Annihiláció most – Alex Garland, Ray Mendoza: Warfare

2025. május 28. – írta Berényi Csaba

Alex Garland az iraki veterán, Ray Mendoza háborús visszaemlékezéseit felhasználva és vele közösen forgatta le a Warfare-t, ami a fokozottan személyes megközelítése és naturlista formanyelve miatt sokkal inkább egy zsigeri, csonkolt narratívájú traumafilm, semmint a háború természetét új megvilágításba helyező pacifista kommentár.

Negatív csoda – Scott Beck, Bryan Woods: Heretnic / Eretnek

2024. november 21. – írta Berényi Csaba

Az Eretnek nem feltétlen az Év Horrorja címre pályázik és közel sem mozgat olyan kifinomult, rétegelt motívumokat, mint az A24 művészibb rémfilmjei, de Hugh Grant hevenyészett hittanórája, akár egy jó térítő, pont annyira zavaros, hogy meggyőző legyen.

Keddi halálmadár – Daina Oniunas-Pusić: Tuesday

2024. szeptember 24. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Minden bizonnyal hatalmas kiváltság, ha egy elsőfilmes rendező az A24 stúdió égisze alatt készítheti el debütfilmjét. Daina Oniunas-Pusić horvát származású rendezőnek megadatott ez a lehetőség, és ugyan a film jól illeszkedik a stúdió különc filmjei sorába, nem tagadhatja le, hogy elsőfilmről van szó, ami több-kevesebb sikerrel, néha túlbuzgóan próbálja magára felhívni a figyelmet.

Autó(s) szex némi lemaradásban – A NEON stúdió hét éve

2024. augusztus 2. – írta Nagy Tibor

Az A24 története után vessünk egy pillantást a később induló, valahol szélsőségesebb, valahol kommerszebb, de soha nem látott fesztiválsikereket elérő Neon filmstúdióra is! Ha az A24 az indie filmek Disney-je, akkor a Neon a Warner Brothers, ami mindenre lő, de a rengeteg melléfogás mellett a céltábla közepe sem marad érintetlenül. Ez az a stúdió, amelynek a neve (egyelőre) kevésbé vált popkult-védjeggyé és még kevésbé garanciává a sikerre, de sikerült elérnie, hogy forgalmazza a tengerentúlon a cannes-i Arany Pálma-nyertes filmet – zsinórban ötször 2019 óta. Mit csinálnak jól, mi a sikerük titka, és mi az, ami megkülönbözteti a Neont a többi amerikai indie forgalmazótól?

Tükör által homályosan – Nathan Fielder, Benny Safdie: The Curse

2024. január 23. – írta Incze Kata

Ha a pokol egy kortárs művészeti galéria, akkor nagy eséllyel van benne egy apró, de nagyon világos tér, ami első látásra Jysk-showroomnak tűnik, de aztán bárhova néz az ember, mindenhol fröccsöntött mikropéniszekbe ütközik. Kicsit ilyen érzés nézni a The Curse-öt, Nathan Fielder és Benny Safdie SkyShowtime-os sorozatát, ami kinek kortárs médiakritika, kinek párkapcsolati reality komédia, de valahol mindegy is. A The Curse ugyanis akkora szerzői cringe-parádé, mint amekkora utoljára a Twin Peaks volt.

Feltételes szeretet – Sean Durkin: The Iron Claw / Vaskarom

2024. január 19. – írta Huszár Dániel

Pankrációról, férfiasságról és más alakoskodásokról mesél meglepően sok gondolatot ébresztve, őszintén és érzékenyen a Vaskarom.

Mémesített művészfilmgyár – Az A24 stúdió felemelkedése és tündöklése

2024. január 13. – írta Nagy Tibor

2012-ben a 21. század egyik, ha nem a legnagyobb hatású amerikai filmstúdiója kezdte meg működését. Az évtized végéig közel 100 filmet forgalmazott és/vagy gyártott. Lehet, hogy az A24 idén mindent maga mögött hagy és a szerzői filmeket leváltja az akciózás?

„Rólad álmodom minden éjszakán...” – Kristoffer Borgli: Dream Scenario / Álmaid hőse

2024. január 8. – írta Bárány Bence

Freddy Kruegert megszégyenítő rémálmokat okoz egy középszerű biológiaprofesszor a Rosszul vagyok magamtól rendezőjének első amerikai filmjében. A fenyegetés komolyságát nyomatékosítja, hogy a szóban forgó tanárt Nicolas Cage alakítja.

A magyarországi premierjük előtt vetíti az A24 filmjeit a Mozinet

2023. december 29. – írta a szerk.

Már meg is kezdődött a jegyvásárlás az A24-Mozinet Filmfesztiválra. Carson Coma-koncert is lesz.

Néha szobor, néha galamb – Kelly Reichardt: Showing Up

2023. szeptember 1. – írta Berényi Csaba

Kelly Reichardt tűnődve csordogáló lírai-minimalista munkái jelentős, de kifizetődő türelmet igényelnek a nézőtől. Legújabb, Showing Up című filmjében ehhez mérten a lazább hangvételt agyagszobrász főhőséhez hasonlóan az ő keze is egy csendes, lassan kötő drámává formálja.