Pralinéterápia – Lasse Hallström: Chocolat / Csokoládé

2001. július 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Lasse Hallström Csokoládé című alkotása egy burgundiai kisvárosban játszódik, ahol az élni tudó asszony, és az élni nem merő polgárság vívja meg mindennapos küzdelmeit, s mert a főhősnő a maga oldalán tudja a csokoládét, nyer. Győzelmét csupán a böjtidőszak késlelteti, ezalatt ugyanis a polgárok jelentős része önmegtartóztató életet él.

Ízlések és hangulatok – Agnès Jaoui: Les goût des autres / Ízlés dolga

2001. június 15. – írta Zudor Imola

Egyre több európai film építkezik a David Bordwell által klasszikus hollywoodi stílusként meghatározott film stílusjegyeiből. Elvarrt cselekményszálak, logikusan meghatározott jellemek, célratörő hősök, ok-okozati láncolat a történetmesélésben. Csak éppen európaiul.

Próbafolyamat – Wong Kar-Wai: In The Mood for Love / Szerelemre hangolva

2001. március 15. – írta Gyenge Zsolt

Ázsiában évek óta készülnek „európai filmek”, és közülük sokan válnak európai fesztiválok kedveltjeivé. Wong Kar-Wai legújabb művét többen a legutolsó Cannes-i seregszemle legszebb filmjének tartották.

Az Ördög a részletekben rejlik – Harold Ramis: Bedazzled / A bájkeverő

2001. február 15. – írta Hungler Tímea

Stanley Donen 1967-es Bájkeverő című filmje ezredvégi feminista szempontból értelmeződött újjá a vásznon, éspedig a „cherchez la femme” elvének alapján. Szegény földi halandót - a politikai korrektség elvárásait követve - nőstényördög kísérti, méghozzá nem is akárki, hanem egy igazi Esteé Lauder-modell (állítása szerint színésznő): Elizabeth Hurley.

Csing angyalai – valami bűzlik a Jü házban – Ang Lee: Wo hu cang long / Tigris és Sárkány

2001. február 15. – írta Csillag Marci

A keleti film visszahívta legnagyobb, nyugaton szolgáló harcosait, hogy egy hosszú, pazarul koreografált harcban győzze le önmagát. Ang Lee rendező Chow Yun Fat és Michelle Yeoh segítségével elkészítette minden kínai rendezőgyerek álmát, egy vuhszia-filmet. miatt ezen a ponton kis segítséggel élek: keleti sztárokkal vuhszia-filmet rendezni Kínában olyasmi, mint elkészíteni a Három szegény szabólegényt szénaboglyák közötti repkedéssel, budai kutyavásárral, alföldi betyárokkal, pazar vágtákkal és a film végén egy mindent eldöntő legényes tánccal.

Hogyan ne kérjük meg egy lány kezét – Jay Roach: Meet the Parents / Apádra ütök

2001. január 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Az amerikai filmművészetben az önirónia-komédia műfajának nagy mestere Woody Allen. Valljuk be őszintén, olyan fizikai adottságai vannak, amelyek rendkívül megkönnyítik feladatát. Ben Stillertől viszont annál kevésbé várjuk el, hogy mindenki szeme láttára palit csináljon magából. S talán épp ebben rejlik az Apádra ütök (Meet the Parents) című filmben nyújtott teljesítményének nagyszerűsége.

Rozsdabarna melankólia – Joan Chen: Autumn in New York / Ősz New Yorkban

2000. december 15. – írta Köves Gábor

Nem láthattam még kérdéses mozidarabunk buszmegállókat beborító és sötét éjszakákat bevilágító plakátját, de már elképzeltem, hogyan is festene. A háttérben kötelező New York-montázs: sűrű, őszi ködbe vesző felhőkarcoló-csúcsok, s fázósan összebújó párok a Central Park levelüket hullajtó fái között. A képzelt kép előterét két emberalak uralja: atlétatermetű, idősebb férfihez törékeny fiatal nő bújik. A férfin feltűrt gallérú, elegáns télikabát, partnerén bohém, bölcsész-kosztüm. Egymásra szegeződő tekintetük szinte összetapasztja őket. Alattuk finoman cizellált betűkkel kiírva a cím: Ősz New Yorkban - Joan Chen filmje.

Véres forradalom – John Schlesinger: The Next Best Thing / A második legjobb dolog

2000. november 15. – írta Hollósi Laura

Félreértés ne essék: nem szeretnék senkit történelmi eseményekkel untatni, de A második legjobb dolog egyik fő motívuma nem más, mint a vér. John Schlesinger legújabb alkotása ugyanis olyan témákat feszeget, mint a vér szerinti apaság kérdése, az AIDS és a szexuális kapcsolatok.

A nyurga, a zömök, a vigyorgó és a kába – Todd Phillips: Road Trip / Cool túra

2000. október 15. – írta Köves Gábor

Minek ez az egész?! – szegezem magamnak a költői kérdést. Persze pontosan tudom az okát. Kell, mert a Road Trip és a hozzá hasonló darabok borzalmasan olcsón legyárthatók, s a marketingköltségeket hozzászámolva sem terhelik meg jobban gyártójuk költségvetését, mint teszem azt, egyetlen jónevű színész szerződtetése. (A Road Trip, mint befektetés a maga 65 millió dolláros bevételével már Amerikában sokszorosan megtérült, újabb dicsőséget szerezve a Gladiátorral, a Csibefutammal és az új Woody Allen-filmmel busásan jövedelmező nyarat záró Dreamworks-nek).

Az öt legjobb keserédes – Stephen Frears: High Fidelity / Pop, csajok satöbbi

2000. augusztus 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Kemény és magányos embereknek való film ez, akiknek az élet már előre köszön és a kalapját is megemeli. Persze nem kell mindezt szó szerint venni, mint ahogy a zenemániás Rob szavait sem, akinek önsajnálós dumájával kezdődik el ez új Stephen Frears-mozi.