Waltz with Moloch – Samuel Maoz: Lebanon / Libanon

2010. október 25. – írta Ritter György

Ari Folman szenzációs stílusbravúrjának, a Libanoni keringőnek van egy remek jelenete, amiben a katonák tankkal haladnak a csatatéren, s vaktában lövik az ellenséget. Samuel Maoz izraeli rendező továbbgondolta az ötletet, és egy egész estés mozit volt képes a gépszörny személyzetének perspektívájára áldozni.

Fuss, római, fuss! – Neil Marshall: Centurion / A kilencedik légió

2010. szeptember 6. – írta Pernecker Dávid

Neil Marshall 2005-ben az új brit közönségfilm jelentősebb alakjai közé került Barlang (The Descent) c. méltán elismert horrorjával. Mindezt majdnem teljesen lerombolta a félresikerült Végítélettel (Doomsday), mely nulla tempóval és arányérzékkel megátkozott, már-már paródiaszerű fércfilm lett, szégyent hozva a poszt-apokaliptikus akciófilm műfajára. A kilencedik légió épp ezért presztízsfilm: csak megtekintése után tudunk érdemben nyilatkozni Marshall rendezői képességeiről.

Amerika becsülete – Paul Greengrass: Green Zone / Zöld zóna

2010. június 14. – írta Veres Attila

Paul Greengrass lehetetlennek tűnő küldetésre vállalkozott: politikailag tudatos filmet akart készíteni Irak amerikai megszállásról úgy, hogy közben egy kisebb afrikai ország éves költségvetését tapsolja el a Universal stúdió számlájára. Sikertelenségének oka nem tehetsége hiányában keresendő, hanem a választott téma kényességében és a feldolgozás bátortalanságában.

Bumm a fejbe – Michael Cimino: The Deer Hunter / A szarvasvadász, 1978

2010. április 16. – írta Soós Tamás

Ciminót – és A szarvasvadászt – utálni vagy imádni szokás. Filmjei ideológiailag minimum ellentmondásosak, témájukban – a rendező paradox életszemléletének köszönhetően – provokatívak. Ha nem kenyerünk a szélsőségesség, a szemlélethez illően kizárólag egy út vezet Ciminóhoz: utálva imádni.

Családban marad – Jim Sheridan: Brothers / Testvérek

2010. április 13. – írta Hlavaty Tamás

Jim Sheridan, A bal lábam és az Apám nevében rendezője szemmel láthatóan vonzódik olyan témákhoz, melyekben van háború, vagy dráma, vagy mindkettő. Most a dán rendező, Susanne Bier Testvéred feleségét című filmjét remake-elte, mindössze 5 évvel az eredeti mű elkészülte után.

(Para)pszichedelia, (kecske)szarral – Grant Heslov: The Men Who Stare at Goats / Kecskebűvölők

2010. március 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha egy filmkritikus három nappal az élmény után, írásnak nekiveselkedve már alig emlékszik valamire a filmből, akkor valami baj van, s nem feltétlenül a kritikussal. Márpedig a Kecskebűvölők egy ilyen film. Nem is feltétlenül az a baj, hogy annyira felejthető lenne (pedig de), csak a lila köd foszlik szét túl hamar, amit a hatvanas-hetvenes évek idézgetésével próbál meg létrehozni a rendező.

Hollywoodtól Saigonig – A vietnami háború az amerikai filmben III.

2010. március 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Minden korszaknak megvan a maga politikája, minden politikának a maga háborúja – és minden háborúnak a maga filmes világa. Sorozatunk utolsó részében Oliver Stone trilógiájáról, Kubrick alapművéről, és ennek a mára nosztalgikussá vált filmes világnak a lassú kikopásáról lesz szó.

Welcome to the Jungle – A vietnami háború az amerikai filmben II.

2010. március 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Ahogy az összefoglalónk előző részéből kiderült, nem sokkal a háború után már megjelenik a veterán-tematika az amerikai filmben. A vietnamos filmek évtizede azonban a nyolcvanas évek: ahogyan anno a katonák, most a filmkészítők is ellátogatnak a dzsungelbe, ahol az ellenség mellett szélsőséges időjárás, szúnyogok és költségvetési problémák is rejtőznek.

Vietkongok és veteránok – A vietnami háború az amerikai filmben I.

2010. március 17. – írta Jakab-Benke Nándor

Amerika mindegyik háborúja rányomta bélyegét az utána következő korszak filmgyártására. Noha az elsöprő győztes morálban és számokban egyaránt a második világháború és filmjei, a második indokínai háború (azaz annak amerikai katonai beavatkozása) fontos esztétikai, szemléleti és hangnembéli váltást hozott a műfajban.

Aranylövedék – Kathryn Bigelow: The Hurt Locker / A bombák földjén

2010. január 27. – írta Pálos Máté

Az utóbbi évek háborús témájú filmjei a pátosz, a moralizálás és brutalitás változó mértékű vegyítésével más-más műfaji szűrőn keresztül közelítettek a háborúhoz, elég csak a Bőrnyakúakra (2005), az Elah völgyébenre (2007), vagy a Gyávák és hősökre (2007) gondolnunk. De egyik film sem tett olyan erős állítást, mint A bombák földjén első képkockáján olvasható felirat: „a háború drog, és az akciók feszültsége halálos függőséghez vezet”.