Háborús

Az üldözőből lett üldözött meséje a celluloidon – Peter Weir: Master and Commander: The Far Side of the World / Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán

2004. április 15. – írta

„Távolban egy fehér vitorla..." – dúdolgattam a campusig, pedig nem rajongok a Republikért, de akkor valahogy aktuálisnak találtam a sláger kezdősorát. S eljátszadoztam a gondolattal, hogy vajon mit dúdolgatott a Surprise kapitánya, miután kiadta a parancsot: „Utolérni és elsüllyeszteni az Acheront." Az utolérés még ment, ahogy ment, de az elsüllyesztéssel volt egy kis gond.

Háború a természet lágy ölén – Antoine Fuqua: Tears of the Sun / A Nap könnyei

2003. szeptember 15. – írta

Antoine Fuqua nevét a The Replacement Killers óta ismerem. Akkor Chow Yun-Fat-ért ültem be, ezúttal inkább a kíváncsiság vezetett: mi lehet a Bruce Willis-es plakát mögött? Az új Fuqua-film Nigéria kies tájaira kalauzolja a nézőt. Háború és őserdő. Kötelesség és lelkiösmeret. Tragédia és glória. Hősiesség és... nos, ennek nincs párja. Fuqua és csapata fogta a műfajt, a régi és új kliséket összekeverte, és létrehozott egy hibridet, amely valahol a The Green Berrets és a Platoon között mozog. Ez eddig rendben is volna.

Az apa mítosza – Asif Kapadia: The Warrior / A harcos

2003. szeptember 15. – írta

A nemzetközi filmáramlásban is érzékelhető az a trend, melyet a zenei életben a világzenék rendkívüli népszerűsége jelez. Fedezzük fel távoli kultúrák gondolkodásmódját, találjuk meg bennük azt a spiritualitást, amit a nyugati kultúrából egyre inkább kiveszni látunk, s alakítsuk át mindezt a nyugatiak által is fogyaszthatóvá. Az egyszerűségben, a letisztultságban megmutatkozó spiritualitás és transzcendencia képviseli a fő vonzerőt, a keleti vallásokat és művészetet oly misztikusan átható meditatív jelleg. Vagy legalábbis ilyennek látjuk, ilyennek szeretnénk látni mi, nyugatiak, a keleti kultúrát.

Muszáj, sajnos – Roman Polanski: The Pianist / A zongorista

2003. május 15. – írta

Rögtön belevágnék: Roman Polanski filmjének fő fegyvere, érdeme a személyesség. Elődeivel ellentétben, A zongorista nem akar a Holocaust miértjeiről tankönyv-ízű állásfoglalást szuggerálni nézője agyába. A szörnyűségeket mindenfajta szűrés, dramaturgiai dobpergés nélkül, „arcba vágva”, megdöbbentően előkészítetlen formában mutatja, aláhúzva ezzel az időszak sokkoló bizonytalanságát, reménytelenségét. Az egyetemes, könyörtelen tanulságok rémisztő polaroidja egyetlen érzékeny művészember sorsán keresztül hívódik elő a néző agyában, a dokumentarista jellegnek adva ezzel rég nem tapasztalt, torkon ragadó, hideg lírát.

A keresztyén náci és közömbös pápa esete – Constantin Costa-Gavras: Amen. / Ámen.

2002. május 15. – írta

A német drámaíró Hochhuth darabját 1963-ban mutatták be Párizsban, Jorge Semprun adaptálásában és Francois Darbon rendezésében. Az akkori kritikák szerint a darab nem pápa- vagy fasisztaellenes, hanem egész egyszerűen egy vallási dráma. Ennek dacára már akkor heves ellenérzéseket váltott ki a katolikus egyház legmagasabb képviselőiből. Akárcsak most a XXI. század elején…

Felfőtt indulatok egy lövészárokban – Danis Tanovic: No Man's Land / Senkiföldje

2002. április 16. – írta

A boszniai polgárháború szolgáltatja a hátteret Danis Tanovic Senkiföldje című filmjéhez. A rendező tévés tudósítóként végigkövette az embertelen és abszurd helyzeteket eredményező konfliktussorozatot, és ebben a filmben letisztázta a sok száz óra haditudósítás lényegét. Gyönyörű iróniával és könnyedséggel nyúl a délszláv háború témájához, ahol mondhatni testvér testvér ellen vívott élet-halál harcot.

Popcorn sok szósszal – Ridley Scott: Black Hawk Down / A Sólyom végveszélyben

2002. április 15. – írta

A háborús filmekre mostanság jellemező gyomorkavaró naturalizmust talán a Ryan közlegény megmentése tette kötelezővé. Ami pedig a Pearl Harborban nézhető, az is inkább a csatahajók felkavaró elsüllyesztése némi hazafisággal fűszerezve. Nyílt sebekben való vájkálás, gránátok esztétikus pusztítása az emberi húsban, fülsértő fegyverropogás – foglalhatnánk össze az új, dokumentumokra alapozott háborús filmek ismérveit. A Sólyom végveszélybent e tekintetben nem lehet elmarasztalni, már-már orvosi részletességgel mutatja be a Szomáliában elesett 19 élkatona halálát (nem beszélve az ezer helybéliről).

Pearl Harbor, New York... – Michael Bay: Pearl Harbor / Pearl Harbor – Égi háború

2001. október 15. – írta

Talán szerencsésnek mondható, hogy a Pearl Harbor című film fél éves késéssel jutott el a romániai mozikba, ugyanis a New Yorkot ért terrortámadások után rettentően megnőtt az aktualitása. Mindkét esetben a washingtoni politikai elit csak több ezer áldozatot szedő csapások után ébredt rá, hogy nagyobb szerepet kell vállalnia a világ dolgaiban.

Szűrő
Rovatok
Cikksorozatok
Filmműfajok
Tematikák

Friss film és sorozat

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat