Faur Anna: Lányok Faur Anna: Lányok

Elsőfilmes korkép a perifériákról

Faur Anna: Lányok

ÉRTÉKELD A FILMET!
Lányok
Faur Anna
2007

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Testnedvszagú, vaskos realizmus Budapest külkerületeiből. Székbe döngölően precíz képi és tartalmi fogalmazás, jó arány- és stílusérzékkel felvázolt állapotrajz hervasztó nagyvárosi rögvalóságunkról – egy kétségtelenül erős rendezői vénával megáldott, frissdiplomás elsőfilmes nő kameratolla nyomán.

Bár az eleje főcímben megjelenik az ilyenkor szokásos „a filmbeli helyzetek bármilyen hasonlósága vagy egybeesése a valóságban megtörtént esetekkel csupán a véletlen műve” felirat, a Lányok alaptörténete kísértetiesen emlékeztet egy tíz évvel ezelőtti tragédiára. Két kamaszlány előre kiszámítottan, brutálisan meggyilkolt, konkrétan halálra rugdosott egy huszonkilenc éves taxisofőrt. A színhelyről az áldozat autójával menekültek el, majd amikor hajnalban elfogták őket, azonnal be is vallották tettüket – eddig a momentumig követi az eseményeket a film. A valós történet végkicsengése: a bíróság nyereségvágyból, különösen kegyetlen módon elkövetett gyilkosságért nyolc, illetve kilenc év börtönbüntetést szabott ki a két lányra.

De térjünk vissza a filmhez, ami kétségtelenül sokkal többről szól, mint a konkrét bűntényről. A 21. századba transzponált görög tragédiát idézik a félelmetesen saját akarat és valós döntések nélküli, az események és szociális beágyazottságuk által végzetesen meghatározott főhősök. Elhibázott gesztusaik, tragikusan elbukott vagy kisszerűen kisiklott életük egy-egy fájdalmasan bagatell torzó – egy soha nem létezett, eleve szétesésre ítélt nagyvárosi ikon megannyi apró mozaikja.

A plázákban, lerobbant tereken és zűrös házibulikban lógó két tizenéves lány tét nélküli életébe az is belefér, hogy esténként egy kis ellenszolgáltatásért taxisofőrökkel barátkozzanak – bár az önzetlen barátsághoz finoman szólva semmi közük azoknak az örömtelen, maximum két perces orális aktusoknak, amelyeket az autó első ülésén bonyolítanak le. Talán egyetlen hiteles érzés motoszkál a lányokban: a düh a világra, amiben esélyük sincs hangsúlyosabbnak lenni, több jelentéssel létezni. Ebből fakadnak a lázadás, a kitörés, az elvágyódás szánalmasan megfogalmazatlan csírái. Egyedül a „majd én megmutatom, hogy el tudok innen húzni valami menő helyre” kósza érzése kezd motoszkálni bennük. És ehhez kell nekik az autó, amit a tesze-tosza, napjait a papucsférjek passzív boldogtalanságban tengető taxisofőrtől akarnak megszerezni. De hiba csúszik a számításukba, és a nyámnyila helyett a tökös, erőszakos, és mint kiderül, perverzióinak szívesen hódoló taxis viszi el őket egy fuvarra. És itt kezdődnek a bonyodalmak…

Faur Anna bámulatos arányérzékkel, puritán szűkszavúsággal, pontosan megírt dialógusokkal és képlátással kerüli el az elsőfilmek szokásos buktatóit. Kizárólag a film ismeretében akár azt is gondolhatnánk, hogy egy sokadik filmjét készítő, rutinos, a szakmában akár több évtizede mozgó vén róka sötét vízióját égeti éppen a retinánkra a plázamozi csúcstechnikája. Ez bizony egy fiatal elsőfilmes filmrendezőnő edzettebbeket is elborzasztó látlelete, ami – bármily keserű is a felismerés – a megegyezésig hasonlít arra a világra, amiben nap mint nap közértbe megyünk, vagy átlépve a ház küszöbén alvó hajléktalant levisszük a szemetet, villamosra szállunk és olykor taxiba ülünk. Budapesten ilyen lelki, szellemi, egzisztenciális nyomorúságban, a féreglét ilyen elburjánzott mocskában fetrengve-vergődve is élnek emberek – szembesít hidegvérűen az alapképlettel a film minden egyes jelenete.

A határozottan megrajzolt karakterekben nincs semmi művi, semmi erőltetetten stilizált. Ilyen szempontból bátor és nagyon hatásos döntés, hogy a főbb szerepeket nem hivatásos színészek, vagy legalábbis filmszínészként nem gyakorló, de a filmkészítés holdudvarában mozgó művészek alakítják. A leghitelesebb, hátborzongatóan életszerű dialógusok épp az ő szájukból hangzanak el. A két taxis szerepében Zsótér Sándort, a magyar színházi élet egyik meghatározó rendezőjét és Mundruczó Kornélt, a fiatal magyar film fenegyerekét láthatjuk, ezúttal a kamera másik oldalán. A taxisfeleségeket a par excellence színésznőként is természetes, színészlétét előtérbe soha nem helyező Fullajtár Andrea és az alternatív színjátszás világából, no meg az Amorf ördögök nevű kultegyüttesből érkezett Péterffy Bori alakítják. A párosok dialógusai úgy hangzanak, mint az alvilág és a konszolidált középréteg közötti dohszagú határmezsgyén élő hétköznapi taxisfeleségek, manikűrösök és a sok gyűrődéstől karikás szemű családanyák, férjek és feleségek vagy barátnők beszélgetései, és véletlenül sem úgy, mint amikor a két híres színész konfliktushelyzetet játszik.

A címszereplő lányok alakja is telitalálat. Mindkét francia színésznőnek ez az első komolyabb filmes munkája. Az eszköztelenség, amivel megjelenítik a kőbányai panel-dzsumbujban, kamaszlétük ösztönvilágában tengődő fiatal lányok gondolatok és érzések nélküli, mechanikus sémák szerint működő mindennapjait, tapasztalt profikra vall.

Egyetlen, snittről snittre növekvő hiányérzet lappang az emberben a moziszékbe szögezve. Nem tudjuk meg azt, amire talán a legfogékonyabbak lennénk a történet hatása alatt: a szociális közeg mellett milyen belső út vezetett idáig, milyen érzelmi motivációktól vezérelve csúsznak bele a lányok bármiféle erkölcsi visszatartó erő leghalványabb jele nélkül a lopásokból, utcai rablásokból és alkalmi prostitúcióból egyenesen a gyilkosságba? Szinte semmit nem tudunk meg a lányok lelkivilágáról, érzéseiről, kételyeiről vagy elszánásairól. Vagy nincs is nekik ilyen? Tényleg ennyire szánalmas, kizárólag a körülményeiktől függő felszínes bábuk lennének – sőt vagyunk – egy még szánalmasabb nagyváros porondján? Ezek szerint kizárólag a sorsszerű véletlennek köszönhetően nem válik minden külvárosi, csonka családban felnövekvő kamaszlány indulatos gyilkossá?

Mert bármilyen hiteles, precíz, hatásos legyen is a Lányok valóságképe, ha erre a kérdésre nincs válasz, felmerül, hogy akkor milyen többletet ad hozzá ez a film az ezredforduló őrületében eltorzult város és a benne élők puszta kordokumentumához?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Lányok

Lányok

Színes filmdráma, thriller, 90 perc, 2007

Rendező:
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat