Zene nélkül mit érnek? – A zenés életrajzi filmek rövid története és legújabb aranykora

2026. június 6. – írta Forró Boldizsár

A Freddie Mercury és a Queen történetét feldolgozó Bohém rapszódia óriási anyagi sikere óta Hollywood megállás nélkül ontja magából a zenés életrajzi filmeket. Elton John, Elvis, Whitney Houston, Bruce Springsteen vagy legutóbb épp Michael Jackson – csak néhány név, akiről az elmúlt években fikciós mozifilm készült. A siker receptje kézenfekvőnek tűnhet, hiszen milliók által rajongva szeretett zenészekről van szó, egyes alkotások mégis csúnyán elhasalnak a pénztáraknál, míg mások az egyöntetűen negatív kritikai visszhang ellenére is eufórikus lelkesedést váltanak ki. Joggal merül fel a kérdés: miért és hogyan szeretnénk viszontlátni legendás kedvenceinket a mozivásznon?

OK, boomer – Hallie Meyers-Shyer: Goodrich

2024. november 5. – írta Erőss Réka

Elcsépelt családifilmes allűrjeivel, jellegtelen jazz-zenéjével és fantáziátlan happy endjével a Goodrich aligha jelenthet többet két elpazarolt óránál.

Balsors akit régen tép – Roger Kumble: Beautiful Disaster / Gyönyörű sorscsapás

2023. április 24. – írta Siklódi Lehel

Roger Kumble romantikus komédiája bűnösélvezet-filmként se nagyon működik, és még a könnyed szórakoztatásra vágyóknak is csalódottan kell majd kiballagniuk a moziból. A Gyönyörű sorscsapás katasztrófaturizmusa unalomig ismételt klisékből, egymásra licitáló kínos poénokból és életidegen szituációkból építkezik, amelyekben a két főszereplőn kívül nehéz bárkinek is jól éreznie magát.

Kémek a pácban – Guy Ritchie: Operation Fortune: Ruse de Guerre / Fortune hadművelet: A nagy átverés

2023. január 6. – írta Kovács Patrik

A Fortune-hadműveletnek nem sikerül a címben megígért bűvészmutatvány: akciófilmnek unalmas, kémthrillernek blőd, komédiának pedig egyenesen csapnivaló.

A munkásosztály a szalonba megy – Anthony Fabian: Mrs. Harris Goes to Paris / Mrs. Harris Párizsba megy

2022. október 21. – írta Süll Kristóf

Ne legyenek illúzióink – majd a rendező, Anthony Fabian gondoskodik róluk.

Mobilreklám, némi vérrel – Barthélémy Grossman: Arthur, malédiction / Az Arthur-átok

2022. július 21. – írta Szabó R. Ádám

Egész jól elviseli az ember Az Arthur-átok című francia horrort, amíg azzal a tudással ül a moziban, hogy egy nem különösebben tehetséges vagy kreatív, kezdő filmes első szárnypróbálgatásait nézi, azt a filmet, amit az illető majd húsz év távlatából jól letagadhat. Aztán meglátja a stáblistán a producer-forgatókönyvíró Luc Besson nevét, és utána csak a fejét vakarhatja, hogy itt mégis mi a fene történt?

Zűr az űrben – Sung-hee Jo: Seungriho / Space Sweepers / Az űrsepregetők

2021. február 18. – írta Tóth Menyhért

Sung-hee Jo Az űrsepregetők című filmje ugyan fontos és világméretű problémára hívja fel a figyelmet, ám üzenetét olcsó és elhasznált hollywoodi közhelyparádéba csomagolja.

Katonáknéshow – Peter Cattaneo: Military Wives

2020. szeptember 3. – írta Szabó R. Ádám

Mostanság általában olyan filmekkel találkozni, amiken érződik, hogy eredetileg szélesvászonra szánták őket, aztán a mozik bezárása miatt száműzték őket streamingszolgáltatók kisképernyőire vagy lemezre. De minden mostoha sorsú filmre jut egy-egy olyan, ami a helyzetnek köszönhetően csaknem szerencsésnek mondhatja magát, hogy végülis nem a mozivásznon kellett megmérettetnie magát, és a kissé üres filmes prérin sokkal nagyobb figyelemnek örvendhet, mint amit eredetileg megkapott volna.

Az unalom háza – Franck Khalfoun: Amityville: The Awakening / Amityville: Az ébredés

2017. augusztus 3. – írta Szabó R. Ádám

Immár 14. (!) alkalommal veszi magára egy horror az amerikai Amityville városkának a nevét, és bár nem volt szerencsém az összes eddigi Amityville-filmhez (szóljon, ha van olyan, akinek igen), a Az ébredés alcímet viselő legutóbb lehúzott démonbőr egészen biztosan nincs ott még a „sorozat” saját top 10-ében sem.

Nyugodtan kimondhatod! – Stacy Title: Bye Bye Man – A rettegés neve

2017. április 10. – írta Kádár Hanga

Az a fajta horrorfilm ez, amelynek az előzetesétől jobban rezegni kezd rajtunk a gatya, mint a moziban eltöltött másfél óra alatt, bár vannak kiemelkedő pillanatai. A skizofréniából merített alapötlet a műfaj ínyencségei közé tartozhatna, ha a kifejtés kevésbé lenne klisétől áztatott, és nem maradt volna hézagok tömege megválaszolatlanul a film végére.