Mikhaël Hers családi melodrámája vérbeli hangulatfilm: mivel a stílusa könnyen elbódít, szinte észre sem vesszük, hogy gyakorlatilag semmi sem történik benne.
Visszatérő és örökérvényűnek tűnő megállapítás, hogy a film és a történelem Latin-Amerikában egymástól elválaszthatatlan területek, egyik a másik nélkül nem érthető meg teljes valójában. Mindez Kuba, Mexikó és Chile mellett Argentínára igaz a leginkább, ahol a „történelmi” kitétel számos megközelítésből érvényes. A film és a politikai rendszerek kölcsönhatása, a történelmi emlékezet mozgóképes ábrázolásának jelentősége, valamint a film feladata a (mindenkori) jelen formálásában az argentin filmtörténet legfőbb jellemzői között szerepelnek, sok esetben úttörő mivoltuk is tagadhatatlan.
Francois Ozon legújabb filmjében nemcsak megidézi Rainer Werner Fassbindert, hanem pimasz játékot is űz a német mesterrel. A Peter von Kant izgalmas újrázása a klasszikus melodrámának.
Az álomgyárban már a korai hangosfilm megjelenése óta készítenek külföldi rendezők angol nyelvű remake-változatokat saját alkotásaikból. A témát Anatole Litvak két filmjén keresztül boncolgatjuk.
„Szegény Mexikó, oly távol van Istentől, de közel az Egyesült Államokhoz”. A Porfirio Díaz mexikói elnöknek tulajdonított, de valószínűleg inkább egy történész-újságírótól származó megállapítás tökéletesen körülírja, hogy a történelem során milyen kapcsolat állt fenn a két észak-amerikai ország1 között. Az sem lehet kétséges, hogy kettejük közül melyiknek származott több hátránya a szomszédi viszonyból. Elsősorban történelmi, politikai és gazdasági téren beszélhetünk viharos kétszáz évről, de Mexikó filmkultúrája sem ismerhető meg anélkül, hogy ne kerüljön szóba az északi „nagy testvér” hatása.
Mit tehet egy mozidirektor, ha már második filmjével túlságosan magasra helyezte a lécet? Botorság volna centiről centire megismételni a tökéletes mutatványt – Hoon-jung Park soha nem is próbálkozott ilyesmivel, most viszont visszatért rendezői életműve forrásvidékéhez, a gengszterműfajhoz. Az Éjszaka a paradicsomban ugyan nem nevezhető műremeknek, mégis megigéz a képeiből sugárzó büszke, határozott erő.
A Virágvölgy rendezője újra forgat: a Jámbor szörnyeteg című játékfilm főszereplője Csonka Eszter testépítő-világbajnok, társrendezője a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán végzett Nemes Anna.
Justine Triet harmadik nagyjátékfilmje, a Cannes-ban bemutatott Sybil szépen folytatja a Franciaországban népszerű, látens szexuális feszültséget piszkáló melodrámák sorát.