Ezt írtuk a filmről:

Kincs, ami nincs – A magyar filmzene története

A filmzenei szakirodalom egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a Hollywood-központú szemlélet mellett milyen szinten lehet szegmentálni a filmzene világát.

Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

„Emberek űrhajómakettek fölött mütyiznek” – Interjú Pohárnok Gergellyel és Pohárnok Ivánnal

Az egyik legkeresettebb magyar operatőr és a legkeresettebb magyar maszkmester. Munkáik között a legjobb magyar és a legnagyobb amerikai filmeket is megtaláljuk. Pályájuk egymástól függetlenül alakult, de egy 500 kilós ember és egy távirányítható csirke szakmailag is összehozta őket. A magyar filmszakmában dolgozó testvérpárokat bemutató interjúsorozatunk második részében a Pohárnok fivérekkel beszélgettünk.

Miért tiltottabb a gyönyörszerzés egy emberélet kioltásánál? – Interjú Pálfi György rendezővel

Pálfi György Hukkle című első egészestés filmje természetfilmbe oltott krimi, majd készített egy találó magyar képregény-adaptációt. Műfajilag kevert alkotásai sorába egyértelműen illeszkedik a Taxidermia, mely zsigerig hatol, s bár a tabudöntögetések kora már lejárt, mégis közbeszéd tárgyává vált a benne megfogalmazott képi világ, a csömör és az explicit szexualitás. Az emberi lét és gyarlóság mindennapjai egy rendező szemüvegén keresztül.

Balkáni Cannes – filmünnep délszláv módra – 12. Sarajevo Film Festival, 2006. augusztus 18–26.

Nem hiába nevezik a bosnyák főváros filmünnepét a „balkáni Cannes”-nak: immár tizenkettedik alkalommal várták vörös szőnyeggel és pezsgővel a szarajevói filmfesztivál vendégeit, akiknek a hatalmas flanc mellett egy adag délszláv mentalitás, regionális premierek, két retrospektív vetítéssorozat, számos izgalmas kísérőprogram, filmvásár és olyan neves látogatók jutottak, mint az amerikai rendező Abel Ferrera, a haverja, Bono, vagy az idei sztárvendég, Nick Nolte.

A filmek legelső kritikusai – Beszélgetés Csákány Zsuzsa és Lemhényi Réka vágókkal

A két hölgy nemrég a Bem 1/2 10 nevű budapesti filmklub vendége volt. Néhány általuk vágott film részleteinek a vetítése után arról beszélgettünk, mit jelentett a vágás mestersége (művészete?) néhány évtizeddel ezelőtt, és mi a vágó feladata ma.

Tibortól a Taxidermiáig – 37. Magyar Filmszemle – Budapest, 2006. január 31– február 5.., Játékfilmek

Vegyünk egy ellenállhatatlan férfipopót, néhány szexi színésznőt, pár szürkére koptatott poént, meg egy rakat műfajdefiniáló romantikus filmes fordulatot, végezetül hintsük meg egy csipetnyi szerelemmel, meg persze egy adag gyrost szeljünk mellé, majd gyúrjuk mindezt egy jó forgatókönyvvé, és végül dobjuk be a médiacsalit. Kérem szépen, ez lenne a mai magyar vígjáték sikerreceptje?

„Mielőtt operatőr lettem volna, észre sem vettem a képeket” – Kávéházi beszélgetés Pohárnok Gergely operatőrrel

Pohárnok Gergely 2000-ben diplomázott a főiskolán, azóta generációja egyik legfoglalkoztatottabb operatőre, a fiatal magyar rendezők előszeretettel dolgoznak vele (lásd: I love Budapest, Hukkle és Taxidermia, Fekete kefe és Adás, Tejút, Fövenyóra). Eddig háromszor ítélték oda neki a Magyar Filmszemle legjobb operatőrnek járó díját.

Prepa(pa)ráció – Pálfi György: Taxidermia

Gyomrunkba, ágyékunkba bokszoló, netán lelkünkbe gázoló közelképeivel és degenerációs esettanulmányaival a Taxidermia elsőre épp oly bizarrnak, kereknek, tökéletesre csiszoltnak és meghökkentőnek tűnhet, mint egy üveggömbbe öntött embrió-kulcstartó. De a benne leginkább zavarbaejtőbb talán mégsem a (nagyon is emberi) testi üzemmód közvetlen közeli követése, sem a (részben már Parti Nagy által megírt) extrém szereplők és történések megjelenítése, hanem inkább az, hogy univerzum-szerű szerkezetbe rendezettsége miatt groteszk emberképet felmutató világértelmezésnek is tekinthető.