Bő három évtizednyi kutatói, pedagógusi, intézményteremtő és szervezői tevékenység előtt tiszteleg a dr. Pethő Ágnes 60. születésnapja alkalmából megjelent kötet.
A Kolozsváron élő Pethő Ágnes, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmművészet-fotóművészet-média szakának alapítója, a közelmúltig tanszékvezetőként alapembere és mozgatórugója gyakran volt külföldi konferenciák és egyetemek előadója az elmúlt évtizedekben, Debrecentől Cambridge-ig, Lisszabontól Stockholmig, Gdańsktól Amszterdamig. Itthon, egyetemi tanárként, még mielőtt az első erdélyi magyar filmszakok megszülethettek volna, gondja volt arra, hogy hallgatóinak „beadja az első oltást filmtörténetből és -esztétikából” (33. old.), külföldi filmtörténész kollégák előadásaival egészítse ki és színesítse az általa átadott tananyagot.
Pályája a 80-as évek Romániájában indult, amikor „filmekkel foglalkozni újdonságként hatott” és „szakirodalomhoz alig lehetett hozzáférni”. Az irodalomtudomány felől érkező fiatal kutató kíváncsiságát az „irodalmi képek filmszerűsége és a film irodalomszerűsége”, általában a filmes intermedialitás mozgatta: „Miközben Nyugaton a feminista filmemélet, a vágyalapú nézőelmélet már lassan lecsengett, és a posztstrukturalista elméleteknek adott teret, a keleti blokk országaiban még a filmek szemiotikai szempontú, a művészeteket jelrendszerként egymással összekapcsoló, összehasonlító, kölcsönhatásaikat felismerő megközelítések voltak elterjedtebbek. Ágnes filmes intermediatás iránti érdeklődésének ez az egyik szolid tartópillére, amelyre később, a rendszerváltást és nyugati nyitást követően biztonságosan épülhettek az intermedialitás új diszciplínájának tézisei.” (21. old.) Ebből az „új diszciplínából” nyújt sajátos ízelítőt a tavaly ősszel megjelent kötet.
Ritka súlyos könyvről beszélünk, és most nem csak az igényesen és elegánsan kivitelezett, színes lapokkal megtűzdelt, közel 600 oldal fizikai súlyára gondolunk: a benne elhelyezett tudásanyag, esszék és tanulmányok sokasága iszonyú mennyiségű és „súlyú”, jelentőségű munka kincset érő eredménye. Az, hogy mindezek a filmelméleti, filmtörténeti és -esztétikai írások megszülettek, közvetve vagy közvetlenül annak az embernek köszönhető, aki elindította ezeket a szerzőket a hetedik művészet akadémiai szintű tanulmányozásának útján, vagy/és kollégaként, tanárként, kutatóként együtt dolgozott és gondolkozott velük a közelmúltban.
Kutatók, művészek, tanártársak, egykori tanítványok válaszoltak a kötet szerkesztőinek – Blos-Jáni Melinda, Király Hajnal, Lakatos Mihály, Pieldner Judit és Sándor Katalin – felhívására, csupa olyan szerző, aki osztozik „Ágnes intermedialitás és általában a filmművészet iránti szenvedélyében” és szakterületének alapos ismerője. A magyar és román szakembereken kívül a kötetben „megszólalnak” amerikai, német, olasz, brazil, holland, portugál, brit, kanadai, norvég, spanyol egyetemek tanárai, akiknek gondosan dokumentált eszmefuttatásai rendszerint Pethő Ágnes valamelyik könyvét is megjelölik közvetlen referenciaként. Kilenc fejezetben szólnak az „intermedialitás archeológiájáról”, film és festészet, film és irodalom, illetve valóság és intermedialitás kapcsolódásairól, szerzői reflexivitásról, filmes önreflexivitásról, az intermedialitás poétikájáról, a videó „szókincséről”. A szerzők esettanulmányként kiemelten foglalkoznak magyar és a rendszerváltás utáni román filmekkel, a korai olasz mozival, „köztes képekkel”, „a művészet valóságával” és „a film láthatatlan testével”.
A filmtudományi írások sűrű szövetét egykori diákok és kollégák fényképsorozatai és kollázsai lazítják fel. Dorel Găină fotóművész például a legkülönfélébb stílusú és technikájú képeket – archív privát fényképek, filmes jelenet- és PR-fotók, gyerekrajzok, vázlatok, akvarellek, portrék, firkák, keretek sokaságát – pakolja egymásra játékos dinamikával, az egykori sapientiás hallgató Láng Orsolya viszont diákos humorral szerkeszt képregényt Godard-, Hitchcock-, Bergman- és Resnais-filmekből: csupa olyan alkotásból, amellyel valószínűleg Pethő Ágnes óráin találkozott először, sokadmagával.
A kétnyelvű – angol és magyar szövegekből összeállt – „tisztelgő” kötet külön szépségét jelenti a bevezetőt követő néhány személyes hangvételű írás – Geréb Anna, Jakab-Benke Nándor, Jens Schrötter és a már említett Dorel Găină gondolatai –, valamint a részletes és alapos, kötetzáró portréinterjú (online verzióját ld. a Filmtetten), megható a Karriertörténet képekben cím alá gondosan összeválogatott fényképgyűjtemény (Pethő Ágnes épp a tanulmányok egy részének szerzőivel együtt mosolyog a kamerába) és a Tabula gratulatoria lista, a sapientiás kollégák (fel)köszöntő névjegyzéke.
Az Intermediális találkozások bemutatóját 2022. november 25-én, kiállítással egybekötött ünnepségen tartották a Sapientia EMTE kolozsvári karán. Bár nyomtatásban a kis példányszám miatt nehezebben beszerezhető, .pdf formátumban könnyedén elérheti bárki, aki – Az andalúziai kutya nyomán szabadon – csendesen szemet hasítana intermedialitás témában: aki másképp akar filmet nézni – „nem másféle filmeket, hanem másképp” (33. old.).
Blos-Jáni Melinda, Király Hajnal, Lakatos Mihály, Pieldner Judit, Sándor Katalin (szerk.): Intermedial Encounters. Studies in Honour of Ágnes Pethő. Intermediális találkozások. Tanulmányok Pethő Ágnes tiszteletére. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2022.
