Szászszorszörnyek – Szász János filmjeiről

2018. január 29. – írta Ritter György

Akár életének egyes évtizedeit is jelképezhetnék Szász János filmjei, aki hatodik nagyjátékfilmjével rukkolt elő idén. A mozgóképei mellett több itthoni és külföldi színpadi rendezést jegyző életmű íve gyorsan rákanyarodott a karcos, darabjaira tört álomképek univerzumából a szinte „akadémikus” letisztultságú pszichologizálásba, a sors elvont drámaiságának ábrázolásába.

A népi… – Kósa Ferenc tízezer napja

2017. november 21. – írta Ritter György

Távol van a magyar film virágkorának számító ’60-as évek, hiszen egyik legifjabb alkotója, Kósa Ferenc is élete nyolcadik évtizedéhez érkezett. Társszerzőivel, Csoóri Sándorral és Sára Sándorral két évtizeden át forgatott történelmi parabolái ugyan részét képezik a filmművészeti kánonnak, de az életmű szintézise még mindig nem találta meg a Jancsó-Hernádi pároshoz hasonlóan az őt megillető helyet.

Transzfilmánia 13. – Hawaii; 1945

2017. november 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy román film és egy magyar film. Kettébe tört emberi sorsokról. Az egyik egy korszak kezdetéről, a másik ugyanazon korszak végéről a szomszédos országban. Az egyik színes, a másik fekete-fehér. Az egyik giccses, a másik nagyszerű.

Budapest felett az ég – Gárdos Éva: Budapest Noir

2017. október 26. – írta Papp Attila Zsolt

Kondor Vilmos sikerregénye – pontosabban „fekete szériájának” első sikerregénye – valósággal kiáltott a megfilmesítés után. A rejtőzködő író olyasmit tett le a magyar irodalom asztalára, ami egyrészt szinte teljesen hiányzott addig, másrészt írói megformáltságában is kellőképpen erős ahhoz, hogy „beszakítsa az asztalt”. A Gárdos Éva rendezte filmváltozatról ez nem kifejezetten mondható el, de hibái ellenére is korrekt módon felépített, izgalmas, élvezhető munka lett belőle.

Lencse a periférián – Szomjas György-portré

2017. augusztus 28. – írta Beretvás Gábor

Ha Szomjas György neve kerül említésre a magyar film iránt kicsit is elkötelezett fórumokon, két dolog azon nyomban felidéződik a beszélgetőkben. Az egyik: a műfajteremtő erővel bíró eastern kategória vászonra hívása; a másik: a szociografikus árnyaltságú, ámbátor humorral bíró témák egyéni képi szűrőn átszitázott ábrázolásai.

Kidétől Párizsig: egy frankomán Erdélyből – Kovács András-portré

2017. március 17. – írta Beretvás Gábor

A napokban elhunyt a 91 éves Kovács András, a történelmi szembenézés és a forradalmiság mozgóképes mestere. A Kossuth-díjas, kétszeres Balázs Béla-díjas érdemes és kiváló művész maradandó örökséget hagyott hátra.

Egy mechanikus elme nagy futása – Robert Zemeckis: Forrest Gump, 1994

2017. március 11. – írta Keresztes Gergő

A Forrest Gump a kilencvenes évek egyik instant klasszikusa volt. Csekély értelmű, de karakán főhősének őszinte naivsága sokak számára ruházta fel könnyen átélhető, primer értelemmel az amerikai történelem egyébként kaotikus évtizedeit.

Keserű Erdély sok cukorral – Csibi László: A kastély árnyékában; Kós Károly; Édes Erdély, itt voltunk

2016. március 31. – írta György Szidónia

Csibi László dokumentumfilmjei azáltal válnak széleskörben is élvezhetővé, hogy mindvégig elfogulatlan odaadással beszélnek az erdélyi múltról. Az interjúk dominanciája nem csak szerethetőséget kölcsönöz a filmeknek, hanem úgy mossa el a történelmi események és a jelen közötti papírszagú határokat, hogy azok érdeklődését is felkelti, akik nem kimondottan rajonganak a történelmi témájú dokumentumfilmekért.

A tékás, aki kölcsönzött – Quentin Tarantino-portré

2016. január 13. – írta Csiger Ádám

Egyáltalán nem véletlen, sőt inkább tökéletesen jelképes, hogy a posztmodern műfajfilm pápája épp egy videotékából szabadult a világra. Korai filmjei elfeledett, ritka, alábecsült gyöngyszemek remixei. Napjainkra viszont a fenegyerek felcseperedett, és megcáfolta kritikusait.

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

2015. október 29. – írta Ritter György

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.