A Yesterday egy romantikus vígjáték köntösébe bújtatott szerelmes levél a világ egyik legikonikusabb zenekarához. Beatles-rajongóknak kötelező!

Az elmúlt két évben három olyan alkotás is készült, amely ikonikus zenészekről vagy együttesekről szólt: ebből kettő (a Bohém rapszódia és a Rocketman) életrajzi film volt, míg bár a harmadik is bemutatja, hogyan robbanhatott be a Beatles a siker kapuján, egyáltalán nem biopicről van szó. A Yesterday a korábbi zenés filmektől eltérően a zenekar dalai köré komponált romkom. Azonban mindhárom alkotásban van egy igen jelentős közös vonás: az inspirációt jelentő számok zseniálisak, és bármilyen is legyen a végeredmény a Queen, Elton John vagy a Beatles zenéje miatt már úgy érzi a néző, hogy megérte a mozijegy az árát.

Viszont valljuk be: egy jó filmhez azért sokkal több kell, mint Freddie Mercury lehengerlő személyisége és Bohemian Rapsody. Egy eredeti ötletre is szükség van, mint például a musical és fantasy elemek a Rocketmanben. Vagy éppen az, hogy az egész világból kitörlődik a Beatles egy néhány másodperces globális áramkimaradás során, és csupán egy jó hangú, ám nem túl sikeres zenész, Jack Malik (Himesh Patel) emlékszik a munkásságukra.

Ez az alapfelvetése a Yesterdaynek, amely bár eltünteti John, Paul, George és Ringo teljes művészetét, paradox módon mégis ezáltal tiszteleg a legendás négyes előtt. Jack tehát először nem hiszi el, hogy egyedül ő ismeri a Yesterdayt vagy az All You Need Is Love-ot. Meggyőződése, hogy a barátai, a menedzsere/gyerekkori legjobb barátja, Ellie (Lilly James), de még a Google is csak szórakozik vele. De aztán, amint megbizonyosodott róla, hogy az emberek valóban a Beatles zenéje nélkül élnek, úgy dönt: változtatnia kell ezen. Ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy megismertesse legalább a közvetlen környezetében élőkkel a dalokat. Ez persze kezdetben eléggé döcögősen megy és jó pár vicces szituációt szül: a Jacket pátyolgatva támogató szülők négyszer szakítják félbe a Let It Be-t, aminek még a címét sem sikerült megjegyezniük – fogalmuk sincs arról, mekkora dolog, hogy ők hallhatják a világon elsőként ezt a klasszikust.

Azonban a Yesterday csupán egy újabb olyan zenés film lenne, ami kizárólag a soundtrackje miatt élvezetes, ha csak a Beatles-szerzemények megszólaltatására korlátozódna a tiszteletadás és a cselekmény. A rendező, Danny Boyle számos, a Fab Fourral kapcsolatos dolgot idéz meg a filmben – így a betűtípus például a Sárga tengeralattjáróra (a plakátokon pedig magára az együttesre) utal. Miután pedig Jack elkerülhetetlenül is sikeressé válik a Lennon–McCartney dalokkal, ugyanúgy menekül a rajongók elől (ezúttal egy reptéren), mint a fiúk az Egy nehéz nap éjszakájában. S mivel végigkövetjük Jack szupersztársághoz felé vezető útját, az egyre növekvő hírnevét, a koncerteket és a reakciókat a közösségi médiában, egy kicsit olyan érzésünk lesz, mintha újra a Beatles sikerét nézzük végig. Boyle pedig ezáltal lehetőséget ad a hozzám hasonló fiatal Beatles-rajongóknak, hogy megtapasztalják annak egy szeletét, milyen is lehetett a ’60-as évek Beatlemániájának hangulata.

A tudat azonban, hogy Jack ezeket a számokat gyakorlatilag lopta – hiszen a sajátjaként adja őket elő – egyre növekvő feszültséghez vezet. Főleg annak tükrében, hogy az együttes néhány tagja így vagy úgy, de feltűnik a színen (itt jegyezném meg, hogy hatalmas gratuláció jár a castingért!), ami miatt a hirtelen lett sztárnak is egyre erősödik a bűntudata. Ráadásul az sem segít, hogy felmerül a kérdés: talán nem is Jack az egyetlen, aki még emlékszik a legendás négyesre? És bár a suspense markáns jelenléte és az énekes egyre növekvő üldözési mániája miatt simán kerekedhetne egy izgalmas, Viharsziget-szintű pszichothriller is a Yesterdayből, a feszültséget inkább egy szívmelengető üzenet oldja fel: ha már úgysem alakult meg a zenekar, a világnak attól még szüksége van ezekre a dalokra, bármilyen formában érkezzenek is. Igen, még úgy is, hogy a Hey Jude-ból Ed Sheeran korszakalkotó ötlete révén Hey Dude lesz.

A feel-good hangulatot pedig Danny Boyle rendezése mellett a romkomok királyának, Richard Curtis forgatókönyvének köszönhetjük. Az olyan filmekkel, mint az Igazából szerelem, a Sztárom a párom vagy az Időről időre Curtis újra és újra rámutat arra, milyen csodálatosak is a hétköznapok. Éppen ezért a Yesterdaynek is az egyik legnagyobb erőssége a hatalmas szíve: mivel a nap végén nem az számít, milyen fantasztikus számokat írtak Lennonék, hanem a mindennapok boldogsága. Így tehát a Yesterday – ahogy már korábban is említettem – valójában csak egy kifejezetten aranyos romantikus film, melynek főszereplői egy tanárnő és egy ügyes gitáros, akik rájönnek, hogy sokkal több van köztük, mint barátság.