Aki eddig úgy gondolta, hogy örök barátságok, felejthetetlen élmények és az életünket megváltoztató felismerések csak Csodaországban születhetnek, az nagyot téved: elég Las Vegasba utaznunk – legalábbis Todd Phillips legújabb filmjének tanúsága szerint.
A halott kislány ünnepe című brazil produkció óta szorongva ülök be a TIFF-mozik sötétjébe s remélem, hogy nem fogom végigásítozni az összes versenyfilmet, hanem lesz néhány, amelyet olyan feszülten figyelek majd, hogy nem veszem észre, a körmöm a tenyerembe váj... Sajnos, a Kabuli Kid-ről érintetlen tenyérrel távoztam: sem a taps, sem a körmeim nem sértették fel.
Gyanús a film, ha pszichologizáló; gyanús a film, ha metafizikai. Pedig valamelyik irányt választania kell, ha olyan kíméletlen témát akar valaki komponálni a filmvászonra, mint a csecsemőgyerekét eladó apa történetét.
