A csodálatos Mrs. Miniver – William Wyler: Mrs. Miniver, 1942

2010. január 22. – írta Ruprech Dániel

1943. március 4-én, a 15. Oscar-gála napján az Egyesült Államok már több mint egy éve hadban állt. Mindez egyre erősebben befolyásolta a hollywoodi történetek nézőpontjait, egyre több filmbe szövődtek hazafias vagy náciellenes érzelmekre lelkesítő szálak. A legjobb filmnek járó díj 10 várományosa között 4 mű is közvetlenül foglalkozott a háborúval, köztük a díjazott, a Mrs. Miniver.

A háború embere – Espen Sandberg, Joachim Rønning: Max Manus

2009. december 9. – írta Lasztóczi Petra

A látványos, 6,4 millió euróból készült norvég-dán-német háborús dráma – kivitelezését tekintve – akár a szintén nagy költségvetést mozgósító hollywoodi szuperprodukciókkal is versenyre kelhet. Sőt, annak, aki kedveli a háborús filmeket, valószínűleg komoly felüdülés lesz Espen Sandberg és Joachim Rønning mozija, amely nem amerikai nézőpontból mutatja be a második világháború egyes történéseit.

Zöldfülű a pokolban – Oliver Stone: Platoon / A szakasz, 1986

2009. november 20. – írta Jankovics Márton

Oliver Stone régóta dédelgetett filmtervét váltotta valóra A szakasszal, mely négy díjat zsebelt be az 59. Oscar-gálán (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járót). A vörös szőnyegig azonban hosszú és rögös út vezetett: először túl kellett élni a vietnami háborút, majd a számtalan produceri visszautasítást – és végül a 2 hónapos forgatást a dzsungelben.

Játék a dokumentummal – Matúz Gábor: A legbátrabb város

2009. november 18. – írta Zágoni Bálint

1919 januárjának közepén, kihasználva Magyarország zavaros belpolitikai helyzetét és szétzilált katonai védelmi rendszerét, csehszlovák csapatok lépték át a két ország határaként kijelölt demarkációs vonalat. Elfoglalták a Nógrád megyei Balassagyarmatot is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kész tények elé állítva a januárban összeülő párizsi békekonferenciát, az újonnan létrehozott Csehszlovákia még délebbre tolhatja határát.

A keresztgyűjtők – René Clement: Jeux interdits / Tiltott játékok, 1952

2009. november 6. – írta Ritter György

A második világháború utáni filmművészet legnagyobb hatású korszaka az olasz neorealizmus volt. Mai napig vita övezi azt, hogy melyek is az igazi „neorealista” alkotások, tény viszont, hogy de Sica, Visconti és Rossellini stílusa Európa összes nemzeti filmtörténetében hasonló hullámot indított el. Ennek ellenére a francia neorealizmus időszaka – kis túlzással – csupán egyetlen filmben testesült meg: René Clément Tiltott játékok című drámájában.

Egy valkűr hanyatlása – Quentin Tarantino: Inglourious Basterds / Becstelen Brigantyk

2009. augusztus 24. – írta Szabó Ádám

Zseni. A posztmodern filmművészet zsonglőrje – állítják róla a méltatói. Az ellentábornak is megvan róla a véleménye: kókler, a Ponyvaregény óta a semmit ragozó, túlértékelt iparos. Quentin Tarantino majdnem 10 évig dolgozott új mozija, a Becstelen Brigantyk forgatókönyvén. Rossz bevallanom, de éppen most jött el az a pillanat, mikor az ellendrukkerek oldalára kell állnom.

Dagályos montázs – Szergej Bondarcsuk: Vojna i mir / Háború és béke, 1967

2009. július 24. – írta Ritter György

Mikor a 90-es években sorra dőltek meg az amerikai mainstream büdzsé rekordjai (Waterworld, Titanic), a Variety magazin toplistát állított össze a világ legdrágább mozijairól. A győztes mindenki csodálatára nem a pazarló hollywoodi gyárakból került ki, s a létező összes rekorderre duplát rávert a mai mértékkel 700 millió dolláros költségvetésével. Ez volt a szovjet Háború és béke.

Kötelező olvasmány – pólóra nyomva – Steven Soderbergh: Che – Part One / Che – Az argentin

2009. június 18. – írta Gyenge Zsolt

„Én most kicsit elmegyek, maguk csak folytassák az ellenállást, míg visszajövök” – mondja a nagyképű, de gyáva helyőrségi parancsnok a beosztottjainak, Castro és Che seregeinek előrenyomulása láttán. Valami hasonlót mondhatott Soderbergh is a stábjának forgatás közben. És úgy tűnik, ezt ő sem gondolta komolyan: valahol a vágószobában kapcsolódhatott be újra a munkálatokba.

Anyának szánt katonák – Jean-Paul Salomé : Les femmes de l’ombre / Kémnők

2009. január 22. – írta Nagy Boglárka

A Kémnők azon kevés filmek közé tartozik, amelyekben a világháború nem a nácik kegyetlenkedéseiről szól, hanem emberpróbáló helyzetekről, feladatok és kötelességek teljesítéséről, amelyek gyakran halálos veszéllyel járnak. Lírai hangulatú jelenetei mintha a Nagy ábránd gyöngébbik (nemű) változatát hoznák létre.

Sátántangó – Ari Folman: Waltz With Bashir / Libanoni keringő

2009. január 14. – írta Ritter György

Népirtások jutottak a huszadik század végére is. S míg közelünkben inkább a szomszédos balkániak tisztogattak, a szentföldön a zsidó–palesztin konfliktus már a bibliai Sámson története óta húzódik. Ari Folman, többszörösen díjnyertes Libanoni keringő című animációs-emlékfilmjében ezen ellentét egynem is olyan régi fejezetét, az 1982-es első libanoni háborút vette górcső alá.