Esküvő után, születésnap előtt – Susanne Bier: Efter brylluppet / Esküvő után

2007. május 15. – írta Ferenczi Szilárd

Thomas Vinterberg Születésnapja óta kissé félve közeledek ahhoz a dán filmhez, amely címében családi ünnepre utal. Annak nem lehet jó vége.

Két kamasz nyara a barátságon túl – Pawel Pawlikowski: My Summer of Love / Szerelmem nyara

2006. augusztus 15. – írta Váró Kata Anna

A barátság és a szerelem sokszor veszélyesen közel áll egymáshoz. Fõleg kamaszkorban, amikor még mindenki tele van bizonytalansággal, és a hormonok sem éppen a józan gondolkodást segítik.

A közeg nem áll ellen – Tudor Giurgiu: Legături bolnăvicioase / Szerelem másképp

2006. június 15. – írta Virginás Andrea

A filmvászon nemcsak anyagi voltában fehér lap, hanem abban az értelemben is, ahogyan a rajta egy rétegben futó képekre további nyomokként rárakódnak a film készítésének és létrejöttének jelei, a néző által felvitt árnyalatokról nem is beszélve.

Álmodjunk cseresznyevirágzásról – Rob Marshall: Memoirs of a Geisha / Egy gésa emlékiratai

2006. április 20. – írta Molnár Péter

Az Egy gésa emlékiratai forgatókönyve egy amerikai író, Arthur Golden azonos című regénye alapján készült. Már a könyv fogadtatása sem volt problémamentes: bár Amerikában bestseller lett, a gésa, akinek a története alapján a regény íródott, beperelte Goldent, mert a regény nem a valóságnak megfelelően meséli el az illető életét, és rosszul értelmezi a gésa fogalmát. A realizmus iránti igény most a film kapcsán is felmerült. Ázsiában mindenütt azt kifogásolták, hogy miért játszanak japán szerepeket vegyesen japánok, kínaiak, malájok, máshol meg azt vetették a film szemére, hogy miért beszélnek ezek a „japánok” angolul.

Budapesti szinglimese a kulisszák mögül – Goda Krisztina: Csak szex és más semmi

2006. április 20. – írta Sándor Anna

Ha ez a film amerikai gyártmány lenne, az erős közepes kategóriájába tartozna. Jobbára a most oly népszerű szinglitörténetek sorába illeszkedve hozza azok alapkliséit, szükséges mellékszálait, és persze a boldog befejezést. Semmi új, semmi meglepő, hacsak az nem, hogy angol sorstársnőjétől eltérően a magyar hősnő nemcsak intelligens, hanem céljai is mások.

A tájban és egymásban élni? – Ang Lee: Brokeback Mountain / Túl a barátságon

2006. április 20. – írta Virginás Andrea

Egyre inkább úgy gondolom, igaza van – többek között – Fredric Jamesonnak, amikor a humán kultúrához fűződő nyelvi tevékenységeink java részét allegorézisnek minősíti: párhuzamos konstrukciókat ötlünk ki, magyarázatokat és fordításokat, abbéli igyekezetünkben, hogy teljesebben, hatékonyabban, igazabban szólhassunk. Miről is? Ez persze attól függ, milyen narratívákkal, ideológiákkal és világértelmező mítoszokkal vesszük körül magunkat; az emberi voltot, a szignifikációt, a megismerést, avagy az evolúciót tüntetjük ki figyelmünkkel (és a lista természetesen tetszés szerint bővíthető).

Szerelem, szerelem, szerelem… – Joe Wright: Pride and Prejudice / Büszkeség és balítélet

2006. március 20. – írta Varga Anikó

Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényét filmre adaptálni hálás feladat lehet, amennyiben a történet szempontjából benne van az, ami egy jó, a klasszikus keretek között mozgó, nem túl merész és szofisztikált, de nem is túlzottan egyszerűsítő filmhez alapul szolgál. Joe Wright új filmje ilyen: humor, irónia, szerelem, kétségbeesés, boldogtalanság és boldogság egyaránt megtalálható benne.

A filmmágus rendező csodái – Kim Ki-duk: Bin-jip – Lopakodó lelkek

2006. március 20. – írta Ilyés István (Iván)

Heidegger arra tanít bennünket, hogy az életbe való kíméletlen belevetettségünk ellenére mégis volna mód arra, hogy költőien „lakozzon” az ember, hogy ne vétse el az egzisztenciáját, hogy a dolgokat nem csak önmaga felé fordítva, a környezetével való viszonyban éljen. A főszereplő mintha ennek találná meg egy ironikus-poétikus módját.

Egy „politikailag korrekt” szerelem – Ken Loach: Ae Fond Kiss... / Még egy csók

2005. október 15. – írta Bogdan Cătălin

Az etnikai tisztaság legfélelmetesebb ellensége a szexuális vágy. Minden, amit a társadalom szétválaszthat, újra összefonódik a nemi vonzalom egyetlen fuvallatára. Következésképpen elkerülhetetlen, hogy a fajok közti szerelem a multikulturalizmus kitüntetett jelentőségű közvetítője legyen. Emlékezzünk csak vissza a Találd ki, ki jön vacsorára című filmre, amelyben a túlképzett és túlságosan is jólnevelt négert még egy felvilágosult gondolkodású szöszke nagyon toleráns szülei is nehezen fogadnak el. Úgy tűnik, a helyzet évtizedek múlva is változatlan.

Soha többé? – Ken Loach: Ae Fond Kiss... / Még egy csók

2005. október 15. – írta Buzogány Klára

A Még egy csók elnyerte idén az Európai Unió legjobb filmjének járó César-díjat, ezen kívül tavaly besepert egy sereg kitüntetést, köztük egy berlinit, és egy Arany Medve jelöléssel is büszkélkedhet. Nos, aki elköveti azt a végzetes hibát, hogy a film megnézése előtt minderről tájékozódik, a vetítési időnek legalább az első egyharmadában meglehetősen csalódottan fogja bámulni a vásznat. Ken Loach filmjének az első fele ugyanis erőtlen, hollywoodi love story-nak tűnik.