Kritika: Ahol a nap felkel Párizsban (Jacques Audiard: Les Olympiades, Paris 13e) Kritika: Ahol a nap felkel Párizsban (Jacques Audiard: Les Olympiades, Paris 13e)

Y generáció sodrásban

Jacques Audiard: Les Olympiades, Paris 13e / Ahol a nap felkel Párizsban

ÉRTÉKELD A FILMET!
Ahol a nap felkel Párizsban
Jacques Audiard
2021
Ahol a nap felkel Párizsban

Ahol a nap felkel Párizsban

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 8.67

8.67

Szerinted?

0

A próféta és a Rozsda és csont rendezője ezúttal egy generációt definiáló, pezsgő alkotással tért vissza Cannes-ba. Az Ahol a nap felkel Párizsban egy szenvedélyes szerelmi négyszög történetébe csempészi bele a húszas-harmincas fiatalok zeitgeistját, ahol a konzumerizmus akár az emberi testek habzsolásáig és kiárusításáig is vezethet.

A most húszas és harmincas éveikben járó fiataloknak, noha nincs meg a saját háborújuk vagy világra szóló forradalmuk, ezen „nehezítő körülmények” hiányára hivatkozva a társadalom rengeteg olyan elvárást szült, amitől generációjuk alig jut levegőhöz. Az egyetemi oktatásban való már-már kötelező részvétel, a lakás- és diákhitelek 22-es csapdája, a közösségi média kirakatvalósága együttes erővel üzen a fogyasztói-információs társadalom legújabb tagjainak: fogyasszatok, hogy fogyaszthatóvá váljatok! A cannes-i „visszatérő”, Jacques Audiard legújabb nagyjátékfilmje, az Ahol a nap felkel Párizsban (szó szerinti címfordításban: Párizs, 13. kerület), egy szenvedélyes szerelmi négyszög történetébe csempészi bele a húszas-harmincas fiatalok zeitgeistját, ahol a konzumerizmus akár az emberi testek habzsolásáig és kiárusításáig is vezethet. Mindazonáltal Audiard rendezése abból nyeri erejét, hogy az Ahol a nap felkel Párizsban megmarad a fiatalság pezsgő himnuszának és a nagy rohanásban éppen csak egy pillanatra fedi fel magát egy-egy olyan nyom, ami az új generáció sajátos kihívásaira utal.

Kép a Les Olympiades, Paris 13e (Párizs, 13. kerület) című francia filmből

A tajvani felmenőkkel bíró Émilie (Lucie Zhang) – bár nagy presztízsű egyetemet végzett – call centerben dolgozik robotmunkásként. Párizs egyik tömbházakkal feldúsított negyedében élve lakótársat keres. Ekkor lép be az életébe Camille (Makita Samba), az elragadó tanár és doktorandusz, aki – ha magánéletről van szó – teljességgel nonkonfromistának mutatkozik. Émilie és Camille között seperc alatt egy zavaros, definiálatlan kapcsolat alakul ki. Mindeközben a harmincas évei elején járó Nora (Noémie Merlant) „öreg diákként” próbál egy egyetemi közösségbe beilleszkedni. Az asszimilációs folyamatot azonban rémálomszerű helyzet töri meg. Diáktársai egy híres szexchat-munkással, Amber Sweettel (Jehnny Beth) keverik össze Norát és ebből az összemosásból képtelen kilépni. Talán abban bízva, hogy ő tud a legtöbbet a szexuális abúzus különböző formáiról, Nora felkeresi hasonmását és ezáltal önnön határait is felülírja.

Kép a Les Olympiades, Paris 13e (Párizs, 13. kerület) című francia filmből

A film forgatókönyve Adrian Tomine amerikai képregényszerző három rövid története alapján íródott, az adaptálásban pedig nem csak Audiard, de Léa Mysius és az a Céline Sciamma is részt vett, aki a nagy sikerű Portré a lángoló fiatal lányról című filmet jegyzi. Az Ahol a nap felkel Párizsban a három történetet két párhuzamos cselekményszál kibontásával, majd egybefonásával kovácsolja össze. A sztereotipikusan szólva „franciás” szerelmi vihar akarva-akaratlanul a (francia) mozi nagy klasszikusát, Truffaut Jules és Jim-jét idézi, míg a fekete-fehér fényképezés, a banlieue-i környezet és a kulturális diverzitás Kassovitz kultfilmjét, A gyűlöletet visszhangozza.

Kép a Les Olympiades, Paris 13e (Párizs, 13. kerület) című francia filmből

Audiard rendezése így a francia mozi családfájának trónörökös gyümölcsévé avanzsál, de pontosan azért, mert a szerző képes túllépni a „rokonokon” és filmje több lesz holmi eklektikus omázsnál. Hiszen az unortodox szerelem fogalma rengeteget alakult az elmúlt félszázadban. Az Ahol a nap felkel Párizsban karakterei a test és test közötti kapcsolatot radikális szintre emelik azáltal, hogy a vonzalom immár nem csak nemet vagy éppen bőrszínt ír felül, hanem fizikai távolságot is. A nagybetűs Másik rossz felbontású arcképét nézve ugyanúgy megszülethet bennünk az intimitás érzete – vagy legalábbis annak vágya. Persze ez a reveláció önmagában nem újdonság, ami viszont már inkább az, hogy Audiard az online bevonásával az offline érintkezéseknek ad újszerű kontextust.

Kép a Les Olympiades, Paris 13e (Párizs, 13. kerület) című francia filmből

Az egyik történetszálban egy szexpartner-kereső applikáció, míg a másikban egy vulgáris szexchat szolgál eszközként a valós fizikai kontaktus eléréséhez. A szerző ellenben nem mond ítéletet az 21. század párkeresési metódusai felett, puszta tárgyilagosságával arra ösztönöz, hogy a fogyasztói-információs társadalom korrelációira mi magunk bukkanjunk rá. A fiatal felnőttek generációja ebben a képletben egyszerre fogyasztó és „fogyasztott”. Elvégre az internet végtelen számú partnert kínál és végtelen lehetőséget a szexuális igények kielégítésére, de mindeközben a felhasználó testéből szintén árut farag. Az e mögül kibukó – nemtől független – objektifikáció pedig bizonyára összefügg azzal az elkötelezettségi problémacsomaggal és kiüresedett magánnyal, amivel a film hősei szembe kerülnek.

Kép a Les Olympiades, Paris 13e (Párizs, 13. kerület) című francia filmből

A film bája, hogy a társadalomkritikai élt lényegében díszletté szelídíti, megóvva önmagát a nagyotmondás és a tanmese veszélyeitől. Így a fiatalság egyetemes törvénye – mely szerint az mindig játékossággal párosul – Audiardnál sem rezdül meg. A film huncut humora, Rone vitalitást sugárzó elektronikus zenéje és a videoklipszerű lassítások megteszik a hatásukat. Paul Guilhaume intim kézikamerája úgy simul a szereplőkhöz, akár test a testhez, kameraszeme végig karakter-, semmint képközpontú. A hangulatteremtés tehát hibátlan, de a jelenetek összessége – a hirtelenül lekerekített végkifejletig – impressziók sorozatát szuggerálja és ezzel együtt egyfajta eldöntetlenséget. A rendező hol a történethez, hol inkább a hangulathoz tesz hozzá, mintha képtelenség lenne a kettőt egyszerre adagolni a néző számára.

Audiard legújabb filmje így végül nem képes rálicitálni előző munkáira, de ha a szerző mezőnyén belül nem is, az idei cannes-i filmek lajstromában megállja a helyét az Ahol a nap felkel Párizsban. Megkapóan szuggesztív erejével a fiatal felnőttek specifikus kihívásaira hívja fel a figyelmet, viszont ami ennél fontosabb, hogy empátiával ábrázolja hőseit, akik egy új, elszemélytelenedett világban vágyakoznak az emberi érintés után.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Ahol a nap felkel Párizsban

Ahol a nap felkel Párizsban

Fekete-fehér filmdráma, 105 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

8.67

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg