Make Oz Great Again! – Jon M. Chu: Wicked – Part I.

2024. november 20. – írta Lubianker Dávid

Az Óz, a csodák csodája friss feldolgozása az ismert történet aktuálpolitikai átértelmezését kínálja: a Wicked a legújabb szög az egyre képmutatóbban túlliberalizált Hollywood jóízlésének koporsójában.

Orson Welles és a robotok Anakinja – Josh Cooley: Transformers One / Transformers Egy

2024. október 10. – írta Szabó R. Ádám

Ahogy a Mandalóri esetében is jót tett a Star Wars-univerzumnak a műfaji gyökerekhez való visszatérés, úgy a Transformers-franchise is végre meglépte, amit a sokszázmillió dollárból készült, legtöbbször Michael Bay-vezényelte, CGI-animált „filmek” nem mertek, és a nyolcvanas évek után ismét egy animációs mozifilmmel jelentkezik. Ami ugyan nem kevésbé játékreklám, de legalább néhány fokkal élvezhetőbb, mint „élőszereplős” elődei.

Minden föld megművelhető – Nikolaj Arcel: Bastarden / The Promised Land / A fattyú

2024. január 15. – írta Vigh Martin

Dánia Oscar-nevezettje pedáns történelmi dráma, amelyben az a kérdés, hogy birtokba vehető, megművelhető-e a föld, kiszakíthatjuk-e a saját darabkánkat a nagy egészből. Nikolaj Arcel filmje helyenként az ideálisabbnál erősebbre rajzolja a kontúrokat, hősének sorstragédiáját viszont majdhogynem tökéletesen ábrázolja.

Norman Bates, Norma Desmond és Pearl – Ti West: Pearl

2022. november 4. – írta Pernecker Dávid

A Pearl nem csak előzményfilmként, mesteri horrorként, egy fantasztikus karakter eredeti látleleteként és stílusbravúrként állja meg a helyét, hanem tudatosan tovább mélyíti a hasonlóan kiemelkedő „utózmányfilmet” is.

Az ördög Alexander McQueen-t visel – Craig Gillespie: Cruella / Szörnyella

2021. június 8. – írta Incze Kata

Antihősök, gonoszok, gyilkosok, ellenségek, gaztevők. Megkérdőjelezhető jellemük ellenére a vászon visszatérő alakjai, népszerűségi mutatójuk ma már magasabb, mint a jó célért küzdő hősöké. Miért szeretjük nézni, ahogy lelkiismeretfurdalás (és egyéb kispolgári érzelmek) nélkül viszik véghez a legádázabb gaztetteket? Mi olyan vonzó abban, hogy valaki nevetve máglyára lobbantja a világot? Norman Batestől Darth Vaderen át Jokerig számos olyan karizmatikus főgonoszt találunk, aki nagyban járult hozzá az illető alkotás kultuszához.

Bűnös-e vagy áldozat? – Todd Phillips: Joker

2019. szeptember 19. – írta Váró Kata Anna

Képregényfigura eredettörténete még sosem volt ilyen komor és emberi, mint a vígjátékairól ismert Todd Phillips karrierfordító rendezésében. Joaquin Phoenix pedig nemcsak saját maga korábbi alakításit múlja felül, de megindítóan emberivé teszi az ikonikus gonosz figuráját.

Haddel Kapitány és barátai – Anna Boden, Ryan Fleck: Captain Marvel

2019. március 7. – írta Szabó R. Ádám

Hát eljött, aminek jönnie kellett: az első igazán ötlettelen, unalmas, feszültségmentes, erőltetett humorérzékű MCU-film, amit nem is csoda, hogy a „nagy testvér”, a hamarosan érkező, és már előzetesen rekordbevételre számottevő Bosszúállók: Végjáték (Endgame) árnyékában dugtak el a stúdió fejesei.

Farkasokkal suttyogó – Albert Hughes: Alpha / Alfa

2018. augusztus 31. – írta Németh Szabolcs Előd

Az Alfa nem más, mint A visszatérő találkozása a Disney-féle giccs leghabosabbjával.

A legmenőbb űrcsempészből unalmas akcióhős – Ron Howard: Solo: A Star Wars Story / Solo: Egy Star Wars-történet

2018. május 23. – írta Polák Zsóka

A legrosszabb dolog, ami Han Solóval történhet, hogy semmilyenné teszik egy közepes űrakciófilmben. Jelentem, a Solo: Egy Star Wars-történet véghezvitte ezt a cseppet sem nemes küldetést.

Az őrület határán – Sam Liu: Batman: The Killing Joke / Batman: Gyilkos tréfa

2016. augusztus 16. – írta Pernecker Dávid

Alan Moore klasszikusa egész estés animációként született újra, de sajnos ki kell várni, amíg megtanul járni.