Rómeó és Júlia dalai az Arany Manele versenyen – Theodor Halacu-Nicon: Poveste de cartier / Lakótelepi mese

2008. július 4. – írta Nagy Boglárka

A West Side Story című musical-klasszikus hazai változatának ígérték a Poveste de cartier (Lakónegyedi történet) című filmet. Nevezzük inkább próbálkozásnak, ugyanis az említett musicallel csak a Maria című dal Ramona névre adaptált (Ramona, Ramona, Ramona…) változata és a történet hasonlósága rokonítja. A színvonal, az ötletesség és az igényesség kevésbé.

Mrs. Bradshaw & Co. újratöltve – Michael Patrick King: Sex and the City – The Movie / Szex és New York

2008. június 27. – írta Farkas István

„Vannak események az életben, melyek olyan ritkán történnek meg, hogy mindenképp említést érdemelnek. Ilyen például a Halley-üstökös, a napfogyatkozás, a gratis cosmo-koktél, és egy este a forró hangulatú Salsa klubban, ahol négy lány véletlenül pont egyszerre facér” – halljuk Carrie Bradshaw lágy hangján a Szex és New York tizenhatodik epizódjának elején.

A nő ötvenkétszer – Alexis Alexiou: Tale 52

2008. június 4. – írta Buzogány Klára

A fiatal görög rendező, Alexis Alexiou első nagyjátékfilmje mindenképpen hatalmas teljesítmény, különösen egy kezdő filmes részéről. Bonyolult szerkezet, következetesen érvényesülő vizuális stílus és hangzásvilág, kitartóan nyomasztó hangulat. És rengeteg talán egy egyszerűnek ígérkező szerelmi drámában – amely éppen a talánok miatt lesz érdekes.

Tom és Jerry próbaházasságon – Tom Vaughan: What Happens in Vegas... / Míg a jackpot el nem választ

2008. május 26. – írta B. Noémi

A gyűlöletből születő szerelemnél kevés szokványosabb klisé akad a felmelegített hollywoodi szabványtörténtek között. De milyen az, ha fordítva játszunk házasságot? Vagy milyen a hétköznapi párkapcsolati fordulat visszafele játszva, hogyan lesz egy duhaj, vegasi éjszaka hirtelenségében kötetett házasságból szerelem?

Kuss, Schwimmer, kuss – David Schwimmer: Run Fatboy Run / Fuss, dagi, fuss!

2008. május 15. – írta Farkas István

„A könnyű műfaj a legnehezebb” – mondta anno az S.O.S. szerelem sajtótájékoztatóján Szurmai János forgatókönyvíróvá avanzsált sportújságíró. Mégis nagyon sokan próbálkoznak vele – lévén a filmbarátok legkedveltebb műfaja, és ennek következtében a legjobb bevételi források egyike. (A pornóipar mellett, természetesen, de a célközönség nagyjából megegyezik.)

A melodráma hattyúdala – François Ozon: Angel

2008. április 22. – írta Dávid Ádám

Sokrétű és talányos kosztümös melodrámát rendezett François Ozon. Méghozzá úgy, hogy bő két órára feléleszti, majd szertartásosan újratemeti ezt a letűnt műfajt. A franciák eleganciájával és morbid humorával porolja le nagymamáink kedvenc filmjeinek teljes eszköztárát. Mindez a sajátos Ozon-réteggel, a francia krémes émelyítően édes cukormázával bevonva.

Párizs, a mini-óvszerek és előítéletek városa – Julie Delpy: 2 Days In Paris / 2 nap Párizsban

2008. április 18. – írta Nagy Boglárka

Az általános érvényű közhelytár szerint Párizs a szerelmesek városa. Ez igaz lehet azokra a párokra, akik még az „elvakultan szerelmes” kategóriába tartoznak és kézen fogva andalognak a Montmartre-on. Marion és Jack viszont nem ilyen szerencsések... Julie Delpy groteszk és mégis realista új filmje.

Gyere, MOST legyünk szerelmesek! – Petter Næss: Tatt av kvinnen / Gone With The Woman

2008. április 8. – írta Csoma Emőke

Aki ismeri Petter Næss korábbi filmjeit, az tudja, hogy a kedves csomagolás ellenére, karaktereivel mindig kisebb-nagyobb problémák vannak. Mindenki lépéshátrányból indul, de végül célba ér. Legújabb filmjének hőseivel sincs másképp. Noha szellemileg teljesen épek, valami mégsincs rendben.

Vörös rózsás sablon – Susanne Bier: Things We Lost In The Fire / A tűz martaléka

2008. április 2. – írta Márton Imola

Az amerikai filmek optimisták. Hozzászoktunk, hogy ha kell, ha nem, happy end-re happy end-et halmoznak. Jobb esetben ezek a mosolygós végkifejletek hihetők. De Amerikának az sem gond, ha a végső felhőtlen boldogság valószínűtlen. A lényeg a néző elvárásainak kielégítése. A kedves mozibajáró nagy csokor vörös rózsára, közhelyes szerelemre vár, és meg is kapja.

Vázra vont szerelem – Mike Newell: Love in the Time of Cholera / Szerelem a kolera idején

2008. március 26. – írta Nagy Boglárka

Mennyit várnál a szerelemre? Ezzel a szlogennel reklámozzák a Szerelem a kolera idején című filmet, mely Gabriel Garcia Marquez regénye alapján készült. A regényre talán illene is ez a reklámszöveg, ráadásul felkeltené azon potenciális olvasók figyelmét is, akik nem ismerik az író nevét és ki vannak éhezve egy szép szerelmes történetre.