Mit tegyen a katona, ha semmi kedve csatába vonulni? Lépjen le a fenébe! Kár, hogy a bravúros felütéssel induló Az eltűnt katona röviddel ezután a földbe áll.
Fel-felbukkanó szirénazaj, rakéták a Tel Aviv-i éjszakában, melyeket a Vaskupola semlegesít, és izraeli katonák bakancsa, amint Gáza város utcáit tapossák. Dani Rosenberg Az eltűnt katona című filmje akár a Hamász október 7-i nagyívű támadása után is játszódhatna, de őspremierje 2 hónappal korábban volt Locarnóban. A film Magyarországon a Zsifin debütált, de a nyári cselekmény ellenére a fesztiválközönség fagyosan fogadta.
Romos épületek között és bennük enerváltan várja az Izraeli Védelmi Erők egy osztaga, hogy rendelkezzen a feljebb való. A háttérben bombák robbannak, míg az előtérben egy katona épp a nagydolgát végzi, a film állítása pár kép alatt egyértelművé válik. Shlomi (Ido Tako) a 18 éves honvéd is levonja a következtetéseket és inkább bújik el egy matrac mögött, minthogy társaival együtt harcba vonuljon. Valami megakasztja a lábát, hiába indul el ő is a többiekkel. Felszínre tör a józan ész a háború őrületében, ami bőven elég, hogy izgalomba hozz a gondolkodást: mire jött rá Shlomi? A katona reggel merészkedik csak ki az elfoglalt házból, hogy egy halott palesztin civil (körülbelül ekkor derül ki, hogy Gázában járunk) autójával hazaszökjön.
Az eltűnt katona tökéletesen illik a 80-as években megjelent kiábrándult izraeli háborús filmek sorába. Ahogy az országot védő (de mégsem hazai földön harcoló) katonának saját társai elől kell bujkálnia és menekülnie, kimerít mindent, amit a Kippur, a Zéró motiváció vagy a Foxtrott katonái felskicceltek. A kiábrándult katonákat szerepeltető izraeli háborús filmek gyakran használják a humort, és Az eltűnt katona is tartogat néhány nevettető pillanatot, főleg a megismert turista pár jelenlétében. Shlomi, miután nem talált otthon senkit, barátnőjét látogatja meg munkahelyén, egy fancy belvárosi étteremben. Odavezető úton még fürdik egyet a tengerben, majd ellopja egy turista ruháit, aki feleségével pár másodperce még épp az egekbe magasztalta. Az ország büszkesége és a nép védelmezője hamar menekülni kényszerül a külföldiek elől is és gépfegyverét ide-oda elrejtő semmirekellővé válik.
Arab katonák, hová lettetek? – Ellenségábrázolás a kortárs izraeli filmben
[Esszépályázat 2021 – dicséret] A kortárs izraeli háborús filmben megfigyelhető az a tendencia, miszerint a mindenkori ellenségábrázolása helyett, legyen ez az ábrázolás akár xenofób, akár elfogadó a filmek egyszerűen nem mutatják meg az ellenséges palesztin, egyiptomi vagy szír sereget. A jelenség magyarázatára több lehetőség is kínálkozik.
A humorosnak induló történet folyamatosan fordul át komolyabb hangvételűvé, amikor a hadsereg rájön, Shlomi nincs a helyén. A barátnőjével éppen hetyegő fiúról azt hiszik, elrabolta a Hamász és megtorló hadjárat kezdődik. Az „eltűnt” katona a tévében nézi, ahogy folyamatosan nő az áldozatok száma egy olyan hadműveletben, amit miatta indítottak. A konkrét cselekménytől elemelkedve, Az eltűnt katona a teljes arab-izraeli konfliktusról állítja, hogy a vérengzés oka mondvacsinált. A validizáció egyetlen alapja csupán félreértés, és bár nem ez volt az első szikra a puskaporos hordóban, a konfliktus új fejezetének nyitányát jelenti. A háborút kirobbantó apropó személyesen nézi végig a híradásokban, hogyan kúszik felfelé a meghalt gyerekek száma, hogyan dőlnek össze házak – mindezt azért, mert 18 évesen inkább akar élni, mint meghalni.
Dani Rosenberg második nagyjátékfilmje valójában erről szól. A fiúról, aki az egyetlen értelmes reakciót fejezte ki a háborúval kapcsolatban: elhúzott onnan. A pikareszk jellegű történetben valójában az izraeli élni akarás lelke kap új testet. Egy sokadik generációs sabra, akinek az otthon a szerelem, nem pedig az ideológiák kereszttüzében őrlődő két nép végeláthatatlan küzdelme. Kár, hogy a film az átélhető történet végére túlzóan sulykolja ugyanazt a könnyen felfogható állítást.
Bár a film témája kurrens, amit nézünk pedig játékosan élettel teli, majd félelmetesen ismerős, a végére kifullad a geg. Nehéz egyetlen poénra épülő filmet hiányérzet nélkül lezárni, de Az eltűnt katona problémái már korábban is látszanak. A 11 Ofir-díjra jelölt film végül csak a legjobb operatőrnek járó elismerést kapta meg, ami óriási meglepetés a film indokolatlanul expresszív és direkt amatőrizmusnak álcázott dilettantizmusát látva. Néhány (az első öt percben) látott valóban bravúros fahrt után értelmezhetetlen rángások és túlzásba vitt kameramozgás lesz jellemző az alokotás egészére. A film költségvetésének végessége a valós Tel Aviv-i helyszíneken mutatkozik meg, ahol egyértelműen gerillamódszerekkel dolgozott a stáb. Az operatőrnek tényleg nehéz dolga volt, hogy képkereten kívül tartsa a teraszokon üldögélő és bámészkodó turistákat, így esztétikai indok helyett sokszor pusztán praktikus oka van a meredekebb gépállásnak és a hirtelen kameramozgásoknak.
A lencsébe pillantó statisztéria hasonlóan zavaróvá válik, a színészvezetés hiányosságai pedig hamar szemet szúrnak. A film legerősebb jelenetei a thriller „menekülő férfi” szubzsánerének jelenlétéből adódóan inkább azok, ahol nem, vagy keveset beszélnek, ezekhez képest aA hosszú dialógusokkal tarkított többszereplős jelenetek (vagy a percekig tartó és sehová sem tartó pettingjelenet) csak megakasztják a film tempóját.
A folyamatos arab-izraeli konfliktus fel-felébredő aktualitására tapintott Dani Rosenberg Az eltűnt katonában. Remek felütés, kiugró expozíció és a tételmondat zavaróan túlhangsúlyozott ismételgetése után azzal távozik a néző, amit már 5 perc után tudott: a háborúból dobbantani kell.
