A kínai film első száz évének rövid története (1896-1996) – 1. rész: Áttekintés

2022. május 30. – írta Könyü Árpád

Kína filmtörténetének kezdeteit feldolgozó sorozatunkkal régi adósságunkat szeretnénk törleszteni a filmbarátok felé. Érthetetlen a téma magyar nyelvű feldolgozatlansága, mivel egy rendkívül izgalmas korpuszról van szó, arról nem is beszélve, hogy a szuperhatalommá vált Kína kultúrájának vizsgálata már több évtizede is aktuális lett volna. 

(H)arcok a történelmi időben – Sára Sándor: 80 huszár (1978)

2018. szeptember 29. – írta Papp Attila Zsolt

Az idén 85. esztendős Sára Sándor egy első látásra klasszikus történelmi kalandfilmen keresztül beszélt történelem és egyén viszonyáról, szabad akaratról és sorsszerűségről. A 80 huszárral, ezzel a – nemcsak a rendező-operatőr életművén belül, hanem a teljes magyar filmtörténetben is – párját ritkító alkotással 1978-ban egy 1848-as példa segítségével teremtette meg 1956 allegóriáját.

Elmesélhetetlen történelem – Radu Jude: „Îmi este indiferent dacă în istorie vom intra ca barbari” / Bánom is, ha elítél az utókor

2018. augusztus 20. – írta Jakab-Benke Nándor

Az efféle hosszú filmcímekben többek között az is jó, hogy ha például magyarra fordítjuk, máris van egy bekezdésünk. Íme: „Nem érdekel, ha barbárként emlékezik ránk a történelem”.

Apa csak egy van, ha van – Szabó István: Apa – Egy hit naplója (1966)

2018. május 12. – írta Németh Szabolcs Előd

Szabó István második nagyjátékfilmjében, az Apa – Egy hit naplójában saját, frissen fellépő generációjának szemléletét közvetíti a történelmi múltról. A filmet személyesség és líraiság szövi át, illetve az Álmodozások kora után ezzel az alkotásával is közelebb tolja a magyar filmet az Európa-szerte kibontakozó filmes újhullámokhoz.

Az európai történelemmel ismerkednek filmeken keresztül kolozsvári középiskolások

2018. március 27. – írta a szerk.

Kolozsvár is csatlakozott a Teaching European History through Cinema (TEHC) nevű filmes oktatóprogramhoz, amelynek keretében a középiskolai diákok tematikus vetítéseken vehetnek részt, illetve filmes esszét készíthetnek történelmi problémákról. A projekt helyi lebonyolítója a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivált is szervező egyesület.

Szászszorszörnyek – Szász János filmjeiről

2018. január 29. – írta Ritter György

Akár életének egyes évtizedeit is jelképezhetnék Szász János filmjei, aki hatodik nagyjátékfilmjével rukkolt elő idén. A mozgóképei mellett több itthoni és külföldi színpadi rendezést jegyző életmű íve gyorsan rákanyarodott a karcos, darabjaira tört álomképek univerzumából a szinte „akadémikus” letisztultságú pszichologizálásba, a sors elvont drámaiságának ábrázolásába.

A népi… – Kósa Ferenc tízezer napja

2017. november 21. – írta Ritter György

Távol van a magyar film virágkorának számító ’60-as évek, hiszen egyik legifjabb alkotója, Kósa Ferenc is élete nyolcadik évtizedéhez érkezett. Társszerzőivel, Csoóri Sándorral és Sára Sándorral két évtizeden át forgatott történelmi parabolái ugyan részét képezik a filmművészeti kánonnak, de az életmű szintézise még mindig nem találta meg a Jancsó-Hernádi pároshoz hasonlóan az őt megillető helyet.

Transzfilmánia 13. – Hawaii; 1945

2017. november 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy román film és egy magyar film. Kettébe tört emberi sorsokról. Az egyik egy korszak kezdetéről, a másik ugyanazon korszak végéről a szomszédos országban. Az egyik színes, a másik fekete-fehér. Az egyik giccses, a másik nagyszerű.

Budapest felett az ég – Gárdos Éva: Budapest Noir

2017. október 26. – írta Papp Attila Zsolt

Kondor Vilmos sikerregénye – pontosabban „fekete szériájának” első sikerregénye – valósággal kiáltott a megfilmesítés után. A rejtőzködő író olyasmit tett le a magyar irodalom asztalára, ami egyrészt szinte teljesen hiányzott addig, másrészt írói megformáltságában is kellőképpen erős ahhoz, hogy „beszakítsa az asztalt”. A Gárdos Éva rendezte filmváltozatról ez nem kifejezetten mondható el, de hibái ellenére is korrekt módon felépített, izgalmas, élvezhető munka lett belőle.

Lencse a periférián – Szomjas György-portré

2017. augusztus 28. – írta Beretvás Gábor

Ha Szomjas György neve kerül említésre a magyar film iránt kicsit is elkötelezett fórumokon, két dolog azon nyomban felidéződik a beszélgetőkben. Az egyik: a műfajteremtő erővel bíró eastern kategória vászonra hívása; a másik: a szociografikus árnyaltságú, ámbátor humorral bíró témák egyéni képi szűrőn átszitázott ábrázolásai.