Egy akcióhősnek négy tevékenységet kell mesterfokon űznie: a lövöldözést, a verekedést, az autóvezetést, és az erőltetetten vicces egysorosok beköpését. Egy politikusnak csak az utóbbit, így nem csoda, hogy Schwarzenegger megunta a kevés kihívással bíró kormányzói széket, és visszatért oda, ahonnan vétetett, a kamerák elé: hogy lövöldözzön, verekedjen, kocsikázzon és erőltetetten vicces egysorosokat köpjön be. Csak közben eltelt húsz év, és az idő alapos nyomott hagyott Arnoldon is, és a műfajon is.
Az Erőnek erejével-ben az első ténnyel le is számolnak: folyamatosan visszatérő poén az egykori testépítő élemedett kora, s annál nagyobbnak tűnnek a pofonok, minél öregebb, aki adja. A műfaj elöregedésével viszont nem tudtak amit kezdeni, minden olyan, mint hajdanán: a gonosz nagyon gonosz, a jó nagyon jó, s középen nincs semmi, csak egy nagyon gyors autó és a nagy összecsapás.
Ray Owens (Schwarzenegger) seriff egy kisvárosban, amely nem is lehetne porosabb és unalmasabb, egyetlen érdekessége, hogy a mexikói határ mellett van, s a két ország közti kanyont nem őrzi senki. Emberünkről megtudjuk, hogy valaha a Los Angeles-i kábítószerosztálynál volt szuperzsaru, de megunta a vérontást, ezért keresett magának egy ennyire tipikus városkát, ahol seriffkedhet öregkorára. Segédei szintén a nagy akciófilm-kifestőskönyvből kiollózott panelkarakterek: az egyik fiatal és többre vágyik, a másik spanyol és vicces (Luis Guzmán), a harmadik pedig nő. Mindeközben Las Vegasban megszökik egy kartellfőnök, és átalakított, szupergyors Corvette-jével Mexikó felé halad. Hátulról üldözi az FBI (Forest Whitaker), de a kisvárosban már várják csatlósai (a nagyon gonosz kacagással ellátott Peter Stormare vezetésével), akik hidat építettek neki a Mexikó felé vezető kanyon felett. Minden más seriff beszarna, de Schwarzenegger amolyan Délidősen, Hét szamurájosan megpróbál összeszedni minden valamirevaló embert a városból, hogy bevárja az érkező szuperkocsit.
A dél-koreai Jee-woon Kimnek ez az első hollywoodi rendezése, a szemfüles néző a tavalyi TIFF-ről emlékezhet a nevére a műfajilag rokon, hihetetlenül pörgős Láttam az ördögöt stáblistájáról. Amúgy is jó ötlet a távol-keleti tehetségeket kihasználni Amerikában (intenzitásban jelenleg semmi sem veheti fel a versenyt a dél-koreai filmekkel), de önmagában is ráfér egy alapos revízió a műfajra. Sajnos, ez a képlet most nem jött be teljesen: csak a rendező és az operatőr keletiek, a forgatókönyv viszont marad a lapos agyú hollywoodiak kezében. Így aztán az autósüldözések és az akciójelenetek nagyon szépen meg vannak ugyan kore(a)ografálva, de figurák közti alig létező szikra nem lobbant lángra semmiféle izgalmas dramaturgiát. Arnold perszónája már az első perctől kezdve annyira látványosan a többiek fölé magaslik, hogy a nagyon gonosz gonosz sem tűnik igazán nagy fenyegetésnek. Az akciófilmesek már rég megtanulhatták volna: a főhős (és a közönség) nem a fegyverropogástól ijed meg igazán, hanem a saját lelkét fenyegető veszélytől. Ilyesmiről itt szó sincs, mindenki teszi a maga dolgát: lődöznek, harsányan kacagnak, persze a kellő pontokban teret engedve a komikus momentumoknak is.
Apropó, komikus momentum: érthetetlen számomra Johnny Knoxville alulszerepeltetése. Ahhoz képest, hogy a plakáton Svarci mellett vigyorog, a filmben nyúlfarknyi szerepe van. Pedig a Jackassből megismert idiótának van egy hatalmas előnye: jól néz ki vásznon és megcsinálja a saját kaszkadőrtrükkjeit. Itt egy dilis polgárt alakít, akinek fegyvermúzeuma van a csűrben, s fürdőköpenyben és középkori sisakban várja az ellenséget. De Knoxville-től egyetlen nyamvadt kaszkadőrmutatványra futotta csak, mert kellett filmidő az öreg kormányzónak, aki ugyanolyan darabos mozgású, mimikájú és beszédű „színész” maradt, mint amilyen mindig is volt, még ha önreflexívebben is műveli.
Ízig-vérig republikánus darab tehát az Erőnek erejével, de egy fegyverviselési hisztériától terhelt Egyesült Államokban talán felesleges még egy ilyen film, pont most... Visszatérésnek korrekt, de nagyobb robbanást vártunk az „utolsó akcióhőstől”. Talán majd ha a forgatókönyvet is Ázsiából veszik.
