Kritika: Marcel the Shell with Shoes On (Dean Fleischer-Camp) Kritika: Marcel the Shell with Shoes On (Dean Fleischer-Camp)

Egy kis kagyló hatalma

Dean Fleischer-Camp: Marcel the Shell with Shoes On

ÉRTÉKELD A FILMET!
Marcel the Shell with Shoes On
Dean Fleischer-Camp
2021
Marcel the Shell with Shoes On

Marcel the Shell with Shoes On

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Marcel the Shell with Shoes On után egy kicsit jobb levegőt venni.

Nincs expozíció. Nincs magyarázkodás, felvezetés, megágyazás. Egy szakítását feldolgozó hobbi-dokumentarista faszi van, aki egy bérelt házban rögzíti az ott élő apró, egyszemű, sportcipős kagylócska mindennapjait. Az önmagát alakító rendező, Dean Fleischer-Camp és a demens nagymamájára vigyázó, családjától elszakadt Marcel. A felháborítóan, vérlázítóan, idegtépően tüneményes Marcel. Marcel létezik. Legalábbis Fleischer-Camp azt feltételezi – becsülendő bátorsággal –, hogy képesek vagyunk elengedni a kétségeket és elfogadni, hogy igen, Marcel létezik. Ez a kis beszélő puhatestű ugyanúgy van, ahogy minden és mindenki körülötte. A Fleischer-Camp és Jenny Slate (Marcel hangja, a rendező volt felesége) YouTube-szkeccseire épített Marcel the Shell with Shoes On feltehetően az egyetlen olyan áldokumentumfilm, amely tényleg dokumentumfilmnek tűnik. A mockumentary-formát használó-kihasználó komédiák a valóság látszatát – a mímelt dokumentarista stílust – a komikumhoz igazítják, olyan mesterséges tér-időt kialakítva a poénok számára, amely ironikus módon soha nem tűnik igazinak. A Marcel the Shell with Shoes On áldokumentarista stílusa – akármilyen furán is hangzik – őszintébb.

Kép a Marcel the Shell with Shoes On című animációs filmből

Ellentétben a legnevesebb mockumentary-sorozatok szereplőivel, Marcel a filmkészítők tényleges alanya, akire tényleges szerzői figyelem összpontosul. Fleischer-Campot komolyan érdekli ez a kis teremtmény. Nem véletlenül: Marcel az utóbbi évek-évtizedek legérdekesebb animált karaktere. Annyira él, annyira részletesen kigondolt-kidolgozott, hogy az már-már ijesztő. Ez legfőképp Slate érdeme. Hosszú-hosszú összetett mondatokat lehetne arról írni, hogy mennyire zseniális, amit művel. Egy nyilvánvalóan animált kagylócskát nézünk, de nem a pazar stop-motion munkát látjuk, hanem egy gyönyörű személyiséget. Marcel gyermeki lelkesedéssel, önfeledten csacsogva és viccelődve, érzelmi hullámvasúton robogva tárulkozik ki Fleischer-Campnak, napokig idézhető eszmefuttatásainak bámulatos – nem egyszer katartikus – bölcsessége és humora (a holdat ugató kutyákról és a „béke!” felkiáltással búcsúzó emberekről megfogalmazott véleménye eszméletlen) annyira megmosolyogtatóan ragadós, hogy szinte fáj, amikor nem beszél. Ebben a csendben, amikor tesz-vesz, amikor mamáját pátyolgatja, amikor mereng, ott van egy másik Marcel is. Egy szomorúbb Marcel, aki nagyon egyedül van a nagyvilágban. Családjának hiánya és a kagylómama (a mindenható Isabella Rossellini) romló állapota egyre melankolikusabbá teszi. Marcel viszont pont azért elképesztő karakter, mert az őt ért traumák ellenére képes derűlátóan tekinteni a jelenre és a jövőbe.

Kép a Marcel the Shell with Shoes On című animációs filmből

A megszakadt kapcsolatok feldolgozásának motívuma többszörös és reflektív. Marcel magányosságát a ház előző lakóinak viharos szétválása okozta (kiköltözésükkor véletlenül besöpörték a kagylófamiliát egy táskába), a filmbéli Fleischer-Camp épp szakítását nyögi, a filmet rendező Fleischer-Camp és Slate pedig már elváltak. A Marcel the Shell with Shoes On ugyanakkor nem a veszteség filmje, épp ellenkezőleg. A széthulló kapcsolatok tragédiáját a szerzőpáros már-már terápiás jelleggel oldja fel. A reflektorfényben főszereplőként kitárulkozó Marcel megoszthatja magányát Fleischer-Camppal: miközben bemutatja csodálatos életterét (kenyérágy, teniszlabda-kocsi, egy poros asztalból lett korcsolyapálya, és így tovább napestig), egy kicsit el is tudja engedni a gyötrelmeket. A róla készült videóknak köszönhetően ráadásul kap egy új lehetőséget is. Marcel veszteségről megfogalmazott gondolatai telibe találják a „dokumentumfilmest”, aki így mintha szembesülne saját magányának okaival. A rendező pedig újra együtt dolgozik volt feleségével. Ebből a szemszögből nézve a Marcel the Shell with Shoes On épp annyira Fleischer-Camp története, amennyire Marcelé. Példaértékű sebezhetőség és inspiratív erő van ebben az egyáltalán nem arcba tolt önreflexióban.

Kép a Marcel the Shell with Shoes On című animációs filmből

Nem csak Fleischer-Camp néz azonban tükörbe Marcel hatására, hanem mi is. Marcel tündéri, irdatlan kreativitással felépített mikrovilágában minden apróság súlyt, jelentőséget kap, ennélfogva átértelmeződik: a háziállatként pórázra kötött kis ruhaszösz láttán döbbenünk rá arra, hogy mennyire képtelenek vagyunk értékelni a látszólag jelentéktelent. A napfényben táncoló, felnagyított porszemekben, az ablakrésen befújó szélben lengedező fátyolfüggönyben, de még egy elszabadult mókus kacagtató rongálásában is érték van. Marcel kíváncsiságtól ragyogó egyszem szemében mindaz a szépség és tisztaság tükröződik, amit rendszeresen elfelejtünk észrevenni. A Marcel the Shell with Shoes On után egy kicsit jobb levegőt venni, egy kicsit jobban fogjuk óvni a le se sajnált dolgokat, egy kicsit jobban oda fogunk figyelni azokra, akiket túl rég öleltünk meg. Legalábbis remélhetőleg. Tűnhet mindez szentimentálisnak vagy patetikusnak, de szerencsére a film nem az. Fleischer-Camp nem papol, nem tanít, nem rág szájba tanulságot. Ahhoz, hogy elagyaljunk a valahova és valakihez tartozás elengedhetetlenségén és ráeszméljünk arra, hogy a szétszakadó kapcsolatokból egy kis munkával erősebb kapcsolatok születhetnek, elég az, amit Marcel a szemünk láttára átél, amit magáról mesél és ami páratlan egyéniségéből ezerrel sugárzik. Amilyen pici, annál nagyobb hatalma van: jobb emberek lehetünk tőle.

Kép a Marcel the Shell with Shoes On című animációs filmből

Bianca Cline kitűnően komponált képei csak úgy áradnak, folynak, könnyeden és gördülékenyen, a cinema vérité igaziságával. Fleischer-Camp jelenetezése és vágása tanítandó: fogalmazásmódja annyira természetes, egyszerű, lényegre törő és magával ragadó, hogy szinte észre sem lehet venni a szokatlanul szabdalt cselekményvezetést. Felkap és elejt történéseket és történeteket, különösebb kapcsolódási pontok nélkül párosít jobbnál jobb obszervációkat, néha zsákutcákba hajt és kitolat, nem jelzi az idő múlását, szélsőségesen ugrál a felpörgetettség és a mozdulatlan meditáció között, közben viszont a narratíva fókusza töretlen marad (Marcel portréja és családjának felkutatása). Zavarba ejtően magától értetődőnek tűnik ez a kellemesen sodró ritmizáltság, nehéz ezért eldönteni, hogy vajon ösztönös-e, vagy kiszámolt. Az ugyanakkor biztos, hogy az ilyesmi ritka.

Kép a Marcel the Shell with Shoes On című animációs filmből

Fleischer-Camp a zenével is Marcelre koncentrál. Fel lehetett volna fújni a filmet a kagylóság létformájával komikusan ellentétező böszme zenével – ahogy az mondjuk a Drágám, a kölykök összementekben látható –, de a sokat mondó nüanszokat finoman feltérképező áldokumentarista stílussal a harsogó fanfárok nem egyeztethetők össze. Disasterpeace ambient-hangképei és puha billentyűfutamai alig hallhatóan vesznek el a lakás zajaiban, Marcel ütemes toporgásában, Slate hanghordozásának zeneiségében. A legjobb szó erre az ambiance. Azokban a ritka, de jól időzített pillanatokban viszont, mikor körvonalazható zene szól, Marcel világa egy kicsit kitágul (mint például az autókázáskor). Óriási munka és óriási ész van tehát abban, hogy egy nagy ötlet a lehető legkisebbnek hasson. A szórakoztatást a „fontos üzenetek” oltárán feláldozó animációs presztízsfilmekkel ellentétben azonban Fleischer-Camp nem vág fel azzal, hogy mennyire rohadtul okos. Gondolatiságában tökéletesre csiszolt filmjének hatalmas szívébe szerénység, alázatosság, odaadás, emberség, valamint – és ez az, ami bántóan hiányzik a steril futószalag-animációkból – kedvesség pumpálja a friss vért. A Marcel the Shell with Shoes On az év egyik legjobb filmje.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Marcel the Shell with Shoes On

Marcel the Shell with Shoes On

Színes animációs film, családi, fantasy, vígjáték, 80 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu