Kritika | Tom McGrath: Boss Baby / Bébi úr Kritika | Tom McGrath: Boss Baby / Bébi úr

Nagyon dedós

Tom McGrath: Boss Baby / Bébi úr

Akarod tudni, honnan származnak a kisbabák? Nem, nem onnan. És a gólya sem hozza őket. Tíz perc alatt el lehetne magyarázni.

Be kell vallanunk, vártuk a Bébi urat. A Dreamworks idei első, egészestés animációs filmje ropogós humort ígért némi édifaktorral társítva. Ki ne lenne kíváncsi, hogy mi járhat a beszélni még nem tudó apróságok fejében, és hát kinek ne akadna meg a szeme egy öltönyös-nyakkendős-aktatáskás gyereken (a szülein kívül, akik olyannak szeretik, amilyen)?

A film alapvetően arról szól, hogy egy kistesó érkezése a feje tetejére állítja akármelyik család életét. A szülők a kicsi körül rohangálnak, etetnek, altatnak, szórakoztatnak szüntelen, és közben kevesebbet foglalkoznak az első gyerekkel, őt már nem is szeretik annyira – legalábbis a nagy tesó így érzékelheti a változásokat. Ezt a kiindulópontot viszi el – igen helyesen – mesebeli túlzásokig a film, így lesz apró termetű jövevénye valóban egy nagy, nemzetközi vállalat menedzsere. Nagyjából eddig az eredeti gondolat – ha úgy vesszük, a címmel és a plakáttal már ki is fejtették –, és elég nehéz úgy kitalálni egy filmet, hogy ennél több ötlet nyomokban se kerüljön bele.

A fő konfliktus forrása – hogy egy bosszúszomjas vállalkozó el akarja rabolni a babáktól a világ összes szeretetét egy különleges kiskutya piacra dobásával – erőltetett és egészen elképesztően és bugyuta. A poénok szörnyen suták – előfordulhat, hogy egy óvodás nevet rajtuk, de az alkotók teljesen megfeledkeztek arról, hogy az óvodások nem egyedül járnak moziba. A sztorin beül bébigyár lenne a legjobb helyszín, ezt kellene a legaprólékosabban kitalálni, csakhogy a valamiért gúzsba kötött fantáziájú alkotók óvatoskodása (?) miatt és a hemzsegő logikai bakiktól inkább csak egy értelmetlen „miért”-sorozat indul be. (Például: miért az az ideális világ, amelyben a kiskutyák nem nőnek meg? Vagyis az ideális kiskutya... vagyis...) Legalább a bébigyár olyan félénken van kidolgozva, hogy szinte egy óvodás is rajzolna ilyent. A két – nahát! a közös cél érdekében összefogó – hős jellemzése is ugyanannyira leegyszerűsített és elnagyolt, mint teljes családjuké (bizonyára mert genetikailag mégiscsak oda kell kötődniük…).

Bár a szereposztás sikeres, és Bébi úr figuráját is érdekesen kitalálták – nagy fej, nagy szemek, pöttöm test, nagy pocak, ahogy egy rendes csecsemőhöz illene, csak ugye egy kis csavarral –, a filmnek egyetlen szegletében sincs saját világa, vizuális stílusára is leginkább a „semmilyen” jelző illik.

Összességében a Bébi úr olyan, mint egy egészestésre sikeredett trailer: az ígérete valaminek, amit valahol máshol, máskor fogsz megkapni. Másfél órán keresztül ezt nézni? Még ha végre megtudod, honnan jönnek a kisbabák, akkor se.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller