Test és lélek neorealizmusa – Roberto Rossellini-portré

2026. május 8. – írta Pintér Judit

A római rendezőre százhúsz évvel a születése után is gyakran hivatkoznak a filmtörténészek és -esztéták. A neorealizmus diadalát fémjelző három filmjét (Róma nyílt város/Roma città aperta, 1945, Paisà, 1946, Németország nulla év/Germania anno zero, 1948) nemcsak az olasz és az egyetemes filmtörténet csúcsteljesítményeiként tartják számon, hanem mindmáig szinte kötelező viszonyítási pontként szolgálnak. Rossellini életműve azonban nem erre a három filmre korlátozódik.

Nyomokban Fellinit tartalmazhat – Gabriele Salvatores: Napoli-New York

2026. március 18. – írta Jakab-Benke Nándor

Hogyan passzol a neorealizmus eszméje egy érezhetően stúdiószagú, mű világhoz? Nehezen.

Az állam már nem én vagyok – Paolo Sorrentino: La Grazia / Grace / A kegyelem

2026. január 27. – írta Vigh Martin

A Parthenopé egyes elemei után szinte lemondhattunk Paolo Sorrentinóról, A kegyelem viszont igazi visszatérés: okos, vicces, érzelmes, és még az életmű megszokott manírjai is új színezetet kapnak.

Német rulett – Silvio Soldini: Le assaggiatrici / The Tasters

2026. január 7. – írta Buzogány Klára

A filmből kiderül, hogy 1943-ban nem csak zsidónak, de szőke, kék szemű, árja nőnek lenni sem volt egy életbiztosítás Németországban.

Outside In – Paolo Genovese: Follemente / Madly / Túlagyalt randevú

2025. augusztus 26. – írta Buzsik Turner Kriszti

Az új olasz romkomban a humor és az identitásképzés kérdése udvarol egymásnak, ami tökéletes párosításnak tűnik, de a heves szívdobogást ígérő flört végül csak üres frázis marad.

Egy magyar Madridban – Vajda László-portré

2025. augusztus 17. – írta Lénárt András

Vajda László filmrendező – vagy ahogyan a világ más részein ismerik őt, Ladislao Vajda – a több európai országot és négy évtizedet átívelő pályája során nem feltétlenül eredetiségével vagy egyéni stílusával tűnt ki a kollégái közül. Mégsem a véletlennek köszönhető, hogy ma Spanyolországban az egyik legjelentősebb spanyol (és nem magyar!) filmkészítőként tartják őt számon.

Pianississimo – Maura Delpero: Vermiglio - A hegy menyasszonya

2025. február 27. – írta Fazakas Lehel

Olaszország idei Oscar-nevezettjében nem a háború a legszörnyűbb, hanem valami olyan, amit nálunk már csak a szereplők képtelenebbek megfogalmazni.

Az ártatlanság nyomában – Gianfilippo Pedote, Giliano Carli: Soldato Peter / Pán – A belső sziget

2024. december 18. – írta Kiss Tamás

Az olasz-magyar koprodukcióban készült Pán – A belső sziget festményanimációs betétekkel gazdagított kísérleti filmként kuriózumértékű műalkotás. Úgy emel szót az emberiség háborús természete ellen, hogy közben arról az első világháborúban elhunyt frontkatonáról is megemlékezik, kinek neve hallatán teljesen más alakra asszociálunk. A fiatal bakát Pán Péternek hívták.

A nagy szépségpornó – Paolo Sorrentino: Parthenope / Parthenopé – Nápoly szépe

2024. november 15. – írta Papp Attila Zsolt

Az olasz rendezőtől sosem állt távol a giccs, de talán a Parthenopéban kerül legközelebb hozzá – filmje mégis grandiózus tabló szépség és mulandóság, szerelem és halál viszonyáról, Nápoly mítoszi eredettörténetén keresztül.

Egy olasz férfi – Marcello Mastroianni-portré

2024. szeptember 28. – írta Gyöngyösi Lilla

A száz éve született Marcello Mastroianni a szépség mögötti ürességet, a boldogság mögötti káoszt képviselte évtizedeken keresztül a huszadik század legjobb olasz drámáiban és vígjátékaiban.