Rég nem készült Ocean’s-film (a harmadik részt 2007-ben adták ki), a Szemfényvesztők folytatására is várni kell még, szerencsére itt van Will Smith, aki A Wall Street farkasával befutó Margot Robbie-val az oldalán vállalja, hogy amíg jön egy okos forgatókönyvvel operáló, a tolvajlét glamúr-oldalát bemutató, könnyed film, leköti a néző figyelmét szép pofijával, hogy az csak a moziból kijövet vegye észre: meglopták.

Szerintem a mai napig nem lehet eldönteni igazán, hogy Will Smith komolyan vehető színész-e, vagy csak egy túlfizetett, (egyelőre még) sikeres hollywoodi szépfiú. Néha sikerül neki egy középszerű filmet igazán kellemes szórakozássá emelnie (pl. Hitch, A függetlenség napja, Én, a robot, Legenda vagyok), máskor érthetetlenül elrontania egy szinte ráírt szerepet (Hancock), szökőévente Oscar-jelölt alakítást tesz le az asztalra (Ali, A boldogság nyomában), nem beszélve a katasztrofális írói debütről (A Föld után). Ingadozó alakítások, változó műfajok szegélyezik Smith karrierjét, a Focus sajnos a gengyébb filmjeinek táborát erősíti.

A Focus – A látszat csal  hangvétele sokáig ingadozni látszik a kellemesen könnyed, B-filmes hangulatú krimi és a klisés romantikus komédia határán, az igazi probléma viszont az, hogy a forgatókönyv egyáltalán nem siet a film segítségére, Ocean’s-szerű kriminek nem elég könnyed és okos, romantikus filmnek túl klisés, a műfajkapcsoláshoz pedig messze nincs elég jól megindokolva a szerelmi történet.

Nicky (Will Smith) sármos con man (átverőművész), aki egy méretes tolvajcéget működtet, karórák, ékszerek és egyéb apróságok ipari mennyiségben való eltulajdonításával keresi meg a betevőt. Jess (Margot Robbie) piti tolvajként tevékenykedik, amikor megismerkedik Nickyvel, aki aztán kitanítja a tolvajlás és az átverés mikéntjeire, majd egy jól sikerült akció után elhagyja a lányt. Három évvel később találkoznak újra, amikor Nicky egy Forma1-es csapat tulajdonosát, Garrigát (Rodrigo Santoro) készül kiforgatni a vagyonából, a lány pedig ezalatt igazi femme fatale-lá avanzsált, és a milliomos ágyát melegíti. Nicky ezután – a sok millió ellopása mellett – Jesst is vissza akarja szerezni.

Csakhogy a néző nem érti, hogy miért. Semmi oka nem volt elhagyni a lányt az elején (legalábbis semmi indoklás nem hangzik el), aztán három év múlva már csak úgy nyáladzik utána, Jess pedig pont ennyire érthetetlenül vissza is fogadja kegyeibe a sármőrt. S persze nem is kell elvárni mély pszichológiai fejtegetéseket egy alapvetően krimi-komédia hangvételű filmtől, de olyan fontos szerepe lesz ennek a szálnak, hogy megokolás nélkül hagyni igencsak kárára válik a Focusnak. A két főszereplőnek együtt kell lennie, mondja a forgatókönyv, a néző pedig érdektelenül vonogatja a vállát.

A szereplőválasztás egy ilyen típusú film esetében eldönthet mindent, Smith pedig nem lenne rossz opció, még mindig lazán hozza a sármos jópasi karakterét (bár némely jelenetben érződik az erőlködés, úgy néz ki, Smith is elkapta a McConaughey-szindrómát, az a fránya felső sehogy sem képes rajta maradni), önmagában Robbie sem alakít rosszul, épp csak kettejük között nem érződik semmiféle kémia, a párbeszédeik sem túl szellemesek, ez pedig igencsak kiüresíti a közös jeleneteiket.

Az operatőri munka némiképp menti a tömény unalomtól a nézőt, épp amikor azt hinnénk, hogy kiismertük a filmet, a jelenetek sorrendjét is előre fel tudnánk sorolni, jön egy-egy szöveg néküli, gyönyörű képekben mesélő szekvencia, és máris hajlandóak vagyunk, ha nem is belemerülni, de legalább belekóstolni a film csillogó világába. Az egzotikus helyszínek pedig sosincsenek az orrunk alá dörgölve, hangulatosan és tudatosan felépítve, bevilágítva teszik kellemessé a gyakran tartalmatlan jeleneteket.

A szemfényvesztés alapja a figyelemelterelés, ahogy Nicky is tanítja a film elején. Ahhoz viszont, hogy a néző ne vegye észre, tartalmilag mennyire üres is a Focus, sokkal jobban kellene teljesítenie egyéb szinteken: egy mély dekoltázs, egy meztelen, izmos felsőtest és a szép fényképezés nem elég ehhez. Így pedig idejekorán lelepleződik a film, nem tudunk felszabadultan örülni annak, hogy Smith és bagázsa másfél órával és a mozijegy árával vigyorogva lép le.