Poszttraumás időképek – Lav Diaz filmjeiről

2025. január 4. – írta Ritter György

A slow cinema Fülöp-szigeteki mestere – aki múlt év december 30-án lett 66 éves – több mint másfél évtizede robbant be a filmes világba. Kelet-Európában jobb híján Tarr Bélához hasonlítgatják, holott húsznál is több monstre képfolyamában a bűnt és bűnhődést, a pszichózisokat, a történelmet, a kiszolgáltatottságot, a természet roppant erejét „filmezi”. A nemritkán nyolc-tíz órás alkotásainak fő kérdése, kozmikus stílusuk ellenére: a direktor országának múltja, jelene, jövője.

Túl az erőszakon – A kolumbiai film története

2023. szeptember 6. – írta Lénárt András

A sztereotípiákra fogékony olvasók és nézők számára Kolumbia a kávé, a drogkartellek és Pablo Escobar hazája, esetleg Shakira szülőföldje, jobb esetben Gabriel García Márquez nevét is ismerik – noha az ország természetesen ennél sokkal több. Az elmúlt két évtizedben feltörekvő fázisába lépett kolumbiai film által tárgyalt témák képet adnak arról, mi foglalkoztatja az alkotókat és a közönséget. Az ország múltját és jelenét átható események – amelyeknek sajnálatos velejárói az erőszakos cselekmények – természetesen erőteljes nyomot hagynak a filmkészítők témaválasztásain is.

Társadalomrajz a lángoló fiatal lányról – Dominik Moll: La nuit du 12 / The Night of 12 / Akkor éjjel

2023. május 9. – írta Fazakas Lehel

Dominik Moll feszült krimi-thrillerben reflektál egy nők elleni erőszaktól gyötört társadalomra, ahol a főnyomozó rögeszméjévé váló ügy kollektív tabuk felfejtését is szolgálja.

Amikor az emberből csak egy rinocérosz marad – Oleh Szencov: Noszorih / Rhino / Orrszarvú

2022. június 18. – írta Buzogány Klára

Az idei Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál a szomszédban zajló háború elleni állásfoglalásként egy kamera-pisztolyt tűzött a plakátjára, jelmondata, hogy „Filmezz, ne háborúzz!”, és az ukrán kulturális jelenlétre is hangsúlyt helyez. A békés street food-fogyasztás és a zenehallgatás mellett elsősorban nyomasztó vetítésekre várják a nézőket, pl. Oleh Szencov durva és elgondolkodtató Orrszarvújára.

Amatőrpornóval a szerelemért – Bogdan Theodor Olteanu: Mia își ratează răzbunarea

2021. július 30. – írta Incze Kata

Bogdan Theodor Olteanu második nagyjátékfilmje vékony jégen táncol színház és film között, miközben olyan témákra reflektál, mint a szex, a párkapcsolati függőség vagy a női test kizsákmányolása. S bár mindez elsőre egy férfi tollából hamiskásnak, és a poszt-metoo korszakhoz  való igazodásnak hangzik, Olteanu és a fiatal bukaresti színészgeneráció valami egészen izgalmassal rukkolt elő, a lecsupaszított forma és az improvizáción alapuló forgatókönyv pedig a keze alá dolgozik. A Mia își ratează răzbunarea (magyar tükörfordításban Mia elszalasztja a bosszú lehetőségét) a tavalyi Slamdance Filmfesztiválon debütált, de a járvány miatt csak idén, a TIFF Román napok szekciójában került hazai bemutatásra.

Minden héten háború – Brit futballhuligánok filmen

2021. június 11. – írta Tóth Menyhért

A brit „futballhuligán-filmek” kritikai megítélése több szempontból is igencsak problémásnak mondható, az azonban elvitathatatlan tény, hogy a 2000-es évek végére a labdarúgócsapatok gonosz ikertestvéreinek is nevezhető szurkolóközösségekről szóló mozgóképek kész alműfajjá nőtték ki magukat.

Kálvária – Václav Marhoul: Nabarvené ptáče / The Painted Bird / Festett madár

2020. június 17. – írta Ritter György

Vaclav Marhoul eposzának nyitányában parasztfiúk egy ártatlan menyétfélét ragadnak el gazdájától, majd meggyújtva kivégzik azt. Már csak e jelenetet is magunk előtt látva nem nehéz elképzelnünk, hogy az utóbbi évek fesztiváljain miért eme film vetítését hagyták el a legtöbben. A festett madár az egyik legnagyobb tabut, a gyermeket érő erőszak ábrázolásáét hágja át. Az „elviselhetetlenül öncélúnak” bélyegzett háborús pikareszk-horror megtekintése mellett azonban számos érv sorakoztatható fel.

Amerikai betyárok, műbajusszal – Csapón kívül 42.: The Wild Bunch / A vad banda, 1969

2019. május 4. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha egész életedben vadnyugati gengszter voltál, kicsi a valószínűsége, hogy vénségedre pályaváltáson gondolkoznál. Így hát jöhet a jó öreg Még Egy Utolsó Rablás. Ám ahogy a haldokló elől a levegő, úgy fogy el a Vadnyugat a hőseink körül. Sam Peckinpah balladisztikus western-remeke is félszázados lett immár.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény – Kim Ki-duk: Human, Space, Time and Human

2018. június 2. – írta Papp Attila Zsolt

A koreai film fenegyereke nagyívű – és szokása szerint vériszamos – parabolát rendezett az emberi természetről és a társadalom működéséről. Akinek bírják az idegei (meg a gyomra), nézze meg; mégis az az érzésünk, hogy Kim Ki-duk ezúttal – főként néhány korábbi remeklésének ismeretében – túl sokat markolt és keveset fogott.

Tesztoszterontás-bontás – Xavier Legrand: Jusqu'à la garde / Láthatás

2018. május 24. – írta Németh Szabolcs Előd

A Láthatás azt ígéri, hogy egy család felbomlását és az elszenvedői megpróbáltatásait, illetve az egésznek az okait fogja boncolgatni, de nézőjét egy felületes, hatásvadászatra törekvő közhelyhalmazzal veri át.