Annak idején az első Mátrix nagy port kavart még entellektüel berkekben is, ámde a folytatások nem érték el ugyanazt a hatást. Az eredeti könyv és román fordítása 2003-ban jelent meg, mégis a benne megjelent összes elemzés kizárólag az első Mátrixról szól.
A kötet előnyére válik, hogy az összeválogatott esszék szélesebb területet fednek le, több szemszögből járják körül a Mátrixot, ennek következtében nyugodtan végigolvashatjuk az összes esszét, mert nem nagyon fogjuk újra és újra ugyanazt az ötletet hallani, hanem netalántán egy kicsit meg is lepődünk, hogy mennyi mindenre nem gondoltunk, amikor mi is próbáltuk megfejteni a Mátrix jelentéshálózatát. Ez a sokszínűség annak köszönhető, hogy az esszéíróknak eléggé eltérő foglalkozásuk van. Média- és kultúra-kritikus, közgazdász, filozófus, a posztmodernizmus és a sci-fi műfaj jeles gondolkodói, tudósok, mind egy-egy újabb gondolattal járulnak hozzá a Mátrixhoz.
A kötet továbbá egy másik piros pontot is érdemel. Annak ellenére, hogy az írások ennyire eltérő szemszögből nézik a filmet, a könyv nem esik szét. Érdekessége a kötetnek, hogy az elemzések kettesével vannak összeválogatva. Majdnem mindegyiknek van egy párja, amelyik vagy kiegészíti az előzőt, vagy vitába bocsátkozik az előzővel azáltal, hogy pont az ellenkezőjét próbálja bebizonyítani. Például Dino Fellugának és Andrew Gordonnak eltérő véleménye van arról, hogy a Mátrix jelentős posztmodern remekmű-e vagy sem. Felluga szerint a film kitűnően ötvözi az akciófilmet a magasabb filozofálgatással, amit Baudrillard neve fémjelez. Az utalás Baudrillard szimulákrum fogalmára eléggé nyilvánvaló: ez az a könyv, a Simulacra and Simulatíon, amelyből Neo előteremti a hekkelt floppyt. Gordon azon az állásponton van, hogy a film és Baudrillard kapcsolata ezen a ponton ki is fullad, mivel igaz, hogy a film a szimulákrum és a realitás kérdésével foglalkozik, ámde szimulákrum-értelmezése távol áll a Baudrillard-étól
Egy másik ellentét-páros Ray Kurzweil és Bill Joy. Mivel egyáltalán nem vagyok otthonos a 'komoly' tudományok berkeiben, érdekesek voltak számomra a két tudós Mátrixhoz fűződő gondolatai. Mindig is fikciónak tekintettem a Mátrixot, és soha nem jutott eszembe, hogy valójában ember és gép fúziója nincs is olyan messze. Kurzweil amellett érvel, hogy a tudományok oly gyorsan fejlődnek, hogy nem telik el sok idő, és lehetővé válik, hogy ugyanúgy, mint Trinity, ha hirtelen arra van szükségünk, hogy megtanuljuk, hogyan kell egy B-222 helikoptert vezérelni, egyszerűen letöltjük a programot az agyunkba, és a probléma meg van oldva. Joy is azon a véleményen van, hogy a Mátrix távoli jövője nem is annyira távoli. A különbség kettőjük között maga a hozzáállás. Míg Kurzweil pozitívként értékeli ezt a jövőképet, és alig várja, hogy megtörténjen, Joy már nem annyira optimista.
Párosnak tekinthetjük továbbá James L. Ford Mátrix és a buddhizmus és Paul Fontana Isten jelenléte a Mátrixban című írásait, hiszen együttesen körbejárják a film lehetséges vallásos vonatkozásait. Ha tovább csemegézünk, még érdekesnek találtatik Peter B. Lyod írása is, aki sorra veszi a film gyenge pontjait, és korrigálni próbálja őket. A piros pirula – hogyan lehetséges, hogy a pirula bevételekor Neo kikerül a mátrixból, hiszen maga a pirula virtuális? A poloska – mi az értelme? Hogyan működik a telefonhálózat, amelyen keresztül Morpheus és csapata ki-be mászkál a mátrixból? Ezekre és még számos más kérdésre is választ kapunk Peter B. Lyod-tól. Van itt továbbá egy közgazdászunk, aki a kék pirula világát egy olyan intézményrendszerhez hasonlítja, amely megfosztja az embert attól, hogy szabadon választhasson. Peter J. Boetke a szocializmust nevezi a kék pirula világának.
A fentiekben egy kicsit szemezgettem a könyv tizennégy írása közül, próbálva, amennyire csak lehet átfogó képet adni. A könyvet tisztelettel ajánlom bárkinek, aki valaha is érdeklődött és még mindig érdeklődik a film iránt. Utolsó csemege igazi Mátrixosoknak a könyv végén: egy kis Mátrix-szótár.
Matrix: Ştiinţă, filozofie şi religie (Mátrix: tudomány, filozófia és vallás). Szerk. Glenn Yeffeth. Románra fordította Ana-Maria Murariu. Amaltea Kiadó, Bukarest, 2003.
