Szerelemre várva – Sas Tamás: Szerelemtől sújtva

2003. május 15. – írta Gyenge Zsolt

Egy szereplő, egy helyszín – Sas Tamás, a Presszó egyetlen rögzített kameraállásból filmezett kísérlete után most újabb minimalista szerkezetet választott. Korábbi filmjében a kamera mozdulatlan volt, ám sokan megfordultak előtte; ezúttal a kamera mozog, viszont egyetlen embert követ szinte az egész filmen keresztül.

Pedro szemüvege – Pedro Almodóvar: Hable con ella / Beszélj hozzá!

2002. november 15. – írta Kovács Gellért

Ha a kortárs filmművészet örökös extravaganzája, Pedro Almodóvar nem a vászonra álmodna, rémképzetem szerint életmód-guruként hirdetné könyvét és hitvallását egy magazin hátsó oldalán a föld lakóinak. Mondjuk tíz egész öt euróért, az alábbi agymenéses szlogennel: „Ne legyél frusztrált, nem te vagy zavart, beteg. A világ gonosz és képmutató. Az igazság benned van. A vágyaid szépek, csak attól függ, honnan nézzük. Rendeld meg a könyvemet, és nézd Pedro szemüvegén át magad és a világot!”

Farrelly Light – Peter Farrelly, Bobby Farrelly: Shallow Hal / A nagyon nagy ő

2002. május 15. – írta Hungler Tímea

A vígjátékok legújabb tendenciájáért, a vásznat az utóbbi években ellepő zaftos, alpári, farce-szerű vonulat elszabadulásáért leginkább a Farrelly-testvérek Dumb és Dumber c. förmedvény komédiája tehető felelőssé. Ők ketten bocsátották útjára a multiplexeket azóta uraló, az anyagcsere folyamatokat kötelező elemmé tevő, a takonyevő tinédzsereket, a szexuálisan túlfűtött nagyapókat, vagy a vizeletüket elfogyasztó idiótákat felvonultató posztmodernkori vígjátékot.

Egy nagyravágyó mese – Jean-Pierre Jeunet: Le fabuleux destin d'Amélie Poulain / Amélie csodálatos élete

2002. április 15. – írta Gyenge Zsolt

Egy légy másodpercenkénti szárnycsapásainak száma, a párna gyűrődései az arcon, a macska tányérjának koppanása a padlócsempén, a kávézó címerének egyfülű lova, a fényképautomaták környékén elhajított rosszul sikerült fényképek, az örökös sírásra kárhoztatott özvegy házmesterné könnyei – megannyi apró, lényegtelen semmiség. Ezekből, mint egy mozaik apró darabkáiból áll össze a mese. Jeunet ötletekkel zsúfolt kincsesdobozát, akár a filmbeli Bretodeau-jét, hasznavehetlennek tűnő kacatok, elkopott tárgyacskák, mellékes apróságok töltik meg.

Szeress, ha tudsz! – Willard Carroll: Playing by Heart / Szeress, ha tudsz!

2002. február 15. – írta Köves Gábor

Ha nem világnagyságok és világnagyságák játszanák a főbb szerepeket, a Szeress, ha tudsz! aligha érte volna meg a mozi-forgalmazást. De mivel olyan nagy nevek láttak fantáziát a becsülettel összetákolt alapanyagban, mint Sean Connery, Dennis Quaid, Angelina Jolie és Ellen Burstyn (a sor még jó darabig folytatható), a nevekben rejlő lehetőségek, úgymint bevétel, bevétel és bevétel, nem maradhattak kiaknázatlanul.

Eredendő bűn – Michael Cristofer: Original Sin / Eredendő bűn

2001. december 15. – írta Saszet Ágnes

Az író-rendező Michael Cristofer megint megkapta a magáét az Eredendő bűnért. E filmje előtt a Giáért (HBO-produkció, címszereplő Angelina Jolie) verte el rajta a port a kritika, de olyan elfogultan, hogy még azt sem előlegezték meg neki, ami már akkor nyilvánvaló volt: akármilyen rendező is, jó érzéke van a téma kiszimatolásához.

Nem az én kedvenceim – Joe Roth: America's Sweethearts / Amerika kedvencei

2001. november 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Látták az 1952-ben bemutatott Ének az esőben (Singin' in the Rain) című alkotást? Az volt a hollywoodi filmes őrületről készített első vígjáték, de talán azóta se „gyártottak” annyira jól sikerültet. Az Amerika kedvencei – bocsássuk előre – ugyanazzal a regiszterrel próbálkozik, de nem megy sokra.

Showtime – Baz Luhrmann: Moulin Rouge!

2001. november 15. – írta Hungler Tímea

No business like showbusiness – tartja a mondás, valamint az ausztrál direktor, Baz Luhrmann, mint arra Moulin Rouge! c. musicaljével immár három mozira duzzadt filmes karrierje a legfőbb bizonyíték. Merüljön bár bele rendezéseivel a táncversenyek világába (Kötelező táncok), Shakespeare “neoreneszánszába” (Rómeó és Júlia) esetleg a századforduló Párizsába (Moulin Rouge!), vágya, hogy a nézőt igazi showmanként elvarázsolja, vitathatatlan. Luhrmann a film Versace-je: pompázatos, provokatív, csiricsáré, szélsőségesen emocionális, szenvedélyes, szexis, pazar.

Szépek és lazák – az új világ hírnökei – Hollywoodi tinifilmek

2001. november 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Öt-hat éve még csak nyomokban létezett, ma már külön költségvetési fejezet az álomgyár éves terveiben. A tinédzserek ugyanis már nem a jövő, hanem a jelen törzsközönsége: Amerikában már külön iparág foglalkozik az egyre nagyobb gazdasági potenciált jelentő korosztállyal.

I’m every woman – Sharon Maguire: Bridget Jones's Diary / Bridget Jones naplója

2001. szeptember 15. – írta Hungler Tímea

Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány? Ha egyedülálló és betöltötte már a harmincat, ez nem is lehet kérdés. Hősnőnk, Bridget Jones (Renée Zellweger) nem csupán a harmincon, de jó néhány álmon, sikertelen fogyókúrán, és számos hímszerű egyeden is túl van; szerelmi csalódások kikúrálásában igazi szakértő: önsajnálat, világvége-hangulat és mindezek kompenzálásaként vodka és a funky díva, Chaka Chan, ezer decibellel.