Ázsiában évek óta készülnek „európai filmek”, és közülük sokan válnak európai fesztiválok kedveltjeivé. Wong Kar-Wai legújabb művét többen a legutolsó Cannes-i seregszemle legszebb filmjének tartották.
Ázsiában évek óta készülnek „európai filmek”, és közülük sokan válnak európai fesztiválok kedveltjeivé. Wong Kar-Wai legújabb művét többen a legutolsó Cannes-i seregszemle legszebb filmjének tartották; a zsűri Tony Leung Chiu Wai visszafogott alakítását a legjobb színésznek járó díjjal jutalmazta. Nem csak azért európai ez a film, mert nem tartalmaz semmilyen egzotikus, mitikus keleti elemet, hanem mert a képek színkezelése, az erőteljes, meleg színek használata az ugyancsak érzelmekkel fűtött spanyol filmekre emlékeztet. Nehéz lenne filmnek egyszerűbb történetet találni, az egymáshoz utat nem találó szerelmesek sztorija szinte még sablonosnak is nevezhető. A mozi mentségére az hozható fel, hogy nem is akar történetet mesélni: Wong Kar-Wai-t a pillanatok érdeklik. Az idő folyamából kiragadott apró egységeken belüli viszonyokkal, összefüggésekkel foglalkozik, azokat boncolgatja.
Így válik kiemelt fontosságúvá filmjében az idő, és főleg ennek manipulálása. Az állandóan változó filmritmus megzavarja, szinte feloldja időérzékelésünket. A jelenetek egymástól való pillanatnyi függetlenségét, zártságát pedig a körülmények, előzmények magyarázatának tudatos és gyakori kihagyásával biztosítja a rendező. Ilyenkor olyan párbeszéd, szituáció közepébe csöppenünk, amelyet első pillanatban sehogyan sem tudunk beépíteni a történetbe, ezért ott lebeg magában, egyedül, amíg utólag nem tisztázódik a helye. Addig azonban arra kényszerülünk, hogy, elvonatkoztatva a cselekménytől, csak az illető szekvenciával foglalkozzunk, az ott kialakuló viszonyokra és főleg érzelmekre figyeljünk. Ezen dramaturgiai fogás által mindig új és új helyzetbe kerülünk, ahol mindennek a megértését az alapoktól kell kezdenünk, a megváltozott kameraállás miatt még a helyszínt, vagy az éppen háttal álló szereplőt is újra fel kell ismernünk.
Ezeknek a kihagyásoknak megvan az ellentéte is: időnként, mikor azt hisszük, megszoktuk már ezt a sajátos ritmust, a film megtorpan, és mindent nagyon lelassítva látunk. Ilyenkor a cselekmény szempontjából mellékes elemekre kerül a hangsúly, percekig Changné érzékien ringó csípőjét látjuk, esetleg Chow-t, amint éppen cigarettázik, ír stb. Az is előfordul, hogy csak egy másodlagos tárgyat, egy lebegő függönyt, vagy egy cipősarkot látunk. A kihagyás nemcsak az időben, hanem – Wong Kar-Wai önkényes képkivágásai által – térben is megvalósul. Egyszerre csupán a két főszereplőt látjuk, de őket is csak bizonyos pillanatokban: ilyenkor az egymáshoz való térbeli viszonyuk, esetleg a testtartásuk válik fontossá. Kar-Wai kamerája rendkívül tudatosan próbálja irányítani a figyelmünket.
A meglepetések-hatáshoz hozzájárul a két főszereplő gyakori „próbája”: többször eljátszanak olyan jeleneteket, amelyekre csak később fog élesben sor kerülni, de a már említett kihagyások miatt sosem értesülünk előre a színjátékról A történet megértése szempontjából fontos pillanatok jelzés nélküli kihagyásával állandó bizonytalanságban tart a rendező, sosem tudjuk, valóban higyjünk-e annak, amit éppen látunk. Egy idő után aztán felmerül a kétely: biztos, hogy csak egyes jelenetek „próbák”? Nem lehet, hogy minden, még a szerelmi vallomás is játék, csak ezúttal a magyarázat maradt ki? Esetleg az egész mozi előzetes próba volt, és csak ezután kerül sor a valódi filmre?
Wong Kar-Wai egy ideje felhagyott a Csungking Expresszben használt szédítő iramú, meglepő képekkel, már előző műve, az Édes kettes is sokkal nyugodtabbra sikerült. A nyugodtság mögött azonban szétszórtságot, bizonytalanságot érezni. Valami nem áll össze másfél óra után sem, a film céltalanul bolyong a különböző dramaturgiai és vizuális bravúrok között. A kezdetben pillanatokra hermetikusan elzárt jelentekre koncentráló film a végén elkezd a narrációra és a kontextusra koncentrálni, túlértelmezve és hirtelen lezárva a két szerelmes történetet. A Szerelemre hangolva azt hiszem tényleg egy próba: Wong Kar-Wai új eszközöket használ, bár a mondanivalót illetően mintha neki magának is kétségei lennének.
