Inkább zombihorrort erről a témáról – Christopher Papakaliatis: Enas allos kosmos / Worlds Apart / Határtalan szerelem

2016. szeptember 22. – írta Tóth Menyhért

A Határtalan szerelem érezhetően nagyon szeretne valami lényegeset elmondani az Európában jelenleg fennálló társadalmi-politikai helyzetről, ám ez maximum annyira sikerül neki, mint amennyit a Vészhelyzetnek az orvostudományról.

Autók, ha találkoznak – Eran Creevy: Collide / Ütközés

2016. szeptember 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Az ügyesen levezényelt, izgalmas üldözés- és karambolszcénákat leszámítva unalmas fércmű az Ütközés (Collide), amiből talán Ben Kingsley ér valamit.

Szex, drogok, rock'n'roll és szülői értekezletek – Jon Lucas, Scott Moore: Bad Moms / Rossz anyák

2016. augusztus 3. – írta Németh Szabolcs Előd

A Másnaposok forgatókönyvírói papírra vetették és megrendezték a Másnaposokat anyukáknak. De minek?

Állatian egyszerű – Chris Renaud, Yarrow Cheney: The Secret Life of Pets / A kis kedvencek titkos élete

2016. augusztus 2. – írta Petz Anna

A kis kedvencek titkos életének pehelysúlyú történetét, faék egyszerűségű karaktereit és poénjait, valamint az animációs panelek kínos ismételgetését csupán néhány szórakoztató pillanat feledteti.

Sztereotípiáinkban a hiba – Thea Sharrock: Me Before You / Mielőtt megismertelek

2016. július 5. – írta Székely Bíborka

Romantikus filmnek indult a Csillagainkban a hiba farszelén, s twitter-botrányként végezte a fogyatékkal élők egysíkú ábrázolása miatt. Újabb könnyfakasztó nyári románc, mely eltorzítja a fiatalok elképzelését a világról, a szerelemről, s úgy általában a dolgok értékéről, egy trendi sztárgárda felvonultatásával, mely biztosan nem olvasta végig a forgatókönyvet. Felháborodott értekezés következik a populáris kultúra klisészerű nemi szerepeiről és egyéb trivialitásokról ezen újabb megnyilatkozásának margójára. #mebeforeableism

Arábiai Russell – Russell Crowe: The Water Diviner / Akihez beszél a föld

2015. július 31. – írta Csiger Ádám

Russell Crowe nem csak főszereplőként, de debütáló direktorként is jegyzi új munkáját. Dolgozata ez alapján éppúgy lehet személyes és művészi darab, mint rendezői kihívásokat nem sűrűn tartogató iparosmeló.

Lukas is, meg lapos is, de a miénk! – Bernáth Zsolt: Aura

2014. március 4. – írta Veres Szilárd

Nem az Aura fogja bizonyítani, hogy van potenciál a magyar science-fictionben, pedig a lelkesedés és a szándék megvolt az alkotók részéről. A legnagyobb baja viszont, hogy „rendes” filmként suta, amatőrfilmként meg már nem elég amatőr ahhoz, hogy hibái ellenére is szerethető legyen.

Egy újabb filmes csapda – Ric Roman Waugh: Snitch / Csapda

2013. március 15. – írta Lovassy Cseh Tamás

Mindegy milyen, csak legyen valamilyen – szokás mondani. A lényeg úgyis az, hogy imádni vagy utálni lehessen. Ne hagyjon egy film közömbösen, ne tudjam másnap reggelre elfelejteni: ez lenne az ideális állapot és pont ezt nem tudom leírni a Csapdáról.

Az első akcióhős – Kim Jee-woon: The Last Stand / Erőnek erejével

2013. január 28. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy akcióhősnek négy tevékenységet kell mesterfokon űznie: a lövöldözést, a verekedést, az autóvezetést, és az erőltetetten vicces egysorosok beköpését. Egy politikusnak csak az utóbbit, így nem csoda, hogy Schwarzenegger megunta a kevés kihívással bíró kormányzói széket, és visszatért oda, ahonnan vétetett, a kamerák elé: hogy lövöldözzön, verekedjen, kocsikázzon és erőltetetten vicces egysorosokat köpjön be. Csak közben eltelt húsz év, és az idő alapos nyomott hagyott Arnoldon is, és a műfajon is.

Az ektoplazma diszkrét bája – Peter Cornwell: The Haunting In Connecticut / Kísértetjárás Connecticutban

2009. szeptember 17. – írta Hlavaty Tamás

Elképesztő, hogy 2009-ben még mindig nem jöttek rá a filmalkotók, hogy egy horrorban mindig az a legfélelmetesebb, amit nem mutatnak meg, és amit nem mondanak ki. A Kísértetjárás Connecticutban nem tart félelemben, csak ijesztget, szellemekről szól, de nem szellemes, és még valami: mindent megmutat és mindent kimond.