Kinberg az xXx 2 – A következő fokozat és az X-Men 3 című filmek társ-forgatókönyvírója. Vagyis egy gyere be – fizesd ki – menj haza típusú filmet várhatunk, a reklám ürügye azonban itt még labilisabb, mint ezeknek az „egyszerű" akciófilmeknek az esetében.
Van két sztár, akik színészcsillagként talán utolsó csillámaikat hullatják itt. Van körülöttük felvert por, hogy akkor esetleg tényleg összejöttek a forgatás alatt. És van „maga" a filmötlet: a sztori szerint két szuperügynök él békés, unalmas kertvárosi házasságban, míg egyszer csak egymás célpontjaivá válnak. Autós üldözés, gépfegyverek, öldöklés, és végül jobb a szex. Az ötlet nagysága abban a vontatott ambivalenciában rejlik, hogy akkor tényleg megölik-e egymást, vagy győz a szerelem, és ketten lesznek a világ ellen? Angelina elszólja magát, majd ismét erős lesz és durvul.
Mindez, így együtt is, borzasztó kevés egy filmhez. Mivel telik el mégis az a két óra? A film törékeny csontvázára a filmipar fogásainak igen gazdag rétegeit viszi fel a rendező, amelyek ugyan egymással nem állnak összefüggésben, viszont oly módon talán segítenek a filmnézés illúzióját kelteni a nézőben, hogy más, filmszerű filmek emlékeit idézik fel. Úgyhogy van itt a kertvárosi vígjátéktól kezdve az akciófilmen keresztül a pszichothrillerig minden. A nyitó- és zárójelenetben férj és feleség a láthatatlan terapeutának értékelik a házasságukat, akár egy Woody Allen-filmben, nem számítva persze az iszonyúan lapos szöveget. Van birkózós tangó, sebmutogatás, sivatagi akció és lassított, vágatlan gépfegyverezés. Vagy van paranoiás vacsora a hosszú asztal két végén, közbül gyertya, meg a hosszúnyelű kések – és Hitchcockra nem csak ez utal: egy Mr. and Mrs. Smith (Végre egy jó házasság) című filmet ő is jegyzett 1941-ben. Ugyancsak hitchcocki ötlet lehetne a házasság (mélylélektani rezdüléseit metaforikusán a film akciójaként tematizálni: a férfiak és nők két ellenséges titkosügynökcéghez tartoznak, a családi ház zugaiban fegyverek lapulnak, a békés vacsora alatt gyilkos érzelmek dúlnak, s az „ölni" megfelelője a „szeretni"...
Csak sajnos miként a krémsajtból nem lesz családi kirándulás a holland tájban, ezekből az utalásokból sem lesz filmes tartalom. Mr. és Mrs. Smith a metafora akciózás részét épp csak végrehajtja úgy-ahogy, nemhogy megsejtetne a nézővel valamit, aminek az akció a metaforája. Szóval a metaforaürügy nem működik. Az embernek inkább az az érzése, hogy az utalások nem jelentés céljából vannak ott, hanem mert kényelmesebb volt már meglévő jelenetmintákból építkezni. Brad Pitték viccelnek is, ez lenne a vígjátékszál, de itt még az idézetektől is megkímélném az olvasót.
Egy horog maradna, amire a néző ráakadhatna, hogy itt van két jó test, és mozog nekünk a vásznon 120 percen keresztül. Kinberg állítólag a hongkongi akciófilmek balettszerű-eklektikus szerkezetét vette alapul a film megkomponálásában. Szó mi szó, a két sztár elég sokat fut, gyakran beáll derékszögbe, ropogtatja a fegyvert összetűzésük során. Az is kedves, mikor egy bútorüzletházat, illetve a saját lakásukat lövik-rúgják-kaszabolják tönkre. Legalább látni, hogy mi minden pusztul azért a pénzért, amiért a filmet megcsinálták. Aztán amint az akció alábbhagy, lehet megint lekonyulni azon, hogy miközben a valós dolgok csak úgy zajlanak, többek közt anyagi támogatást is követelve, minek hozzájárulni egy ennyire semmilyen termék bevételéhez filmnézés címén...
