A független szellemiség lehetetlenné vált, indokolták a Kínai Független Filmfesztivál (CIFF) szervezői múlt héten bejelentett döntésüket, miszerint határozatlan időre megszüntetik a rendezvényt, írja a Reuters hírügynökség.
A tanítónő egy végletekig elvitt tehetséggondozás története, ahol a mentorált akaratlanul is ráébreszti mentorát arra, hogy az reménytelenül tehetségtelen.
Vasárnap zárul az amerikai és nemzetközi függetlenfilmnek szentelt Sundance Filmfesztivál, szombat este adták át az egészestés filmek díjait, 28 kategóriában. Idén a négy versenykategória mindegyikében nő kapta a rendezői díjat.
Az Isten országa (God's Own Country), a Lady Macbeth és a Sztálin halála (The Death of Stalin) nyerte a legtöbb elismerést a Brit Független Filmdíj (BIFA) vasárnapi gáláján, írja a hollywoodreporter.com.
A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.
A címben foglalt állítás ugyan számos filmalkotásra vonatkoztatva megállná a helyét, van azonban a filmtörténetnek néhány olyannyira talányos, meg- és felfejthetetlenül különös műve, amelyhez hiába is próbálnánk pusztán elemzői racionalitással viszonyulni, mert ellenáll(nak) minden klasszikus kategorizálási kísérletnek. Kétségkívül ilyen film a Radírfej, David Lynch kereken 40 éve bemutatott, bizarr és lebilincselő debütje.
Jim Jarmusch könnyed, üdítően vicces ujjgyakorlatában a költészet az élet sója. Az összetevő, amelynek hiányában a szerelmes odaadással készített cheddaros-kelbimbós pite is nehezebben csúszik.
