A cseh bábfilmes hagyományokat megidéző animációs film meghatóan és érzékenyen meséli el egy különleges kisfiú történetét, akit a szülei a széltől is óvnának, holott Tomi, a 11 éves kiskamasz messze nem szorul már védelemre: ő menti meg az egész lakóházat barátjával, Pollival együtt.
Tíz évnyi szünet után a legendás Hajao Mijazaki egy újabb varázslatos mesei világot alkotott, amelyben a valóság az eddigieknél is többet nyom a latban.
Mikulás Ferenc neve megkerülhetetlen a magyar animáció történetében, ahogy az általa vezetett Kecskemétfilm Stúdióé is. A stúdióvezető a 23. Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmnapok alkalmából mesterkurzuson beszélt a Kecskemétfilm történetéről, a szakmáról, az animáció jelenlegi helyzetéről, félig kész projektekről és egyéb tervekről. Beszélgetőtársa dr. Kassay Réka, a Sapientia EMTE adjunktusa volt. Az alábbiakban a mesterkurzus kivonatolt, szerkesztett, és utólag kissé kiegészített változatát közöljük.
100 éves a Disney: mi mással ünnepelhetnék magukat, mint egy animációs filmmel? A Kívánság meglehetősen súlytalan darab, de egy kis ipari varázslat még nem ártott senkinek.
R-kategóriás animált kalandfilmre ülhet be, akit a Kivert kutyák (Strays) bármilyen módon képes vászon elé csábítani. A nézői érdeklődést talán az állatok hangjait kölcsönző színészek neve (Will Ferrell, Jamie Foxx, Isla Fisher) vagy a trash comedy ígérete keltheti fel, viszont a film egy sok szempontból aránytalan Ted- és Nagyonvadon-keverék – ha úgy tetszik, korcs – lett, indokolatlanul sok péniszpoénnal.
A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál egyedülálló a magyar fesztiválpalettán, hiszen egy teljes szakma színvonalas és hangulatos találkozóhelye tud lenni: a legfiatalabb egyetemistáktól a „nagy öregekig” minden – és tényleg minden – generáció Kecskemét központjában nyüzsög (és ez nem generációnként egy-két embert jelent), mozizik, ebédel, néz kiállítást és vesz részt konferencián rendező, képzőművész és újságíró a kecskeméti kíváncsiakkal együtt.
Van valami vérprofi és lefegyverzően pimasz a lámpás stúdió filmjeiben. Alkotóik mesteri dramaturgiai érzékkel manipulálják gyermek és felnőtt nézők érzelmi világát, hogy akkor is megjelenjen az a bizonyos könnycsepp, ha az első pillanattól kezdve pontosan tudjuk, hová fut ki a cselekmény. Épp ez a helyzet az Elemi esetében, ami még így is a stúdió egyik legjobb közelmúltbéli filmje.
A 2018-as Pókember: Irány a Pókverzum! egy szép, csendes meglepetés-siker volt – legalábbis annyiban csendes, hogy akkoriban teli erővel dübörgött az élőszereplős Marvel-gépezet, és egyre másra halmozta a kassza- és kritikai sikereket bezsebelő képregényfilmjeit. A Pókverzumról kevesebben hallottak, de a kritikai siker igen hamar utolérte a Marvel helyett a Sony égisze alatt létrejött alkotást, hiszen a legjobb animációs film Oscarját is hazavihette abban az évben.
