Gyönyörű zűrzavar – Woody Allen: Deconstructing Harry / Agyament Harry, 1997

2024. július 20. – írta Kovács Patrik

Az Agyament Harryben Woody Allen ezredszerre is kedvenc típusfigurájáról – az önpusztító görcsemberről, a szorongó New York-i értelmiségiről – regél, a zilált formanyelv, a vulgáris humor, a Bergman előtti csodás főhajtás, s a bolondosan szürreális történet legmélyén megcsillanó tragikum mégis az életmű élvonalába emeli e méltatlanul elfeledett műremeket.

TIFF 2024: a versenyfilmek 1. – Permanent Picture / La imatge permanent; Toll / Pedágio; Daniel Auerbach

2024. június 16. – írta Gondos Borbála

Filmek kicsit sem ideális szülőkről: elhagynak, kitagadnak, képtelenek elfogadni, és megváltoztatnák a megváltoztathatatlant. Az idén (is) kapcsolatközpontú TIFF versenyében szereplő alkotások a sok felvonultatott kérdéskör mellett variációk egy témára: a problémás családokra.

Kultúrák, kvóták, traumák – Cord Jefferson: American Fiction

2024. február 13. – írta Harsányi Domonkos

Érdekes jelenséget dolgoz fel a Cord Jefferson mozis debütje, az American Fiction. Ami azonban még a cselekménynél is érdekesebb, az a rendezői megközelítés, amit elbeszéléséhez választott. Az Amerikai Filmakadémia által ironikus módon nagyra értékelt film egy olyan problémát dolgoz fel, ami nemcsak az amerikai irodalom vagy filmművészet, de a teljes modern amerikai társadalom sajátja.

Buenos Airesnek szeretettel – Mariano Cohn, Gastón Duprat: Nada / Nothing / Semmi

2024. február 12. – írta Lubianker Dávid

Mariano Cohn és Gastón Duprat argentin forgatókönyvíró-rendezők az Út a díjesőig után ismét saját világukba merülő, elvarázsolt alkotóegyéniségeket bemutatva parodizálják a szerzőiség jellegzetességeit. A Semmi ugyanakkor a korábbi szatirikus hangvétel helyett sokkal líraibb módon láttatja művész hőse megpróbáltatásait.

Csehovtól Rohmerig – Christian Petzold: Roter Himmel / Afire / Tűzpiros égbolt

2023. június 15. – írta Zakariás Ágota

Christian Petzold legújabb filmje sajátos hangulatával, fanyar humorával és hosszú csendjeivel emelkedik ki a TIFF-dömpingből.

Partra vetett axolotlok – Alejandro Gozález Iñárritu: Bardo, falsa crónica de unas cuantas verdades / Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája

2023. január 9. – írta Gyöngyösi Lilla

A Bardo egy maroknyi közérdekűség gigantikus krónikája emlékezetes víziókkal és felejthető, kusza háttértörténettel.

Nyári szonáta – Mia Hansen-Løve: Bergman Island / Bergman szigete

2021. december 24. – írta Incze Kata

Mia Hansen-Løve új filmjének címe és szinopszisa egy igazi művészfilmes klisé lehetőségével kecsegtet. Forgatókönyvíró házaspár, svéd sziget, alkotói válság, elnyújtott snittek, napszítta képek, végtelen mennyiségű spleen és a mindezek fölött ott lebegő svéd rendezőzseni szelleme. A Fårö szigetén játszódó történet azonban távol áll ettől, a rendező-forgatókönyvíró filmje Bergman kultuszát szeretettel piszkálva, (ön)iróniával, szerzői hangon mesél élet és művészet örök körforgásáról. 

Feleségének dedikálva – Lawrence Michael Levine: Black Bear

2021. január 28. – írta Pernecker Dávid

A Black Bear egy kompromisszumokat kerülő pszichoszexuális kamara-thriller álcája mögött rejtőző metatextuális elmélkedés az alkotás-teremtés kapcsolatokat és személyiségeket felforgató erejéről.

Sérelmeink hajóútja – Steven Soderbergh: Let Them All Talk / Szabad szavak

2020. december 16. – írta Vigh Martin

A Pénzmosó után Steven Soderbergh ismét a komédia és dráma műfajainak elemit vegyíti, legújabb filmje azonban nem a közelmúlt egyik legmeghatározóbb történelmi momentumára, hanem az emberre, szűkebb értelemben az alkotóra koncentrál. Szellemes párbeszédek, remek színészi alakítások és utánozhatatlan hangulat jellemzi Soderbergh munkáját, mely épp azért tűnik könnyednek egy ideig, hogy utolsó jeleneteivel még erőteljesebben válaszoljon korábban feltett kérdéseire.

Életközépi alkotói válság – Radha Blank: The 40-Year-Old Version / A negyvenéves változat

2020. október 19. – írta Vigh Martin

Radha Blank (aki a Sundance Filmfesztivál legjobb rendezőnek járó díját is elhozta ezért az alkotásáért) magáról és magának forgatott filmet, azonban közben nem felejtett el a nézőjével sem kommunikálni. A negyvenéves változat toposzokból építkezik ugyan, ezeket azonban remek érzékkel és friss megközelítéssel használja fel, így a végeredmény egy rétegelt alkotás, mely jóval mélyebb annál, mint amilyennek elsőre tűnik.