Karen Moncrieff: The Trials of Cate McCall / A Cate McCall-per Karen Moncrieff: The Trials of Cate McCall / A Cate McCall-per

Túl könnyű a lét elviselhetetlensége

Karen Moncrieff: The Trials of Cate McCall / A Cate McCall-per

ÉRTÉKELD A FILMET!
A Cate McCall-per
Karen Moncrieff
2013

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az amerikai függetlenek megint valami merészre vállalkoztak, mikor líraira színezett tárgyalótermi drámát forgattak. De még ennél is nagyobb bátorság kellhetett ahhoz, hogy a vámpíros-lövöldözős Underworld-sorozat hősnőjére, Kate Beckinsale-re bízzák a főszerepet.

Karen Moncrieff filmje, mint a fehér holló: ritka, hogy a túlhajszolt akcióthrillerek és a 3D-vel laposított fantasy-blockbusterek korában tárgyalótermi drámára bukkanunk. A műfaj körülbelül akkor ment ki a divatból, amikor a statikus beállítások, hiszen a közelikre komponált, agyonbeszélt peres filmeket mégsem lehet olyan pergősre vágni, mint a klipeket – és ez már jó ideje nagy hátrány Hollywoodban. Csak azt nem értjük, ha már a filmet fél évtizedente rendező színésznő szembegyalogol a trenddel, miért nem csűr-csavar valamit az újjáélesztett zsánerhagyományon is. A Cate McCall-per első felvonása olyan, mint egy random Esküdt ellenségek-epizód: az egykori alkoholista, presztízsét vesztett ügyvéd elvállalja az ártatlanul elítélt Lacey ügyét, hogy bizonyítsa feletteseinek és férjének, hogy pár tucat AA-míting után rendbe szedte önmagát. Közben Cate a négyéves kislánya nevelési jogaiért is pereskedik, pedig láthatólag nem jó anya: életét a karrierjére tette fel, s ha kettesben marad lányával, nem igazán tud mit kezdeni vele. Ügyvédnek viszont rámenős és agyafúrt, úgyhogy nekiáll ledarálni a korrupt jogászokat, zsarukat és mindazokat, akik megerőszakolták és rács mögé dugták Lacey-t.

Kép a Cate McCall-per című filmből

A drámai krimi viszont nem sodor, a részletek rutinszerű fordulatokban bomlanak ki. Közöttük pedig elsikkad a nyúlfarknyi, beszúrt intermezzókban az anyaság drámája, mivel a film nem gondol túl sokat az életét elszúrt anyuka rehabilitációjáról: próbálkozik, szomorkodik, de azért túlzottan nem igyekszik hősnőnk. Ám mint kiderül, szilánkosra tört házassága csak egy a sok sorscsapás közül, amivel az élet megkínálta. Szakmai karrierje és egész világképe esett darabjaira, mikor fény derül arra, hogy egy ártatlan embert ítéltetett el gyermeken elkövetett nemi erőszakért – élete fényesre csiszolt győzelme valójában ordas nagy tévedés volt. A szubverzív karakterábrázolás csúcsa ez Amerikában: hiába jó ügyvéd Cate, a megérzése mégsem működik.

Kép a Cate McCall-per című filmből

Az elégikus hangot megütő, karakterének jellemhibáit kiteregető film onnantól válik csak érdekfeszítővé, hogy letudja a nyomozást, a tárgyalást, az egyezkedést. Moncrieff egy glasgowi dokkmunkás igyekezetével pakolja főhőse vállára a világ súlyait, amelyek ugyan egyesével nincsenek túlrészletezve, de együtt már komoly drámai konfliktussá gubancolódnak össze. Így válik érthetővé, miért nem tudja Cate valamiféle egyenes vágányra terelni az életét: mert belebotlik és elhasal a világ könyösségén, kegyetlenségén, igazságtalanságán. A tárgyalás csak hazudóverseny, vágja arcába egykori professzora, miközben a Lacey-t elítélő rendőrök bedühödnek Cate-re, és pár koholt váddal bemószerolják és megbírságoltatják, hogy aztán a főnökei pár immorális húzást követelő ügyet sózzanak rá. Cate-t se a férje, se az az intézményrendszer nem támogatja, amit ő oly lelkesen kiszolgál – lecsúszásának végső iróniája, hogy pont azzal juttatja magát idáig, hogy követi az előírt szabályokat.

Kép a Cate McCall-per című filmből

A rendező következetesen taszigálja az összeomlás felé Cate-t, s filmjében plasztikusan rajzolja fel az ügyvédnő lányáért folytatott, majd az önmagával vívott küzdelmét. Finoman melankolikus atmoszférájának, a felszínnél valamelyest mélyebbre kaparó karakterábrázolásának és akkurátusan kidolgozott világképének köszönhetően már épp kilépne a típusfilmek átlagosságából – de a fináléra az egészet tönkrevágja. A gyönyörűen felrakott kérdésre – mit tehetsz, ha tehetetlen vagy? – Moncrieff közhellyel felel, majd a világ könyörtelenségének elfogadását sürgeti. Ha csak kerülőúton, feketén megy, akkor úgy kell intézni a dolgokat – egy konzervatív WASP-villában talán, Kelet-Európában ez aligha tanulság. Ahogy az se, hogy Kate Beckinsale csinos arca kevés ahhoz, hogy elvigyen egy ilyen fajsúlyú drámát. Nem rossz, de nem is kiemelkedő az alakítása, hiányzik belőle a barázdáltság, az érzelmek nyers áradása. Nick Nolte is reflexből dörmög, az atyai jóbarát szerepe csak Arany Málna-díjas lófarka miatt marad emlékezetes – egyedül a Lacey-t alakító Anna Anissimova villant némi ambivalenciát. Amiből több fért volna a cselekménybe is: a végére ugyanolyan csinosan varrja el Moncrieff a konfliktusokat, ahogy az első, kiszámított etapban fűzte a nyomozást. Hiába akarta a lét elviselhetetlenségét vászonra festeni, a portré végeredményben túl könnyűnek találtatott.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A Cate McCall-per

A Cate McCall-per

Színes filmdráma, 86 perc, 2013

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat