A hercegi nyúlcipők – Santosh Sivan: Asoka

2003. október 16. – írta Bán Attila

A történelmi Asoka király a buddhizmus indiai terjedésének egyik kulcsfigurája. Mondák szólnak arról, hogyan csömörlött meg a háborútól, és hogyan használta fel hatalmát a béke és az emberszeretet hirdetésére, miután végigmészárolta az India déli csücskétől Afganisztánig és Burmáig terjedő területet. A film ennek az életútnak egy részét szándékozik elmesélni, de már az elején kisiklik a szappanoperák és a hollywoodi langyos málnaszirup irányába. Igen, a szerelem, mely „eszesít, gyorsít, okosít” (Balassi) és „elkoptat, lealáz, nyálba fojt egy jónak induló filmet” (kritikus).

Amikor Mary Poppins férfi – Fazekas Csaba: Boldog születésnapot!

2003. október 15. – írta Dobolán Katalin

Osváth András (Kocsis Gergely) zenetanár, ettől eltekintve olyan, mint mi vagyunk: tulajdonképpen derék ember, bár édesszájú, lusta, és kicsit sokat nyafog. Belügyeit szereti a legapróbb részletekbe menően elmesélni, és senkiről sem feltételez akkora gonoszságot, hogy eziránt ne érdeklődjön.

A latino Hamupipőke – Wayne Wang: Maid in Manhattan / Álmomban már láttalak

2003. június 15. – írta Farkas István

A közönségnek valahogy úgy kell erre a filmre gondolnia, mint a Dolgozó lány egy új verziójára, különösen azért, mert a két forgatókönyvíró egyike, Kevin Wade, egyben a Dolgozó lány írója is, aki legutóbb a Nevem Joe Black-et követte el. A film hősnője Marisa Ventura (Jennifer Lopez), egy fiatal anya, aki szobalányként dolgozik az elegáns Beresford Hotelben, a film pedig romantikus: így ennek az anyukának a gyermeknevelésen kívül az lesz a küldetése, hogy rámosolyogjon a szerencsére és összejöjjön a dúsgazdag fehér szenátorral, Christopher Marsallal (Ralph Fiennes).

Űrsmaci – Steven Soderbergh: Solaris

2003. május 15. – írta Saszet Ágnes

„Ha a Solaris a férfi-nő kapcsolatról szólna – a földön vagy az űrben – nem Solaris lenne a címe.” (Stanislaw Lem)

Szerelemre várva – Sas Tamás: Szerelemtől sújtva

2003. május 15. – írta Gyenge Zsolt

Egy szereplő, egy helyszín – Sas Tamás, a Presszó egyetlen rögzített kameraállásból filmezett kísérlete után most újabb minimalista szerkezetet választott. Korábbi filmjében a kamera mozdulatlan volt, ám sokan megfordultak előtte; ezúttal a kamera mozog, viszont egyetlen embert követ szinte az egész filmen keresztül.

Pedro szemüvege – Pedro Almodóvar: Hable con ella / Beszélj hozzá!

2002. november 15. – írta Kovács Gellért

Ha a kortárs filmművészet örökös extravaganzája, Pedro Almodóvar nem a vászonra álmodna, rémképzetem szerint életmód-guruként hirdetné könyvét és hitvallását egy magazin hátsó oldalán a föld lakóinak. Mondjuk tíz egész öt euróért, az alábbi agymenéses szlogennel: „Ne legyél frusztrált, nem te vagy zavart, beteg. A világ gonosz és képmutató. Az igazság benned van. A vágyaid szépek, csak attól függ, honnan nézzük. Rendeld meg a könyvemet, és nézd Pedro szemüvegén át magad és a világot!”

Farrelly Light – Peter Farrelly, Bobby Farrelly: Shallow Hal / A nagyon nagy ő

2002. május 15. – írta Hungler Tímea

A vígjátékok legújabb tendenciájáért, a vásznat az utóbbi években ellepő zaftos, alpári, farce-szerű vonulat elszabadulásáért leginkább a Farrelly-testvérek Dumb és Dumber c. förmedvény komédiája tehető felelőssé. Ők ketten bocsátották útjára a multiplexeket azóta uraló, az anyagcsere folyamatokat kötelező elemmé tevő, a takonyevő tinédzsereket, a szexuálisan túlfűtött nagyapókat, vagy a vizeletüket elfogyasztó idiótákat felvonultató posztmodernkori vígjátékot.

Egy nagyravágyó mese – Jean-Pierre Jeunet: Le fabuleux destin d'Amélie Poulain / Amélie csodálatos élete

2002. április 15. – írta Gyenge Zsolt

Egy légy másodpercenkénti szárnycsapásainak száma, a párna gyűrődései az arcon, a macska tányérjának koppanása a padlócsempén, a kávézó címerének egyfülű lova, a fényképautomaták környékén elhajított rosszul sikerült fényképek, az örökös sírásra kárhoztatott özvegy házmesterné könnyei – megannyi apró, lényegtelen semmiség. Ezekből, mint egy mozaik apró darabkáiból áll össze a mese. Jeunet ötletekkel zsúfolt kincsesdobozát, akár a filmbeli Bretodeau-jét, hasznavehetlennek tűnő kacatok, elkopott tárgyacskák, mellékes apróságok töltik meg.

Szeress, ha tudsz! – Willard Carroll: Playing by Heart / Szeress, ha tudsz!

2002. február 15. – írta Köves Gábor

Ha nem világnagyságok és világnagyságák játszanák a főbb szerepeket, a Szeress, ha tudsz! aligha érte volna meg a mozi-forgalmazást. De mivel olyan nagy nevek láttak fantáziát a becsülettel összetákolt alapanyagban, mint Sean Connery, Dennis Quaid, Angelina Jolie és Ellen Burstyn (a sor még jó darabig folytatható), a nevekben rejlő lehetőségek, úgymint bevétel, bevétel és bevétel, nem maradhattak kiaknázatlanul.

Eredendő bűn – Michael Cristofer: Original Sin / Eredendő bűn

2001. december 15. – írta Saszet Ágnes

Az író-rendező Michael Cristofer megint megkapta a magáét az Eredendő bűnért. E filmje előtt a Giáért (HBO-produkció, címszereplő Angelina Jolie) verte el rajta a port a kritika, de olyan elfogultan, hogy még azt sem előlegezték meg neki, ami már akkor nyilvánvaló volt: akármilyen rendező is, jó érzéke van a téma kiszimatolásához.