Nosztalgiába tunkolt óda a popkultúrához – Steven Spielberg: Ready Player One

2018. március 29. – írta Polák Zsóka

A Ready Player One olyan, mint egy Kung Furyba oltott Black Mirror-rész, amit Steven Spielberg blockbusteresítve dúsított monumentális geekeposszá. Azaz közel tökéletes filmélmény.

Transzfilmánia 2. – A Monster Calls; John Wick 2; Trainspotting 2

2017. február 26. – írta Jakab-Benke Nándor

Ez immár a második Transzfilmánia. Nem bírtam ki, több mint három filmről van szó benne. Ötről.

Gumicukor macsóknak – Gavin O'Connor: The Accountant / A könyvelő

2016. október 24. – írta Sándor Anna

A macsókultúra egyik sarokpontja az a kérdés, hogy mikor sírhat egy férfi. A könyvelő autista szuperkatonája ebben akár durva és bátor drámai tükörként is szolgálhatna. Ehelyett viszont csak egy giccses-lanyha akciófilmet kapunk.

És ha lesben áll egy cápa... – Jaume Collet-Serra: The Shallows / A zátony

2016. július 18. – írta Németh Szabolcs Előd

A zátony valahol a 127 óra és a Spielberg-féle Cápa metszéspontjában süllyed a középszerűségbe, de szerencsére távolra evez a Piranha 3DD-féle sekélytől, úgyhogy szinte minden ipari műfajfilmes betegségétől eltekintve izgalmasan úszik el a másfél óra.

Komplexusos álpróféták párbaja – Zack Snyder: Batman vs. Superman: The Dawn of Justice / Batman Superman ellen: Az igazság hajnala

2016. március 27. – írta Szabó R. Ádám

Közhelynek számít képregényes körökben, hogy a DC karakterei rendszeresen apa-komplexusokkal küzdenek: Batman és Superman is korán megárvult, aztán egész szuperkarrierje során apjának nyomdokain akar haladni. A legújabb DC-filmen azonban nem csak a sztori szintjén érződik az elődök görcsös utánzása: a Marvel aranytojásokat tojó tyúkjai, a Bosszúállók sikerét látva a konkurens stúdió is úgy döntött, ideje hadba állítani az Igazság Ligájának tagjait, és szembeszállni a Marvel egyeduralmával, de elvonatkoztani, egyedi tartalommal feltölteni saját szupercsapatukat nem sikerült.

A tékás, aki kölcsönzött – Quentin Tarantino-portré

2016. január 13. – írta Csiger Ádám

Egyáltalán nem véletlen, sőt inkább tökéletesen jelképes, hogy a posztmodern műfajfilm pápája épp egy videotékából szabadult a világra. Korai filmjei elfeledett, ritka, alábecsült gyöngyszemek remixei. Napjainkra viszont a fenegyerek felcseperedett, és megcáfolta kritikusait.

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

2015. október 29. – írta Ritter György

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.

Hangyányi csalódás – Peyton Reed: Ant-Man / A Hangya

2015. július 20. – írta Szabó R. Ádám

Szegény Hangyaember! Nagyon kétlem, hogy bármikor is valakinek ő lett volna a kedvenc szuperhőse a Bosszúállókból, amikor még csak a képregények lapjain mentette meg a világot a szuperhőscsapat. Ez pedig nem is csoda: Vasember, Hulk, Thor és a többiek mellett hogyan rúghat labdába egy olyan hős, aki különleges kosztüme segítségével hangyaméretűre képes zsugorodni? Ja, meg hangyákat irányítani.

CGI közt veled lenni – Ezekre a folytatásokra számítsunk a következő években I.

2015. július 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Most, hogy kifejtettük, hogy mi a baj a szuperhősfilmek végtelen folytatásáradatával, vegyük csak számba, hogy milyen sequelekre lehet számítani az elkövetkező években – minden műfajban. Igen, ilyen sok van, és csak így, összesítve tűnik fel az a rémisztő ötletdeficit, ami miatt Hollywood eredetitörténet-fóbiában szenved már egy jó ideje. Egytől három hagymáig osztályoztuk a filmeket: az egyhagymásakra még akár jegyet is vennénk, ha nagyon megfenyeget valaki, a hármasak viszont már hámozás előtt bűzlenek a feleslegességtől.

Rodriguez Kills – Robert Rodriguez-portré

2013. október 18. – írta Géczi Zoltán

Egy tejano bandita színes élete és kirívóan termékeny ámokfutása, avagy így vált „egy 23 éves, 7000 dollárral rendelkező filmes hollywoodi játékossá”.