A Profil félelmetesen realisztikus betekintés a terrorizmus rendkívül aktuális világába egy brit újságírónő számítógépén keresztül.
A művészet egyik legfontosabb feladata a valóság reprezentálása. A film esetében ez különösen igaz, hiszen azon kívül, hogy az alkotók egészen könnyedén képesek megragadni az őket körülvevő világot, az ehhez szükséges eszközök száma a technika fejlődésével párhuzamosan nőtt. A hangos-, majd színes, és végül 3D-s, esetleg 4D-s filmek után megérkezett a következő, viszonylag alacsony költségvetésű lépcsőfok: a Screenlife-filmek.
A korábban kisfilmeknél alkalmazott filmnyelv a 2014-es Ismerős törlésével (Unfriended) szintet lépve nagyjátékfilmes formában is megjelent. A Screenlife egy újfajta technika, amelynek lényege, hogy a film egészét a laptopon végzett tevékenység felvételével rögzítik. Ennek legnagyobb támogatója Timur Bekmambetov, aki azon kívül, hogy az összes eddigi Screenlife-film – mint a Keresés – producereként tevékenykedett, számos új, hasonló technikával készített filmterv megvalósítására törekszik. Bekmambetov, akihez olyan, középszerű munkák kötődnek, mint az Abraham Lincoln, a vámpírvadász vagy az Éjszakai őrség (Nocsnoj dozor) olyannyira hisz a filmnyelv sikerében, hogy felhasználásával maga is rendezett egy filmet. A Profil pedig karrierje legjobb alkotása lett.
Azonban még csak nem is az újszerű technika, hanem a feldolgozott anyag miatt válhatott remekművé a Profil. A film alapjául ugyanis az Anna Erelle álnév alatt megjelent A dzsihád jegyese – Toboroz az Iszlám Állam című dokumentumregény szolgál. Ebben a fiatal francia újságírónő arra igyekszik megtalálni a magyarázatot, hogy miként cserkészi be az Iszlám Állam azokat a lányokat, akiket később eladnak szexuális rabszolgaként, esetleg dzsihadistának vagy öngyilkos merénylőnek képeznek ki. Anna azóta folyamatos rendőri őrizet alatt él. A nyomozását feldolgozó Profilban Valene Kane alakítja a bátor nőt, aki a filmben nem francia, hanem brit nemzetiségű.
Kane szinte csak a hangjára és a mimikájára támaszkodva játssza Amyt. A lány pénzügyi gondokkal küzd, ez a személyes motivációja arra, hogy minél mélyebbre ásson az ügyben. Magánélete látszólag rendben van, hiszen az összeköltözést tervezi vőlegényével, azonban nyomozása nemcsak rendkívül veszélyes, de a kapcsolatára is negatív hatással van. Amy kamu Facebook-profilt készít Melody, az iszlám hitre újonnan áttérő lány nevében. Melodyt hamar megtalálja a dzsihád egyik magas rangú toborzótisztje, a feltehetőleg szintén hamis nevet használó, Bilel. A terroristát Shazad Latif rémisztően megnyerő alakításában láthatjuk. Bilel a hosszú hetekig tartó Skype-beszélgetések során eléri, hogy ne csak Melody, de Amy, sőt mi, nézők is bedőljünk neki.
És ez a Profil legfélelmetesebb eleme: hiperrealisztikusan mutatja be, hogyan manipulálják a fiatal lányokat az Iszlám Állam emberei. Érzelmileg zsarolják, bókokkal árasztják el őket, és olyan szintű figyelmet, sőt szeretetet kínálnak nekik, amiből ezeknek a kislányoknak máshonnan nyilván nem jut ki elég. Erre a realizmusra erősít rá a Screenlife-technika is. A laptop képernyőjének látványa annyira ismerős a számunkra, hogy ezzel még a kelleténél is jobban beszűkíti a világot, így pedig még fenyegetőbbé válik a terroristák szervezete. Bár az egész cselekmény csak különböző alkalmazásokon keresztül játszódik – mint a Skype, a FaceTime vagy a számítógép böngészője –, sőt a filmzenét is az Amy lejátszási listáján lévő dalok szolgáltatják (ezeket egyébként az igazi újságírónő, azaz Anna küldte át a rendezőnek), a Profil hihetetlenül feszült film. A veszély szinte kézzelfogható, és a tény, hogy Amyvel együtt minket is ki kell rántani az Iszlám Állam terroristájának bűvköréből, csak még hátborzongatóbbá teszi.
A téma azonban sajnos iszonyúan aktuális, lányok százai csatlakoznak a mai napig meggondolatlanul az ISIS-hez, ahonnan nincs visszatérés. Ez főleg a nyugati országokra jellemző, viszont nálunk is kiemelt fontosságú, hogy felhívjuk az internet ilyesfajta veszélyeire is a fiatalok figyelmét. Bekmambetov tehát nem csak a technikával reflektál a kortárs valóságra, hanem az elmesélt történetével is – ettől válik olyan nyugtalanítóvá a Profil.
