A forgatókönyvíró iskolaévei – Syd Field: Forgatókönyv: Forgatókönyvírók kézkönyve, Forgatókönyvírók munkafüzete

2013. április 5. – írta Szabó R. Ádám

Több kérdés is felmerülhet az emberben, mielőtt kézbe venné Syd Field könyveit, a Forgatókönyvírók kézikönyvét (a továbbiakban Kézikönyv) és a Forgatókönyvírók munkafüzetét (a továbbiakban Munkafüzet), tekintve, hogy most már eltelt egy kis idő az „első” rész megjelenése óta (Syd Field: Forgatókönyv: A forgatókönyvírás alapjai), és hogy létezik egy másik írótól is magyarra lefordított, hasonló tematikájú alkotás (Robert McKee: Story). Aki azokat forgatta már, az akaratlanul is hasonlítgat. Miben más ez a két könyv, miben mond újat? A McKee- vagy a Field-könyv legyen a magyar forgatókönyvírók Bibliája?

Menekülés a folytatások csapdájából – Paul Greengrass: A Bourne-csapda / The Bourne Supremacy

2004. november 15. – írta Váró Kata Anna

Manapság a hollywoodi forgatókönyveket úgy írják, hogy mindig legyen mód a folytatásra. Ez már ugyanúgy kötelezően hozzátartozik a stúdiófilmekhez, mint a sztárok maguk, mert ugye, ha egy film sikeres, akkor miért ne lehetne még többet kasszálni vele? Annak pedig, hogy egy rókáról hány bőrt lehet lehúzni, a jó ízlés már régóta nem szab határt. A Bourne-rejtély elkészültekor már a kezdetek kezdetén nyilvánvaló volt a folytatás, hiszen a film Robert Ludlum trilógiájának a feldolgozása. Fenntartásokkal ültem be tehát A Bourne-csapdára, amelynek már az első részével sem voltam teljesen kibékülve.