A film híre már előbb elékezett hozzánk: minden idők legnagyobb költségvetésű francia filmje, amely ráadásul amerikai koprodukcióban készült. Jean-Pierre Jeunet most Sebastian Japrisot szerelem-történetét adaptálja, természetesen saját olvasatában, ennek következtében a film különböző hangulatokat idéz meg: Amélie, Elveszett gyermekek városa, Delicatessen is megjelenik a Hosszú jegyességben, amelyet rengeteg díjra jelöltek.

Mathilde-ot (Audrey Tatou), a hősnőt kisgyerekkora óta szerencsétlenségek érik, amelyek kihatnak életére: gyermekbénulás korlátozza, szülei korán meghalnak, ráadásul az I. világháborúban még élete nagy szerelmét, Manechet is elveszíti, ezért ő csak fújja a világ legszomorúbb hangszerét, a tubát. A film egy fő narratívára épül, amelynek során Mathilde, nem törődve a rossz hírekkel, nyomozásba kezd eltűnt szerelme után, aki a háborúban öncsonkítást követett el néhány társával egyetemben, hogy ne kelljen tovább háborúzniuk. A háború őrült szabályokat von maga után, ezért a katonák öncsonkítás vétsége miatt a hadbíróság elé kerülnek, ahol döntés születik arról, hogy a lövészárkok közti senkiföldjére száműzik őket, a biztos halálba.

A történet két szálon építkezik, rendszeresen beiktatott flashbackekkel, amelyek segítenek megismerni a szerelmesek történetét. Egyfelől megismerjük Mathilde meseszerű életét egy eldugott faluban, amelynek derűs, életvidám, színekkel teli fényképezése élénken idézi meg az Amélie csodálatos életét, és ebben a nézőpontban a hősnő szerepe is hasonlatos Amélie-éhez, aki a sorsot kijátszva szerzi meg szerelmét. A filmet ennek ellenére hiba lenne az Amélie-hez hasonlítani, még akkor is, ha a színésznő (ill. a színészvezetés) és a fényképezés erre sok lehetőséget ad. Audrey Tatou hasonlóan a korábbi Jeunet filmhez, itt is egy roppant bájos, reménykedő, szerelmes lányt játszik, aki viszont már képes racionális döntéseket hozni és nem csak a véletlenre bízza szerelmének meg- illetve visszaszerzését. Sőt, Mathilde a szerencsével hadilábon áll, babonás játékai, amelyek az Amélie-ben rendre sorsfordító mozzanatként jelentek meg, itt csak elbizonytalanítják hősnőnket. Az egyetlen lehetősége, ha mindennek utánajár, így spanyolnáthásokkal beszélget, katonai iratokat lop el és titkosírást fejt meg, miközben kiderül, hogy a senkiföldjére küldött katonák sorsa másokat is élénken foglalkoztat, így folyamatosan halnak meg az üggyel kapcsolatba lépő emberek. A roppant erős szerelmi szálat ezért sokszor háttérbe szorítja az elnyújtott krimi-olvasat.

Az I. világháború szürkésfeketére színezett képei rendre kontrasztba kerülnek Mathilde nyugodt, békés, „paradicsomi” életével. A világháború ábrázolása végre szakít a háborús filmek hibájával, amelyek egy kiemelt hős szemszögéből, hőstettein keresztül ábrázolják a háborút. Itt nincs hős, nincs hőstett. Itt katonák vannak, akik nem akartak harcolni már, és különböző okokból besokalltak, elvesztették a kontrollt életük felett, sodródnak a tábornokok utasításai szerint, akiknek számára csak egy számadatként szerepelnek. A senkiföldjén egy fa áll, semmi menedék, az ellenség támad, de Manech a szerelemtől sújtva (kéz sérülésének lüktetéséről azt hiszi, Mathilde szívverése az) kezd el faragni a fába a lövések közepette: MMM, vagyis Maniche szereti (aime) Mathilde-ot.

A háború Jeunet-nél nem hősökről szól, hanem olyan kisemberekről, akiknek semmi erőt nem ad a világháború, akik folyamatosan épülnek le, és vesztik el reményüket a túlélés mindennapi csatározásiban. A képi megjelenítés hasonló a nagy költségvetésű amerikai világháborús filmekéhez, sok statiszta, szép fényképezés, de szerencsére nem készít újabb háborús tablót a rendező, hanem megmutatja a háborúk értelmetlenségét. A film stílusára a mágikus realizmus illik a legjobban, vagyis a mindennapok pontos megrajzolása mellett kiemelt szerepet kapnak a varázslatba illő történések, amelyek rendre előmozdítják a történetet. Jeunet filmjeivel kapcsolatban gyakran felmerül a giccs fogalma, van akinek túl sok így együtt, de szerintem a legfontosabb, hogy az önmaga számára felállított szabályoknak meg tudjon felelni a film – és ez sikerül is.