Temetetlen múlt – Agustí Villaronga-retrospektív

2015. június 2. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei TIFF 3x3 szekciójának egyik rendezője a katalán Agustí Villaronga, aki személyesen kísérte el három alkotását a gyanútlan kolozsvári nézőkhöz.

A bűn hálójában – J.C. Chandor: A Most Violent Year / Egy durva év

2015. április 7. – írta Pernecker Dávid

J.C. Chandor újra ringbe száll az amerikai függetlenek színében, és a harmadik menetben sem fekszik le senki kedvéért. Az A Most Violent Year (magyar címén Egy durva év) azon túl, hogy sebészi pontosságú szintézise a rendező első két remekművének, egy olyan ritka film, amit ezelőtt még senki nem láthatott.

Férfias játékok – Jim Mickle: Cold In July / Rideg világ

2015. február 23. – írta Pernecker Dávid

Ha nem Texasban játszódna, és nem a 80-as évek végén, a Cold in July nem lenne kifejezetten hihető. Nem mintha egyébként az lenne, de mégis, Jim Mickle stíluskísérletnek is felérő bravúros noir-westernje sokat kamatoztat Joe R. Lansdale regényeredetijének helyszínéből. Ott és akkor, délen, a vadnyugat pusztulása után hosszú évtizedekkel még vagány volt a pornóbajusz és mullet, nagyon ment az üldözési mániás, családvédő és erkölcscsőszködő reaganizmus, sok volt a napcserzette, bűzlő martalóc, és még több a rohadék rendőr.

Túlérlelt, de zamatos – Robert Rodriguez, Frank Miller: Sin City: A Dame to Kill For / Sin City: Ölni tudnál érte

2014. augusztus 26. – írta Kovács Patrik

Robert Rodriguez váratlan mértéktartásról tesz tanúbizonyságot: van bátorsága ellenállni a mai folytatásfilmek logikájának. A Sin City második része nem kísérli meg hatványra emelni a nagy előd erényeit, nem akar még nagyobb, még hangosabb, még látványosabb lenni. Megmarad hát stílusos, rendkívül szórakoztató neonoir kábulatnak – e minőségében pedig szinte tökéletes produkció. Csak nem remekmű.

Farkasok kutyaszorítóban – Aharon Keshales, Navot Papushado: Big Bad Wolves / Csúnya, gonosz bácsik

2014. május 22. – írta Csiger Ádám

Aharon Keshales és Navot Papushado ott folytatják, ahol debütálásukkal, az első izraeli horrorként méltatott Veszettséggel abbahagyták. A Csúnya, gonosz bácsik Tarantino szerint a 2013-as év filmje, és ezen nincs is mit csodálkozni.

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky rendezései 2.

2014. május 9. – írta Csiger Ádám

Jodorowsky mindig figyelmen kívül hagyta a közízlést, így meggyűlt a baja a nagyközönséggel, azonban a midnight movie prototípusaként méltatott El Topóval saját műfajt fejlesztett ki (egyben maga a Jodorowsky-film vált zsánerré), ezzel híveket, követőket toborzott. Többi filmje producerek hozzájárulásával jött létre (Allen Kleintől Michel Seydoux-ig) vagy miattuk hiúsult meg (O története, Dűne).

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky, a rendező 1.

2014. május 8. – írta Csiger Ádám

Alejandro Jodorowsky minden eddiginél hosszabb, 23 éves hiátus után jelentkezik mozival. Rögtön kettővel: a Jodorowsky’s Dune dokumentumfilm legambiciózusabb megvalósítatlan projektjéről, saját könyvén alapuló rendezése, A valóság tánca pedig életmű-összegző személyes-szerzői mozi és önéletrajzi film a rendkívüli karriert maga mögött tudó 85 éves művésztől.

Leckék harmóniából – 21. Titanic-beszámoló I.

2014. április 8. – írta Jakab-Benke Nándor

Jelen sorok írója első alkalommal van Titanicon, úgyhogy nehézkes lenne a fesztivál 21. kiadásának előző évekkel való összehasonlítása, annyi viszont minden bizonytalanság nélkül állítható, hogy erősen döcögve akart beindulni a hétvége, legalábbis fesztivál-szempontból. Szombaton és vasárnap például a főhadiszállásnak számító Urániában egyszem filmet lehetetett megnézni naponta. Ami testvérek közt is vérszegény felhozatal, főleg, ha a főváros egyetlen nemzetközi nagyjátékfilmes fesztiváljáról van szó. Úgyhogy azzal foglalkozunk, ami van.

Egymillió légy nem tévedhet – Spike Lee: Oldboy

2013. december 3. – írta Jakab-Benke Nándor

Kétféle ember van a világon: aki látta az eredeti Oldboyt, és aki nem. Nem tudni, Spike Lee remake-je ezek közül kiknek készült, de az első kategóriában található populáció lógó orral fog egy újabb rovátkát vésni a Hollywood apokalipszisát jósló naptárba. Megpróbáltam az utóbbiak bőrébe is bebújni, de nem sikerült: annyira zsigeri az immár tízéves dél-koreai film,  hogy nem is tudom már elképzelni magamról, hogy ne láttam volna. Hozzá képest eme remake pedig annyira felületes, hogy egy hét múlva már nem fogom tudni elképzelni magamról, hogy megnéztem.

Túl könnyű a lét elviselhetetlensége – Karen Moncrieff: The Trials of Cate McCall / A Cate McCall-per

2013. december 2. – írta Soós Tamás

Az amerikai függetlenek megint valami merészre vállalkoztak, mikor líraira színezett tárgyalótermi drámát forgattak. De még ennél is nagyobb bátorság kellhetett ahhoz, hogy a vámpíros-lövöldözős Underworld-sorozat hősnőjére, Kate Beckinsale-re bízzák a főszerepet.