Az etnikai tisztaság legfélelmetesebb ellensége a szexuális vágy. Minden, amit a társadalom szétválaszthat, újra összefonódik a nemi vonzalom egyetlen fuvallatára. Következésképpen elkerülhetetlen, hogy a fajok közti szerelem a multikulturalizmus kitüntetett jelentőségű közvetítője legyen. Emlékezzünk csak vissza a Találd ki, ki jön vacsorára című filmre, amelyben a túlképzett és túlságosan is jólnevelt négert még egy felvilágosult gondolkodású szöszke nagyon toleráns szülei is nehezen fogadnak el. Úgy tűnik, a helyzet évtizedek múlva is változatlan.

A Még egy csókban a független, komplexusoktól mentes, meglehetősen rugalmas identitással rendelkező Roisinnal nem egy barna bőrű férfi iránti szenvedélye miatt bánnak rosszul, hanem, úgy tűnik, vallási okokból. A rasszizmus átvette a „civilizációk összeütközésének” a helyét, egy olyan ideológia építményét, amely nagyon is divatos az Isten nevében gyakorolt terrorizmus időszakában. Casim, a szőke ír lány szerelme egy pakisztáni bevándorló család leszármazottja. A fiú családja konokul gyakorolja a hagyományokat, és tökéletesen illeszkedik a zárt csoport modelljébe. Ez a példa mégis csalóka, hisz az iszlám identitás (amelyre egy, az apa által rendszeresen látogatott, és a fiatalok által sem elutasított mecset diszkréten felvillantott képe utal) nem magyarázat a szülők által elrendezett házasságokra, amely az indiai világra jellemző.

Ha a film készítői a hindu helyett jobban kedvelték a muzulmán kultúrát, az nyilvánvaló konjunkturális okoknak tulajdonítható: így felhasználható az iszlám és a kereszténység közötti, annyira mediatizált konfliktuspotenciál. Casim családja azonban nem a vallásos vakhit jellemzi, hanem a gettókomplexus, az alábecsült és csak részben elfogadott, problémás és bizonytalan beolvadásra ítélt kisebbség komplexusában él. Ken Loach filmje a helyzetek egyszerűségével (úgy tűnik, az egyetlen konfliktus forrása egy csak látszólag „nyitott” társadalom merev hagyományai és intoleranciája) bővíti a szereplők kikarikírozását. Az öregek rögeszmések, a kasztbüszkeség számlájára írható félelmek és düh uralják őket, ugyanakkor a gyönyörű és nagyon okos (magasabbnál magasabban képzett) fiatalok áhítatos engedelmességgel hajtanak fejet a megalázó megszorítások előtt.

Casim ráadásul a gyöngédség igazi mintapéldája (amit egy cunnilingus-jelenet is bizonyít), ellentétben Roisin korábbi partnereivel, akik csakis szívtelen bitangok lehettek. Sosem haragszik meg (kivéve, amikor valaki megkérdőjelezi azt a szenvedést, amelyen a családja ment keresztül a bevándorlás következményeképpen), annyira megértő, hogy már szinte immúnis a féltékenységre, férfias allűröktől mentesen együttműködő (segít kivenni a ruhákat a mosógépből), és kulturális gátlásai sincsenek (lemezlovas egy diszkóban, ahol keleti és nyugati ritmusok keverednek nem véletlenül, természetes párhuzamban a kibontakozó szerelmi történettel). Ha ő nehezen lázad a hozzá hasonló fiatalok egy részének tudathasadásos élete ellen (európai kedvesekkel, akikkel nem házasodnak össze, és akiket sosem mutatnak be a családjuknak), Roisin a konformista közönytől eljut egyfajta diszkriminációellenes társadalmi tevékenységig. Vallási szempontból még merevebbeknek tűnnek végül a bennszülött keresztények: a fiatal tanárnőt csak azért távolítják el brutálisan egy katolikus iskolából, mert együtt él egy férfival anélkül, hogy hozzáment volna feleségül. Persze a katolikus pap (aki inkább autoriter, mint puritán) absztinenciája szépen szimmetrikus a pakisztáni bevándorlók betokosodott hagyományőrzésével, ami tökéletes keretet nyújt egy multikulturális társadalomban játszódó melodrámának.

Csakhogy egy ilyen szerelem túl könnyen zajlik, a társadalmi és a családi környezet ellenségességén kívül semmiféle akadályba nem ütközik, és úgy tűnik, hogy a két „kiközösített” által felfedezett szolidaritás cementezi még komolyabbra a különbségeket. Az alaphelyzet a kötelező (egy derűlátó politikai korrektség jegyében álló) happy enddel sem változik, hiszen a vicces és gyengéd zárókérdés őriz egy árnyalatnyi aggodalmat. Roisin lakása (egy befogadó ország jelképe), szerelmük színtere nem állt mindig nyitva Casim előtt, kapcsolatuk hullámvölgyeinek függvényében. A fiú azt kérdezi, hogy Roisin elűzi-e majd, ha megöregszik. Apja bevándorlói félelmei mintha feltűnnének a kérdés gyengédsége mögött.

Fordította: Buzogány Klára