A svéd Lasse Hallström Árvák hercege című filmje nemcsak képileg tetszetős alkotás. A rendező sikeresen teremti meg az egyensúlyt a jelenetek és a szereplők jelleme között is: minden a helyén van, a sztori, a képek, a ritmus, az üzenet.
A történet a 40-es évek elején indul, nem sokkal azelőtt, hogy az Egyesült Államok bekapcsolódott volna a II. világháborúba. A Maine állambeli St. Clouds Isten háta mögötti településen Wilbur Larch doktor (Michael Caine), az árvaház vezetője, többet vállal, mint amit munkaköri leírása megkövetelne tőle: megesett leányanyák számára biztosít menedéket, és nem kívánt gyerekeket segít a túlvilágra. Ebben a környezetben vagyunk tanúi a főhős, Homer Wells (Tobey Maguire) felnőtté érésének, akinek azt a lépéshátrányát, hogy árvaházban nőtt fel, sikerül javára fordítania. Két félresikerült örökbefogadás után az árvaház, személyesebben a doktor veszi védőszárnyai alá.
Megosztja vele mestersége fortélyait, tudatosan úgy neveli, hogy a fiú majd átvegye helyét az árvaház élén. A képsorok annyira magukkal ragadnak, hogy az ember a végtelenségig nézné a derűs, barátságos, olykor pityergő gyerekarcokat, a békének és biztonságnak ezt a langymeleg szigetét. Hamarosan nyilvánvalóvá válik azonban, hogy Homernek fel kell felfedeznie a világot és benne önmagát. Csatlakozik a megesett barátnőjével felbukkanó repülőstiszthez, és elmegy megnézni az óceánt. Idénymunkás lesz, beleszeret a legszebb lányba, jóságával meghódítja a nomád négereket, egyszóval mellreszívja az életet. A végén pedig teljesül mentora, az öreg doktor kívánsága is, mert visszatér az árvaházba átvenni a királyságot.
Ennyi a történet, banális, klisészerű és unalmas sztori – mondhatnánk – amiből több tucat kerül vászonra minden évben. Lasse Hallström rendezői pálcája alatt azonban az Árvák hercege kilép ebből a szűkös keretből. Ha a What's Eating Gilbert Grape, My Life ás a Dog című filmjei után ismerni véljük is képességeit, az öreg mesternek ezúttal sikerül meglepetéssel szolgálnia. Teremtőként alakítja hőseinek életét, és gondoskodik arról, hogy mindenkit a maga teljességében mutasson meg. Szereplői nem egyszerűen pozitív vagy negatív jellemek, hanem hús-vér emberek, akiknek néha nem sikerül legyőzniük a bennük munkáló gonosz indulatokat. Hallström ilyenkor sem ítélkezik, inkább jósággal, emberségességgel ellensúlyozza a démonit. Majd határozott pontot tesz a történet és a szereplők jellemfejlődésének végére, jutalmazva, büntetve vagy feloldozva őket. Az Árvák hercege az élet szabályairól, törvényszerűségeiről szól, és arról, hogy csak a kiválasztottak tudják, mikor lehet áthágni ezeket.