Bő három évtizednyi kutatói, pedagógusi, intézményteremtő és szervezői tevékenység előtt tiszteleg a dr. Pethő Ágnes 60. születésnapja alkalmából megjelent kötet.
Pethő Ágnes professzor 2020 őszén, 17 év után leköszönt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Média Tanszékének éléről. A volt tanszékvezető, a filmművészet, fotóművészet, média szak curriculumának kidolgozója, a kolozsvári „intermedialitás-iskola” kiépítője interjúnkban a képzés alakulása mellett arról is mesél, hogy hogyan lehetett filmes műveltséget szerezni az 1980-as évek Romániájában, hogy miért tartja fontosnak a filmtörténetet, filmelméletet azok esetében is, akik nem elméleti szakemberek lesznek, hogy miért korszerű ma is Godard, és hogy kiket tart hiteles, érdekes alkotóknak a fiatalabb kortársak közül.
A 100 éves, első erdélyi magyar játékfilmről, a Sárga csikóról elnevezett életműdíjat 2012-ben alapította a Filmtett Egyesület. Az egyesület a Sárga Csikó Díjjal évente tüntet ki egy-egy olyan személyiséget, aki munkásságával jelentős mértékben segíti vagy segítette a kezdő és a tapasztalt erdélyi filmesek pályájának alakulását. A díjat a bukaresti Balassi Intézet támogatja. A trófeával járó pénzjutalmat az NMHH Médiatanácsa ajánlotta fel.
A Szerző a tükörben. Szerzőiség és önreflexió a filmművészetben a Metropolis Könyvtár első kötetként jelent meg idén júniusban Budapesten, a Kijárat Kiadó és a Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány gondozásában. A 13. Filmtettfeszt keretében, október 5-én, szombaton 17 órától a Sapientia egyetem Óváry termében tartandó bemutatón jelen lesz a könyv szerzője, dr. Vincze Teréz filmesztéta, egyetemi tanár. A kötetet ismerteti dr. Pethő Ágnes egyetemi docens, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Filmművészet, Fotóművészet, Média tanszékének vezetője.
Arra gondoltunk, ha már megszülethet ez a jubileumi lapszám, gyűljünk össze legalább itt, a lap hasábjain, szerkesztőbizottsági tagok és szerkesztők, akik egyébként egymástól 500-1000 kilométerre élünk és dolgozunk. Mindenkitől azt kértük, hogy írjon néhány sort a fenti cím alá: A tévé és én. A felhívásra a legváltozatosabb eredmények születtek. Íme, hogy látja a tévé és önmaga viszonyát egy filmrendező, egy operatőr, egy filmesztéta, egy filmelméletíró, valamint egy író-dramaturg. A sor végén pedig mi, a lap szerkesztői.
A 2003-ban indult Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Fotóművészet, filmművészet, média szakának története a hetedik éve megrendezett szakmai tapasztalatcserék léptékével mérhető. A kezdeti, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán tartott nyílt szemináriumok fokozatosan kollokviumokká, majd pedig a szétszéledt, de a Pethő Ágnes „műhelyétől” el nem szakadt tanítványokat is viszszavonzó, hagyományteremtő konferenciasorrá rendeződtek.
Amint azt az előszó is tudatja, a Pethő Ágnes szerkesztésében megjelent Sapientia-könyv folytatása kíván lenni egy olyan elindított sorozatnak, amely „a mozgó képiség mediális (és intermediális) kapcsolathálózatként" (8. o.) való tanulmányozását vállalja, annak különböző területeit próbálja érinteni.
A tizedik kiadásához érkezett pécsi filmtudományi konferenciának ezúttal is a Domini-kánus Ház, a villányi borospince és a Kalamáris étterem alkották a térbeli paramétereit. Az elhangzottak tematikája és információértéke azonban ennél jóval tágabbra szabta a kontextust.
Mi is a neve a foglalkozásodnak? – kérdeztük az interjú után, és sokáig haboztunk a komikusnak ható filmelmész, a sokat sejtető filmelméletíró, és az idegenül hangzó filmológus között. Bár a terminológia még nem bejáratott, a kérdés nagyon is konkrét, mivel hamarosan Erdélyben sem lesz rendhagyó, ha valaki filmelmélettel, filmtudománnyal foglalkozik. Pethő Ágnest – aki diákkora óta olvas, ír filmekről, és azóta maga is több diákot irányított hasonló kalandokra – doktori dolgozatának kötet formában való megjelenése után, és az általa is kezdeményezett egyetemi filmszak indulása előtt kerestük meg.
