vigyáz is arra, hogy maradjon elég megválaszolni való kérdés a befejezésre is. Ügyesen vágja el azokat a szálakat, amelyek már nem rejtenek kiaknázandó lehetőségeket, így inkább csak visszafelé húznák a történetet. Rossz hír ez a Franka Potente rajongóknak! Hősünk azonban így újra magányos farkas, ráadásul egy indokkal többje van arra, hogy leszámoljon üldözőivel. Menekül a jelen veszélyei elől, miközben a múltat próbálja apró mozaikonként összerakni, mert különben nincs módja a túlélésre. Egyszerre nyomoz önmaga és támadói után, ráadásul amibe más már háromszor belehalt volna, azt ő egy-két karcolással megússza anélkül, hogy elmaradhatatlan fekete szerelése tönkremenne.

Feltűnnek a filmben az előző részből már jól ismert figurák, olyanok, mint Brian Cox Abbott ügynök szerepében, valamint a Bourne-szakértő Nickyt alakító Julia Stiles, és vannak természetesen új beszállók is, akik közül a legfontosabb a Joan Allen által megformált Pamela Landly ügynök alakja, akinek végre sikerül a többdimenziós fejlődőképes ügynöknő figuráját hoznia, amely eddig nem igazán volt a műfaj jellemzője. Összegezve tehát A Bourne-csapda sikeresen kerüli a folytatások szokványos csapdáit, és tartalmas, de semmilyen szempontból sem felejthetetlen kikapcsolódást biztosít.