Jim Jarmusch: Paterson Jim Jarmusch: Paterson

Sűrített költészet

Jim Jarmusch: Paterson

ÉRTÉKELD A FILMET!
Paterson
Jim Jarmusch
2016

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Jim Jarmusch könnyed, üdítően vicces ujjgyakorlatában a költészet az élet sója. Az összetevő, amelynek hiányában a szerelmes odaadással készített cheddaros-kelbimbós pite is nehezebben csúszik.

A deklaráltan dilettáns Jim Jarmusch legendás vámpírösztöneitől hajtva ezúttal arra vállalkozott, hogy egy ízig-vérig patersoni történetet vigyen a nagyvászonra. Paterson, New Jersey New Yorktól mintegy órányi autóútra fekvő kisvárosa a múltban Allan Ginsberg, William Carlos Williams költőóriások és más tehetségek melegágya volt. A valóságból kiindulva, s mindazt megfejelve Jarmusch a Patersonban megalkot egy fikciós alakot, a címszereplő költőt, aki a hely nevét viselve méltán képviseli a város hírhedten poétikus szellemét.

Paterson (Adam Driver) kékgalléros költő, foglalkozását tekintve buszsofőr, aki szabad pillanataiban fókuszáltan pontos, s mégis pehelykönnyű verssorokat körmöl jegyzetfüzetébe. Olykor magának való, szótlan, de mégsem magányos figura, aki ugyan kedveli a társaságot, de ő maga ritkán keresi. Szerelme, Laura (Golshifteh Farahani) szintén művészlélek: fest, dekorál, harlekin-gitáron játszik, muffinokat süt és finomságokat főz. A belső világra összpontosító Patersonnal ellentétben sugárzó, szangvinikus, termékeny nőfigura, aki napról napra újabb drapériával, mintázattal s textillel hozakodik elő: valósággal lubickol az enteriőrök és exteriőrök újabbnál újabb változatainak alkotó kiteljesítése közben. Ám a ház még így sem lenne teljesen színes a harmadik fél, Marvin, az angol bulldog nélkül, aki (egyes kritikusok szerint túlságosan is) gyakran lopja el a show-t a szerelmespár elől.

A Paterson apró történetei, történései, s különböző szituációinak, részleteinek, rétegeinek variációi hét napba vannak belesűrítve. A cselekmény Paterson napi rutinjának ismétlődései köré épül, arra, ahogy reggel felkel, elindul a garázs felé, ahonnan a busszal kigördülve naphosszat szállítja az utasokat, majd hazamegy, vacsorázik, s miközben Marvint napi sétára viszi, betér a helyi kocsmába egy sörre. Mindennek szüneteiben körmöl és fogalmaz. Az epizodikus szerkezet és a cselekményváz redukáltsága leginkább Jarmusch korai munkáira emlékeztet. S valóban: az izolált, lebegő tér-időbe ékelődő párbeszédek, kommunikációs zsákutcák, s véletlen találkozások Jarmusch legjobb abszurd jeleneteivel vetekszenek, olyan helyszíneket, s remekműveket idézve fel, mint a Mistery Train (1989) éjszakai Memphis-perifériája, vagy az Éjszaka a Földön (1991) mulatságos New York-i utcaképe. Kisebb akciókkal találkozhatunk, de csakis a cselekmény peremén: azokban az abszurd szituációkban, amelyek egyben a film legsziporkázóbb pillanatai.

A Paterson azonban korántsem nosztalgikus visszafordulás, vagy visszatérés a rendező korai filmjeinek bevett megoldásaihoz. Jarmusch, és a hozzá hasonló kreatív auteur-rendezők nem szívesen ismétlik újra korábbi filmjeik bevett megoldásait. A Paterson valódi titka nem a történet hiányában rejlik, ám mégis e hiány következményeként érthető meg leginkább. A Paterson sajátossága abban rejlik, ahogy a szerelmi történetből teljesen kivonja a konfliktust. Itt-ott marad egy kis, idővel elsimuló, tragikomikus felhangokat mutató, de összességében inkább parodisztikusnak ható (és a szerelmi viszonyt nem érintő) drámai elem, és ahogy említettem, a cselekmény perifériáján történnek kisebb akciók (szerelmi visszautasítást követő színpadias és hatásvadász, egyúttal fenomenális hatást keltő gyilkossági kísérlet). De nincs párbaj, vagy összeütközés, a szereplők közötti viszonyok végeredményben nem változnak a cselekmény során.

Csakhogy az idő, hát, igen, az idő ritmusa minden, csak nem hétköznapi Paterson városában. És a patersoni idő ritmusát és sűrűségét épp azok a versek szabják meg, illetve szavatolják, amelyeket Paterson körmöl és olvas fel szinte megállás nélkül. Ezek szó szerint nem mindennapi versek, mert zárójelbe teszik a mindennapokat. Motívumaik a hétköznapokban gyökereznek, mint a gyufásdobozon a megafon formájú betűk, s mégis más, hangosabb, élénkebb, elevenebb tartományok felé terelik a figyelmet. Csodálatos élmény hallgatni Adam Drivert Patersonként, miközben Ron Padgett (ő a filmben szereplő költemények valódi szerzője) verseit olvassa.

Noha Jarmusch több korábbi filmjében is kitüntetett szerepet töltött be a költészet (ennek a két legszebb és legteljesebb példája nyilván a William Blake költészetéből merítő Halott ember [1995], és a Hagakure szamuráj filozófiáját inzertekkel megidéző Szellemkutya [1999]), a Paterson ezt a viszonyt mégis teljesen új, korábban nem látott szintre emeli. Óriási, a film szövetébe ékelt inzerteken láthatjuk a szavakat, miközben Paterson tolmácsolásában megszólalnak a versek, s halljuk őket, miközben munkába menet vagy jövet gondolkozik rajtuk. A szekvenciákon átívelő versmondás ritmusának hatását ugyanakkor még tovább növelik a különféle vizuális átúsztatások, gyorsítások, és egymásra fényképezések. Vagyis a Patersonban a hétköznapi idő tapasztalata legtöbbször inkább transzformált és szublimált.

A cselekmény konfliktusmentessége, illetve az akciók periferikussága, valamint a transzformált, gondosan megszűrt, sűrített idő együtthatása egészen sajátszerű dologhoz vezet. A szereplők, akciók, részletek, textúrák a Patersonban nem egymás ellen tartanak, inkább egy kondenzált, planetáris időben, együttállásban mozognak, akár a bolygók, amelyek mindvégig ugyanazt a távolságot tartják egymás között. A patersoni idő nem a cselekmény kibontását célozza meg, hanem hogy körbejárjuk ezt a planetáris komplexumot, amelyben a bolygókhoz – különféle színekként! – versek, szövetek, ételek, illatok tartoznak. És amelyek olykor szinte egymástól elválaszthatatlanul szövődnek egybe, mintegy Paterson és Laura szerelmét, vagy a város couleur locale-ját jelenítve meg. Akár egy festmény.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Paterson

Paterson

Színes vígjáték, filmdráma, 118 perc, 2016

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat