Gopo-jelölt nagyjátékfilmek 2022-ben Gopo-jelölt nagyjátékfilmek 2022-ben

A pornósztár tanárnő, az a barbár Ottó és a többiek

Gopo-jelölt nagyjátékfilmek 2022-ben

Május 3-án, a bukaresti I. L. Caragiale Színházban tartják a Gopo-gálát. Íme azok az egészestés filmek, amelyeknek alkotói díjban reménykedhetnek!

Otto barbarul (r. Ruxandra Ghițescu)

A film főszereplője egy punk kamasz, aki 17 évesen szerelme elvesztése miatt szenved, és nem tud menekülni a szülei, nagyapja, szerelmének édesanyja és a gyerekvédelmisek által létrehozott ördögi körből. Ahhoz, hogy továbblépjen szembe kell néznie az érzelmeivel, és le kell gyűrnie a bűntudatát. Ezt a filmet jelölték díjra a legtöbb, 13 kategóriában, esélyes többek közt az év legjobb filmje, a mellékszerepet játszó színész, a főszereplő színésznő, a forgatókönyvírói, operatőri, vágói, zenei, jelmeztervezői, smink és frizura, a legjobb elsőfilm és az „ifjú tehetség” kategórában is.

 

Malmkrog (r. Cristi Puiu)

11 jelöléssel a második legtöbb díj várományosa. A filmbeli komornyikot játszó Téglás István elnyerheti második Gopo-díját (2020-ban A hegyek szigete / La Gomera mellékszereplőjeként díjazták). Kollégánknak kevésbé tetszett a film: „Öt arisztokrata három és fél órán keresztül vitázik (vallás)filozófiáról egy főúri kastélyban, franciául: Cristi Puiu új kosztümös filmje, a Malmkrog rengeteg gondolatot ébreszthet a türelmes nézőben, miközben gyakorlatilag nézhetetlen.” (Teljes indoklását itt lehet elolvasni.)

 

Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban (Babardeală cu bucluc sau porno balamuc, r. Radu Jude)

Az Arany Medve-díjas film nagyon mai története egyén és társadalom viszonyát vizsgálja, kiindulópontja egy pornóklipp, amit egy tanárnő tölt fel az internetre. A film összesen 7 kategóriában kaphat díjat: a legjobb film, rendezés és forgatókönyv (mindkettő Radu Jude munkája), női főszereplő (Katia Pascariu), vágó, hang, díszlet és jelmez kategóriában van jelölése. „...ha a klasszikus filmes narratíva szabályai, vagyis az elbeszélő, hagyományos dramaturgiájú mozik felől nézzük, akár avantgárd, experimentális filmnek is felfogható, ami szakít mindenféle szabállyal, szanaszét zúzza a uncsi sémák béklyóit, még a román újhullámosakat is.” (Teljes kritikánk itt.)

 

A legjobb európai filmek kategóriát idén A legjobb francia filmek kategóriának is nevezhetnénk, ha nem lenne benne kakukktojásként az Oscar-díjas dán Még egy kört mindenkinek (Druk, r. Thomas Vinterberg). A César-gálán tarolt Elég a hülyékből! (Adieu les cons, r. Albert Dupontel) című vígjáték, a Teljes titoktartás (Les traducteurs, r. Régis Roinsard) című krimi és a Portré a lángoló fiatal lányról (Portrait de la jeune fille en feu, r. Céline Sciamma) című kosztümös dráma mellé bekerült Leos Carax amerikai–francia–mexikói koprodukcióban készült Annette-je is.

 

Felismerhetetlen (Neidentificat, r. Bogdan George Apetri)

Florin Iespas a rendőr épp magánéleti válsággal küszködik, amikor meg kell oldania egy gyújtogatásos esetet. A megszállottságig éli bele magát az ügybe: meggyőződése, hogy egy cigány fiú, Bănel okozta a tragédiát, s hogy ezt bebizonyítsa, kegyetlen játékba kezd a szakmai etika és a hatalommal való visszaélés peremén. „Kőkemény, éjfekete román bűnthriller ez, ami végre nem szégyelli felvállalni műfaji sajátosságait, de nem felejti el a legfontosabbat, amit tanulhatott az újhullámtól: a színészközpontúságot. Bogdan Farcaș letaglózó erejű alakításában kapunk egy amolyan archetipikus, régről ismert megszállott zsarut, akibe csak hálni jár a lélek, ő meg csak hálni jár haza. Az a fajta figura, aki már látványával is taszít, mégis rátapad minden szem, és látni, tudni akarjuk, hogy mit tesz, hogyan teszi, és főleg: miért teszi” – írtuk róla TIFF-es bemutatója után. A Felismerhetetlen is hét díjat nyerhet el a május eleji bukaresti gálán, a legjobb film kategóriáján kívül jelölést kapott a rendezője, férfi főszereplője és mellékszereplője, két forgatókönyvírója, vágója és hangmestere is (ebből Apetri egymaga három jelölést vitt el).

 

Câmp de maci (r. Eugen Jebeleanu)

„Cristi (Conrad Mericoffer) csendőrként dolgozik Bukarestben, és nem mellesleg meleg. Ezt a két dolgot amúgy sem egyszerű kibékíteni egy olyan macsó közegben, mint a csendőrség, de Cristi önmagával való szembenézése még sürgetőbbé válik, amikor kihívják az alakulatot egy botrányba fulladt filmvetítésre: a mozi nyugalmát fajvédő mélyromán újkeresztény tüntetők zavarják meg, akiknek az szúrja a szemét, hogy melegekről szóló filmet tűzott műsorára az illető filmszínház. Akinek az eset ismerősnek tűnik, nem téved nagyot: egy pár évvel ezelőtti hírről van szó” – foglaltuk össze a valós hátterű sztorit tavaly nyáron (teljes kritikánk itt). A színházi hátterű, elsőfilmes rendező társadalomkritikája szintén 7 mezőnyben versenyez: ez lehet 2021 legjobb filmje, de elnyerheti a rendezői, férfi főszereplői és mellékszereplői, forgatókönyvírói, operatőri és elsőfilmes díjat is.

 

Luca (r. Horațiu Mălăele)

A Néma lakodalom (Nunta mută) rendezőjének legújabb filmje hét kategóriában esélyes díjra. A címszereplő egy New Yorkban élő román bevándorló, aki taxisofőrként keresi a kenyerét, miközben filmszínészi álmokat dédelget. Hivatalos leírása szerint ez egy „lélektani thriller, amely Bukarest és New York City között játszódik, és amelyben a humor hal meg utoljára”. Bár a filmet nem jelölték a legjobb alkotás kategóriájában, sem a rendezőiben, Gopót kaphat május 3-án a főszerepéért Téglás István, mellékszereplőként Rodica Mandache, operatőrként George Dăscălescu, zeneszerzőként Thierry Malet, de az sem lenne meglepő, ha a film részletesen kidolgozott, látványos jelmezeit, sminkjeit és frizuráit díjaznák.

 

România sălbatică (r. Dan Dinu)

Nem játékfilm, egészestés dokumentumfilmként egyedülálló a mezőnyben, hiszen öt kategóriában jelölték díjra: az elsőfilmes és a dokumentumfilmes mezőnyön kívül az operatőri, hangmesteri és zeneszerzői versenyben is „labdába rúghat”.

 

Bár a tavaly készült dokumentumfilmek közül kétségtelenül a Vad Románia futotta a legszebb köröket, a dokfilmes mezőnyben kemény kihívókra talált: a Babaház (Casa cu păpuși, r. Tudor Platon) 70 éves asszonyok éves, Olt-menti vakációjáról szól; a Holy Father (r. Andrei Dăscălescu) egyfajta rendezői önarckép, mese az apává válásról és a rendező szerzetessé lett saját apja megkereséséről; a Ieșirea trenurilor din gară (r. Adrian Cioflâncã, Radu Jude) kizárólag archív fotókból és dokumentumokból felépített montázsfilm az 1941-es jászvásári pogromról; az În mijlocul meu vocea (r. Andra Hera) egy pár önismereti terápia során felfedezett belső útjáról beszél; a Mi magunk ellen (Noi împotriva noastră, r. Andra Tarara) pedig alkotója és saját apja párbeszédje kettejük kapcsolatáról és a skizofréniáról.

 

Scara (r. Vlad Păunescu)

A tavaly októberben bemutatott filmdráma hőse egy vidéki fiatal, aki a 80-as években Bukarestbe kerülve generációja egyik legtehetségesebb színészeként fut be, majd belesodródik a forradalom és a bányászjárások eseményeibe. A valós eseményekből ihletődő fikciós alkotás bepillanatást enged a kor bukaresti színházi életébe, de mesél a kommunisták templomrombolásairól is. A rendszernek egyre élesebben nekifeszülő főszereplő lélektani drámája május 3-án Vasile Șirli zenéjének, Sorin Dima díszleteinek, vagy/és Dana Busoiu sminkjeinek és Alexandra Bârlădeanu frizuráinak köszönhetően kaphat díjat.

 

Și atunci, ce e libertatea? (r. Andrei Zinca)

Valamikor a diktatúra idején járunk, Herkulesfürdőn: egy történelemtanárt, a feleségét és hét másik embert elhurcol a rendőrség egy esküvőről. A csoportot a bărăgani pusztába deportálják, ahol pokoli körülmények között kell életben maradniuk. Ők csak egy maroknyi csoport a több mint 40 000 ember közül, akiket a kommunisták a Bánságból a Románia Szibériájaként is emlegetett Bărăganra deportáltak 1951-ben. A TIFF közönségdíjasának főszereplője, Toma Cuzin esélyes most a Gopóra, de díszlet, jelmez, smink és frizura kategóriában is „labdába rúghat”. „A színészi túljátszás, az avítt filmnyelv és néhol egyenesen rossz operatőri munka, illetve az ebben a román filmben is néhol aránytalanul túlszínezett képek viszont egy olyan formai idegenségérzetet adnak, amelyek igazán kizökkenthetik a nézőt. Mintha folyamatosan kompenzálni próbálná a film saját költségvetésének hiányosságát. ” – írtuk a filmről a tavaly nyári bemutató kapcsán.

 

Complet necunoscuți (r. Octavian Strunila)

„Paolo Genovese filmje Guinness-rekorder lett a remake-ek számák tekintve: a most kivesézett magyar és német mellett készült belőle görög, spanyol, török, francia, dél-koreai, mexikói, kínai, orosz, lengyel, örmény, valamint egy nem hivatalos indiai verzió is” – írtuk egy összehasonlító esszében 2020-ban. Nos, azóta elkészült a történet román verziója is, ami a legjobb elsőfilm és Dora Grămoșteanunak köszönhetően a női főszereplő kategóriában versenyez most Gopo-díjért.

 

Tata mută munții (r. Daniel Sandu)

A nem kevesebb, mint nyolc Gopóval díjazott Egy lépéssel az angyalok mögött (Un pas în urma serafimilor, 2017) rendezője erősen moralizáló drámával állt hozott második nagyjátékfilmjéként. „A film főhőse, a hírszerzői múlttal, jó kapcsolatokkal rendelkező Mircea (a kissé hamisan megfiatalított Adrian Titieni) egy telefonhívást kap: a tévében háttérinformációként pergő képekről, miszerint a Bucsecs-havasokban eltűnt egy túrázó fiatal pár, kiderül, hogy köze van hozzájuk: az ő fia az, akit már második napja keresnek. Buștenibe siet, és – mint minden apa ilyen helyzetben – nekifutamodna a hegynek. Ha bírná. Beismeri, hogy nincs fizikailag felkészülve a feladatra, így némi tépelődés után mozgósítja SRI-s (a szeku 1989 utáni utódja, a román hírszezés) kapcsolatait. Akik pénzt, paripát nem kímélve megérkeznek telefonjel-lokalizáló szerkezeteikkel, helikopterrel, mindennel, amit csak akartok” – foglaltuk össze a meglehetősen izgalmas történetet, amelynek főszereplője, vágója, hangmestere, zeneszerzője és/vagy díszlettervezője hamarosan talán Gopo-díjasnak mondhatja magát.

 

După 40 de zile (r. Andrei Gruzsniczki)

A remekül fényképezett történetben két falusi bácsi 40 éve tartó barátsága érkezik fordulóponthoz. Emil sosem hitt a szellemekben, de mióta a felesége meghalt úgy érzi, mégiscsak léteznek: Titihez ugyanis mintha beköltözött volna az asszony szelleme, öreg az barát pedig egyre gyengébben áll a lábán. Emil megpróbál segíteni rajta és megfejteni, hogy miért kísérti a szellem Titit, akinek van erre egy nehezen kimondható magyarázata. A történet egy kis, zárt falusi közösségben játszódik, főszereplője, Mircea Andreescu esélyes a Gopóra, Laurențiu Răducanu operatőr pedig az „ifjú tehetség” kategória díját viheti el.

 

A kisjátékfilmek mezőnyét idén hat film alkotja, a Eu sunt Dorin (r. Valeriu Andriuță), az Extravaganzia mare, blat subțire, sos iute (r. Andrei Redinciuc), az Interfon 15 (r. Andrei Epure), a Șoarecele B (r. Ioachim Stroe), a When Night Meets Dawn (r. Andreea Cristina Borțun), valamint a Prin oraș circulă povești de dragoste (r. Carina Gabriela Dașoveanu) – utóbbi az UNATC-n készült diákfilm.

 

Mia își ratează răzbunarea (r. Bogdan Theodor Olteanu)

Egy fiatal színésznőt, Miát felpofoz a barátja. A lány dühösen hazaköltözik és bosszút forral. Az az ötlete támad, hogy lefekszik valakivel, és az eseményt lefilmezi, majd elküldi az exének. Már csak a feladatra alkalmas férfit kell megtalálnia, ami cseppet sem egyszerű. „Bogdan Theodor Olteanu második nagyjátékfilmje vékony jégen táncol színház és film között, miközben olyan témákra reflektál, mint a szex, a párkapcsolati függőség vagy a női test kizsákmányolása. S bár mindez elsőre egy férfi tollából hamiskásnak, és a poszt-metoo korszakhoz  való igazodásnak hangzik, Olteanu és a fiatal bukaresti színészgeneráció valami egészen izgalmassal rukkolt elő, a lecsupaszított forma és az improvizáción alapuló forgatókönyv pedig a keze alá dolgozik” – állapította meg Incze Kata a film tavaly júliusi bemutatója után. (Teljes kritikája itt olvasható.) A filmet a Gopo-díjak szavazói is értékelték: május 3-án a címszereplőt játszó Ioana Burgarint és/vagy a mellékszereplő Maria Popistașut díjazhatják.

 

Poate mai trăiesc și azi (r. Tudor Cristian Jurgiu)

A film „egy párkapcsolat anatómiáját kínálja mesei párhuzamokkal, hangulatingadozásoktól szenvedő királylánnyal és magatehetetlen királyfival. Tudor Cristian Jurgiu nagyjátékfilmje szórakoztató kísérlet lehetett volna, de úgy tűnik, hogy útközben egy gonosz boszorkány köpött a rendező levesébe” – fogalmazott kritikájában Farkas Boglárka. Mégis felléphet még a május 3-i Gopo-gála színpadjára a film a türelmetlen energiavámpír főszereplőjét alakító Nicoleta Hânciu.

 

Berliner (r. Marian Crișan)

Marian Crișan először evez vígjátéki vizekre. A kampányidőszakban játszódó szatíra sztorija egy vidéki traktorista és egy nagy hatalmú fővárosi politikus különös barátságáról, politikáról, korrupcióról, morális értékekről szól. Ha nem is dobálták meg túl sok Gopo-jelöléssel a filmet, azért a benne mellékszerepet játszó Maria Junghiețu még kaphat egy „emberke”-szobrocskát.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller