Szent és profán – Abel Ferrara-portré 1.

2012. január 11. – írta Csiger Ádám

Ha van self-made man a kortárs amerikai független filmben, az mindenképpen a tavaly hatvanéves Abel Ferrara. New York pereméről jön, pályáját alantasnak elkönyvelt grindhouse-műfajokkal (pornó, horror, exploitation) kezdi, napjainkra viszont filozofáló-moralizáló kultrendezőként tekintenek rá, kritikusok és cinefilek méltatják. Néhány hollywoodi produkciót is találni filmográfiájában, de így sem kapja meg a megérdemelt figyelmet.

Horrorral a rendszer ellen – George A. Romero-portré 2.

2011. június 29. – írta Csiger Ádám

Romero karrierjének csúcsa az 1978-as Holtak hajnala volt, népszerűsége zombijárványként terjedt. Korai műveinek színvonalát később ugyan nem sikerült elérnie, de a legtöbb legendás horror-rendezővel ellentétben rajta nem fog az idő, hetven környékén is gerillamódra alkot.

FilmPárosban… – Richard Linklater-portré 2.

2011. május 20. – írta Ritter György

Richard Linklater a 90-es évek grunge életérzésének feldolgozása után álommásolatokban kereste az élet ontologikus egységét. Generációs életérzéséből azonban nem maradhatott ki a szerelem témája, a fogyasztói társadalom kritikája és az amerikai történelem kisebb legendái se. Emellett bebizonyította, hogy a nagy narratívákat tagadó művészfilmes, ha kell, képes lavírozni az ipari filmkészítésben is.

Spleen-montázs – Richard Linklater-portré 1.

2011. május 18. – írta Ritter György

A 90-es évek elején berobbant amerikai függetlenfilmes generáció a klasszikus elbeszélés tagadója volt. A függetlenek a konzervatív filmformából nemcsak a kauzális narratívát, de a filmszerű képet is tagadták. Quentin Tarantino és Kevin Smith korai mozijainak állóképeit feszes, abszurd és önreflexív párbeszédek tették „mozgalmassá”. Eme irányzatból – több szempontból is – kiemelkedett filozofikus dialógusaival, popos hangulatával és epizodikus elbeszélésével az austini Richard Linklater.

Az élet furcsább – Jim Jarmusch: Stranger Than Paradise / Florida, a paradicsom

2010. december 9. – írta Bíró Noémi

[kritikaíró pályázat] Jim Jarmusch egy olyan minimalista komédiát tár elénk három felvonásban, mely 26 év után is átütő erővel bír. A történet egyszerű, és olyannyira jellemző a rendezőre: néhány „senkivel” nem történik semmi. És mégis, Jarmusch-nak sikerült egy olyan művet alkotnia, mely magába szippantja az embert, és csak nehezen engedi el.

Magyar filmmel startol az új nemzetközi függetlenfilmes portál

2010. november 19. – írta a szerk.

A hamarosan induló ItzOn.tv a portál fejlesztőinek elmondása szerint, egy olyan webes hely lesz, ahol a televízió, az internetes videomegosztás és a filmfesztiválok nyújtotta lehetőségek egyesülnek, méghozzá az online környezetnek köszönhetően interaktív módon.

Hogyan tovább, függetlenfilm? – Az (amerikai) függetlenfilm története 7.

2010. szeptember 24. – írta Váró Kata Anna

Sorozatunk befejező részében a jelenkor független (és nemcsak) produkcióira leselkedő veszélyekkel (vagy éppen lehetőségekkel) foglalkozunk: mit hozott és mit visz az internet?

Új függetlenfilmes iskola indul Budapesten

2010. augusztus 2. – írta a szerk.

A függetlenfilmes Raindance filmes képzéseket indít szeptemberben Budapesten. (index)

Puccs a diliházban – A United Artists története I.

2010. július 28. – írta Jankovics Márton

A United Artists-ra úgy tekinthetünk, mint az alkotói szabadság intézményesült utópiájára. Majd egy évszázados történetét idealista elképzelések és gazdasági realitások egyaránt tarkították, előbbiek ugyan fatális vereséget szenvedtek a 80-as években, de a renegát stúdió még ezzel a grandiózus bukással is újabb bizonyítékát adta, hogy bármikor képes nagy horderejű változások katalizátorává válni a filmiparban.

Harvey és Bob nagyban játszik – A Miramax stúdió története II.

2010. május 17. – írta Soós Tamás

A Szex, hazugság, videó sikerére mindenki felfigyelt. A függetlenfilm pár év alatt az intellektuális tömegek ópiuma lett: a látványorientált, gyakran „ostoba” hollywoodi megapicek ellentétének kiáltották ki, amely ötletes, különc, egyedi, ám mégis fogyasztható. A függetlenek azonban egyre inkább függővé váltak: nem Hollywood, hanem a siker függőivé – a bevételt és a sikert nem feltétlenül a film esztétikai értéke, hanem a film pozicionálása hozta el.