Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis

Apokalipszis kamasz lovasokkal

Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis

ÉRTÉKELD A FILMET!
X-Men: Apokalipszis
Bryan Singer
2016
X-Men: Apokalipszis

X-Men: Apokalipszis

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Amikor a 2000-es, első X-men film a képregény szövetei közül kiemelte a másság és az elfogadás szálát, tudatos tematikai pályára állította a későbbi folytatásokat is. Az olyan nagy sztorik feldolgozása során viszont, mint A főnix halála, Az eljövendő múlt napjai vagy most az Apokalipszis is, az alkotók rendre ugyanabba a hibába esnek, pedig csak hagyni kéne tisztességesen kibontakozni a drámai szálakat, és nem alárendelni őket a B-kategóriás forgatókönyveknek és fináléknak.

Mert ha már mindegyik X-men filmre alapvetően jellemző, hogy túl komolyan veszik magukat, lehetne ebből akár előnyt is kovácsolni. Hiszen mindre, de főleg az új előzményfilmekre egyre erősebb színészeket toboroztak a stábba, akik még a műfaji paródiaként ható mondatokba is képesek némi színt vinni, és akiknek már a jelenléte felerősíti a drámai cselekményszálakat, illetve konfliktusokat. Ez leginkább az X-men: Az elsőkben sikerült, amely végigkövette a gonosz evolúcióját a lelkileg megnyomorított, bosszúvezérelt, de a morális választások/oldalak közt őrlődő Magneto (Michael Fassbender) alakjával.

Ez a személyes, belső küzdelem vetül ki az X-ek csoportját és úgy általában a mutánsokat is érintő külső, fizikai valóságba a folytatásokban is: a szembenálló felek egyértelmű pólusokat képviselnek és konkrét szereplőkkel asszociálhatóak. A külvilágba való sikeres beilleszkedés akadályai, illetve a külvilág másságainkat fenyegető volta, az ettől való félelem bomlik ki, mikor az emberiség pusztító robotokat ereszt a mutánsokra, de a mindenkiben megbúvó géneken keresztül önmagára is (Az eljövendő múlt napjai). Most pedig a bennünk rejlő agresszió, önzés, nárcizmus és az együttműködésre való képtelenség ölt testet a „normális” emberek elpusztítására törő ősmutáns, Apokalipszis (Oscar Isaac) figurájában. Csakhogy míg a gyengébb keretsztori ellenére is erős vezérszállal dolgozó második film antagonistája (a terrort a vélt veszély elhárításával megindokoló orvos) motivációi és pszichológiája összetett és érdekes, a világuralomra törő, egyiptomi gyökerű ellenfél végtelenül klisés. Random nyuszi a kalapból, egy gigantikus MacGuffin, aminek semmilyen más szerepe és beágyazottsága nincs a történetben, mint hogy mozgásba hozza a szereplőket – még a szövege is ócska.

Dráma és akció két film erejéig egészen jól kevert aránya borul fel a mostani résznél, hogy egy egészen új tényezőt hozzon mozgásba. A karakterárnyaló drámai törekvéseket ugyanis fokozatosan felváltják a felületesebb young adult igények – amik nagy lendülettel ölelik keblükre a másság, a különlegesség, a beilleszkedés kérdéseit. Míg tehát az eddigi filmek a kirekesztésről és az elfogadásról általánosabb, morálfilozófiai szemszögből igyekeztek gondolkodni a képregény-feldolgozás keretei között, a „young adultosítás” korosztályos kérdéssé szűkíti a problematikát. A folyamat természetesen nem új, az előzményfilmek jellegüknél fogva megfiatalítják a központi figurákat és az új karakterek is kamaszként, huszonévesként csatlakoznak a történethez. Az X-men: Apokalipszis szimbolikus határkőként jelöli a váltást, mikor az új generációs mutánsok már a világmegváltó tinik, akik az elhalálozott vagy tanárként/vezetőként háttérbe húzódó elődeik örökébe lépve indulnak csatába. A young adult királynője, az Éhezők viadalát tavaly lezáró Jennifer Lawrence pedig kiképzőként adja át a stafétabotot az ifjaknak.

A csapda, mely a két nagy Marvel-franchise-t fenyegeti, most még látványosabb; azaz hogyan lehet ilyen sok, a szuperképességek széles arzenálját felvonultató szereplőt legalább hasonló szinten mozgatni? A lassan kifulladni látszó Bosszúállók sorozat jól megágyazott magának az egyes figurákat bemutató kiegészítő filmekkel (hiszen így már nem kell aktív karakterépítéssel foglalkoznia), és a humort is jótékony segítőtársként fogadja. Az X-men viszont mintha kezdettől többre vállalkozott volna, mint amit képes volt megvalósítani, amin nem segített az sem, hogy az irónia helyett a patetikus életbölcsességek és sablonos fordulatok uralkodnak el a cselekményen.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
X-Men: Apokalipszis

X-Men: Apokalipszis

Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, sci-fi, 144 perc, 2016

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller