Lehet, hogy kiment egy ideje a szendeség a divatból? Halász Judithoz hasonló jelenséggel ugyanis nem igazán találkozik mostanság a néző sem filmen, sem más médiumban. E típus egykori képviselői közé sorolhatjuk még talán Pogány Juditot vagy az erdélyi Széles Annát. Ám mintha az ő fiatalkorukkal együtt ez a nőtípus is eltűnt volna a filmvászonról, ha szabad egyáltalán napjainkban ilyet mondani.
Persze sokaknak Halász Juditról nem is a filmek, hanem inkább a gyerekeknek szóló zenés-verses hanglemezek jutnak eszükbe. Szó se róla, bizonyos dalai egy időben majdhogynem többször szólaltak meg ünnepélyeken, mint a Himnusz. Sőt, el kell ismernem azt is, hogy valóban kellőképpen kiüresedett a mindenki által százszor elbrunnyogott Boldog születésnapot! című örökzöldje, mire az Alma együttes átvette e témában a stafétát a saját blődlijével. Mindenesetre a 75 éves színésznő, azon kívül, hogy díjainak lajstromát nehéz lenne itt felsorolni, valójában megannyi színpadi szerep, több mint hatvan tévé- és játékfilm, és mellesleg valóban több mint húsz kiadott hanglemez előadója.
Le kell szögezni: Halász Judit a magyar filmművészet egyik legreprezentánsabb színésznője is volt egyben. Ha akarom, szőkesége és arcberendezése szlávos vonásokat takar, de ha úgy tetszik, mintha az angol beat-mozgalom nőideáljai is megbújtak volna benne. Karaktere, a korszaknak megfelelően vonzó arányai, hangja, ártatlan attitűdje, nyíltságot sugárzó tekintete vagy kislányos ajakbiggyesztése pontos ellentéte volt annak, amit a korszak másik etalonja, az inkább vamp vagy femme fatale attitűddel bíró főiskolai osztálytárs, Béres Ilona jelentett.
Cserfes bájolgások
Első nagyjátékfilmje, az 1962-es Esős vasárnap még nem kecsegtette főszereppel, de cserfes és feltűnő karaktere már az első filmjében kiemelte a hasonló korú pályatársak közül. Keleti Márton rendező munkája persze nem akart többet annál, amit mutatott is, egy szerelmi történetet. Halász Judit itt a többi társával mondhatni csak asszisztált a Polónyi Gyöngyi és Mécs Károly játékára épülő turbékolásnak.
Ezt még pár hasonló kisebb szerep követte a színésznő pályájának korai szakaszában, mígnem megkapta Gabriella szerepét az akkor elsőfilmes Szabó István nemzedéki problémákat feszegető játékfilmjében. Ez volt az Álmodozások kora. Szabó, aki már egy új rendezői generáció tagjaként került a képbe, új hangvételt is hozott a magyar filmművészetbe.
Problémafelvetései már nem csak a párkapcsolati gondokat igyekeztek feltérképezni, hanem a háború utáni első nemzedék egyéb problémáit is láttatni akarták. Mint a későbbiekben többször is, a rendező alteregója itt is Bálint András volt. A film főszereplői pedig fiatal mérnökök, akik próbálták megtalálni a helyüket a munka és a felnőttlét világában. Szabó filmje az individualizmus és a párválasztás mozija is egyben.
Itt Halász egy válogatott korcsolyázónőt alakít, akibe a főszereplő mérnök (Bálint András) beleszeret. Az ő kettősük többször is felbukkan még a Szabó-életműben. Szerepe megformálása közben Halász Judit a cserfességre helyezi a hangsúlyt, ez adja meg karakterének nőiesen gyerekes vagy gyerekesen nőies báját. Halász már ebben a filmben elénekel egy gyerekdalocskát. Ez nem lehet véletlen. Továbbá érdekesség, hogy a Halász és Béres közötti inverzitást kihasználandó, Szabó István a ’másik nő’ szerepét Béres Ilonára osztotta. Ez sem lehetett véletlen.
A gyerekekkel való kapcsolat továbbgördül a Gyerekbetegségek című, csehesen szeleburdi alkotásban is. A színésznő férje, Rózsa János által rendezett filmben ugyanis Halász (nem utoljára) egy tanítónőt alakít, így természetesen nem maradhat ki a filmből többek között egy énekóra felvétele sem, ahol szintén dalra fakad. Be kell látni hát, hogy a gyermeki közeg és az éneklés, mely igen jól áll neki, végigkísérik a színésznő filmes pályafutását is.
Az életmű tekintetében igencsak mellékes szerep a Sellő a pecsétgyűrűn című magyar kémfilmben alakított szolgálólánya, aki mellékesen az inkognitóban lévő ügynökkel, Borsyval (Latinovits Zoltán) próbál enyelegni. Ehhez hasonlatos „könnyed nőcske” szerepmegformálást kívánt meg tőle a Németh László-regény filmre alkalmazása, az Iszony is. Itt a film hangulatát végig uraló mélységgel ellentétes felszínes játékosság volt leginkább rábízva. Szerepe szerint ugyanis a szófukar, magába zárkózó és cinikusan bölcselkedő mérnöki báty (megint csak Latinovits Zoltán) feleségét alakítja, aki inkább az obszcén vicceknek és a borozásnak hódoló gazdák között érzi csivitelve és kacarászva otthon magát.
Jelenléte másként fontos a Várkonyi által rendezett kosztümös Jókai-adaptációban, a Kárpáthy Zoltánban. Itt Kőcserepy Vilmát, a főszereplő ellenlábasának lányát alakítja, aki dacol saját érzelmeivel és egyben atyja akaratával, és megmenti az egymásba habarodott főhősöket. Mártír, aki feláldozza magát a szerelem poézisének oltárán. Szinte súgva említem meg, hogy a szintén Várkonyi-féle A kőszívű ember fiaiban Béres Ilona által hozott Plankenhorst Alfonsine – a változatosság kedvéért – megint csak Halász Judit szerepének negatívja.
Pedagógus-sztereotípiák
Az 1966-os Fügefalevél némileg a szólás- és a művészi szabadság kérdését feszegeti, eltúlzott erkölcstannal vegyítve. A Máriássy Félix rendezte fanyar humorú tanmesében egy kis forradalmisággal tágítottak Halász eddigi szerepkörének határain. Ez majd kiteljesedik az egy évvel későbbi Változó felhőzetben is, ahol a vészkorszak zűrzavaros időszakában egy olyan meteorológusnőt alakít, akit egy megsemmisítésre kárhoztatott gyermek megmentésére küldött a sors. Lám, megint egy gyerek, akivel a színésznőnek külön játéka van: egy újabb vésőnyom, mely Halász Judit portréját a gyerekek barátja ikonjává faragta.
Gyerekes hangvételű, de végre főszerepet hozó film a Bárány Tamás novellájából, majd Müller Péter forgatókönyvéből készült Mi lesz veled, Eszterke? is. Eszterke (Halász Judit) a változatosság kedvéért itt is a tantestületi kollektívához tartozik, és persze néha dalra is fakad. A történet szála elég vékonyka, hiszen a férje (Tahi Tóth László) által megcsalt Eszterke duzzogva próbál revansot venni. Egyfajta párkapcsolati bohózat ez is, akárcsak az eggyel azért komolyabb hangvételű Elsietett házasság, ahol megint csak mellékszerepben láthatjuk. Ő a főszerepet alakító özvegy Komárominé (Tolnay Klári) lánya, aki nehezen veszi be, hogy anyja Nádor Józseffel (Básti Lajos) lép időskori románcra. A történet tulajdonképpen ugyanaz, mint a pár évvel korábbi Mici néni két élete, csak az a Kiss Manyi–Páger Antal páros bájosságával jóval élvezhetőbb mozinak mutatkozott.
A rendező férj, Rózsa János nevével fémjelzett Bűbájosok megint egy tanítónő (Halász Judit) története, aki mellesleg most a felnőttoktatásban is domborít. Halász Judit itt érdekes módon szakít híres szőkeségével, és barnára festett hajjal próbálkozik. Persze a hangsúly a filmben nem rajta van, hanem a talányos manökent, M-et alakító Eva Vodičkován, és némileg az egyébként gyergyószárhegyi származású táncdalénekes sztáron, Koós Jánoson (születési nevén: Kupsa János). Koós szájából hangzik el a mondat, ami akár a film egyik felnőtt nézőpontú mottója is lehetne: „A gyerek olyan, mint egy szerva, nem mindig sikerül.” Persze ez az alkotás is inkább a gyermek szemén keresztül igyekszik láttatni az eseményeket, mint ahogy az Rózsa munkáira egyébként jellemző.
Gyermekkori szerelmünk
Az igazi áttörés Halász Judit karrierjében mégis Szabó István Szerelmesfilm című lírai önvallomása volt. Annak ellenére, hogy Szabó filmjei ügynökmúltja napvilágra kerülésével új dimenziók vizsgálatára kötelezik a nézőt, a Szerelmesfilm mégiscsak a gyerekkori szerelem, a felnőtté válás, a beteljesülés és a szétválás köré épül. Igaz, számos momentumában felfedezhető a felelősségre vonás gesztusa is, hiszen a rendszer ideológiai irányítói igyekeztek gyerekként kezelni a társadalmat. Halász Judit itt viszont az eszményképet testesíti meg. A történet szerint ugyanis a gyerekszerelemtől eljutunk a tinédzseres érzelmeken át a felnőtté válás azon aktusához, ami a testi kapcsolatban teljesül be. Halász Judit itt nem csak a rendezőnek és annak filmbéli alteregójának az eszményképe, hanem a nézőbe plántált saját emlékek és élmények előhívójaként van jelen a filmvásznon. Kislányos félszegsége, védelemre szoruló ártatlansága, később pedig felnőttes magabiztossága végigkíséri a nézőt Halász félhomályban elcsattant első csókjaitól a fürdőruhás strandoláson át a finoman kimunkált ágyjelenetig. A gyerekszereplők, bár módfelett lényegesek a filmben, nincsenek közös jelenetben Halásszal, és ez jó tesz az attitűdjének. Gyerekfilm, amiben másként lehet egyszerre felnőtt és gyermek. Kivételesen nem a gyerekek barátja, a kedves tanítónő, a gyámkodó pótmama a szerepköre itt, hanem a felnőtt nő, akiből néha előtör a részét képező kislányos én.
Az életműben már csak filmtörténeti érdekessége miatt is kiemelkedő a Lila ákác, melyet Székely István először 1934-ben rendezett meg Ágay Irén és Nagy György főszereplésével, majd elkészítette saját filmjének remake-jét Halásszal és az oldalán már számos alkalommal feltűnt Bálint Andrással. Az 1972-es adaptációban azonban a nő (Manci) már nem annyira félszeg, mint az első verzióban, és Bálint Palikája sem annyira bicskanyitóan pökhendi, mint ahogy azt Nagy hozta korábban. A Szép Ernő-darab talán a hozzá korban közelebb álló fekete-fehér feldolgozással áll inkább rokonságban, mint a ’72-es adaptációval. Az érdekesség még annyi, hogy míg Kabos Gyula az első transzvesztita-alakítást viszi mozgóképre a fekete-fehér kópián, a Kádár-korban készült felvételen ezt Hofi és a már említett Koós János mókás orosz duettje volt hivatott helyettesíteni.
A 1976-os Pókfociban Halász megint csak magára ölti a tanári köpenyt, hogy férjének talán legjobb szatírájában szerepeljen a kitűnő Madaras József mellett. Madaras egy olyan iskolaigazgatót alakít, aki negédes kedvességgel tartja presszió alatt az egész intézményt, míg a Lengyelnét alakító Halász mindent megtesz ennek ellenében. Ez a mai napig aktuális téma.
A Pendragon legenda és a Legenda a nyúlpaprikásról mind olyan adaptációk, melyekben némileg mesebeli szereppel erősíti felnőtt-gyerek imázsát. A nyolcvanas években pedig leginkább a hangját kölcsönzi majd megrajzolt karaktereknek, hiszen ekkor leginkább zenei karrierje erősödik meg. Ezek közül a rajzfilmek közül is kiemelendő a Hófehér, mely karikírozott Hófehérke-értelmezésként meghozta Nepp Józsefnek Giffonban az életműdíjat.
A napjainkban leginkább színpadi szerepeinek élő Kossuth-(és még sorolhatnám)-díjas színésznőt az utóbbi évtizedekben egyre kevesebbet látni mozivásznon. Utoljára Fazakas Péter 2008-as Para című filmjében találkozhattunk vele a nagymama szerepében. Nem hiába. Hiszen meséin, dalain már felnőtt egy generáció, amely azt is elhallgatná, ahogy mozgalmas életéről, szerepeiről vagy egyébként akármiről csak mesél és mesél…
