A legfontosabb, hogy megtaláljuk az igazságot – Interjú Ken Loach rendezővel

2014. december 4. – írta Szalkai Réka

Ken Loach egyike a legnagyobb élő európai rendezőknek. Hithű baloldali egy olyan világban, ahol már maga a baloldaliság is nehezen definiálható, hősei az elnyomott rétegekből próbálnak kitörni egy boldogabb lét felé. Legújabb filmje, a Tiltott táncok (Jimmy's Hall) – amely már a magyar mozik műsorán is –, csak apropó volt arra, hogy kifagassuk a veterán angol rendezőt.

Egy „politikailag korrekt” szerelem – Ken Loach: Ae Fond Kiss... / Még egy csók

2005. október 15. – írta Bogdan Cătălin

Az etnikai tisztaság legfélelmetesebb ellensége a szexuális vágy. Minden, amit a társadalom szétválaszthat, újra összefonódik a nemi vonzalom egyetlen fuvallatára. Következésképpen elkerülhetetlen, hogy a fajok közti szerelem a multikulturalizmus kitüntetett jelentőségű közvetítője legyen. Emlékezzünk csak vissza a Találd ki, ki jön vacsorára című filmre, amelyben a túlképzett és túlságosan is jólnevelt négert még egy felvilágosult gondolkodású szöszke nagyon toleráns szülei is nehezen fogadnak el. Úgy tűnik, a helyzet évtizedek múlva is változatlan.

Soha többé? – Ken Loach: Ae Fond Kiss... / Még egy csók

2005. október 15. – írta Buzogány Klára

A Még egy csók elnyerte idén az Európai Unió legjobb filmjének járó César-díjat, ezen kívül tavaly besepert egy sereg kitüntetést, köztük egy berlinit, és egy Arany Medve jelöléssel is büszkélkedhet. Nos, aki elköveti azt a végzetes hibát, hogy a film megnézése előtt minderről tájékozódik, a vetítési időnek legalább az első egyharmadában meglehetősen csalódottan fogja bámulni a vásznat. Ken Loach filmjének az első fele ugyanis erőtlen, hollywoodi love story-nak tűnik.